Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam
Kisebb közlemények - Szilágyi Ferenc: Csokonai írta-e a „Csetneki Pergő”-t? 177–188. p.
több ponton eltér a sárospataki kézirattól. Ezek alapján tehát a Csetneki Pergőnek legalábbis három változatát kell föltételeznünk. 1957 nyarán a sárospataki volt kollégiumi könyvtár (Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára) kéziratai közt a tréfás versnek egy újabb változatára bukkantam. A Kt a. 58. jelzésű kötetben szerepel ez a variáns, amely nemcsak azért érdekes, mivel több helyen kisebb-nagyobb mértékben eltér a HQ. szövegétől, hanem azért is, mert újabb erős kétséget támaszt Csokonai szerzősége iránt - ami iránt egyébként már e fölfedezés nélkül is többrendbeli kételyeink támadhattak. 2. Mielőtt a részletes filológiai elemzést elkezdenénk, nézzük meg röviden a gúnyversezet tárgyát. Az általunk ismert változatok mindegyike prózában írt tréfás bevezetővel kezdődik, ahonnan megtudjuk, hogy a versekben „a mostani kályhás mesterek" „tulajdonságaik" rajzoltatnak le világosan. A HG. jegyzete szerint a „kályhás mesterek"-en a hároméves rectoriára kiment papjelölteket kell értenünk. Van is az egyik sárospataki kéziratban (éppen az 58. jelzésűben, amelyik a Csetneki Pergő fent említett változatát megőrizte) egy tréfás prózai munka: „A Kostának vagy máskép Kályhás Mesternek, Buffon Természet-Visgáló utána való leírása" (i. m. 253—67). A kosta 'falusi tanító' értelemben fordul elő Arany Bolond Istókjában (II. 111. vsz.) is; ilyen értelemben használja Illyés Gyula is az Ozorai példában (Szépirodalmi Könyvkiadó 1952. 95.). A Buffon-féle leírás is azt bizonyítja, hogy eléggé divatos volt akkortájt a vidékre menő iskolamesterek ilyesfajta kigúnyolása. A Csetneki Pergő sem tesz mást: kaján gúnnyal leírja külsejüket, haszontalan időtöltésüket, hiú becsvágyukat és vaskos tudatlanságukat. Ez az utóbbi alkotja a vers legnagyobb részét, amihez a szerző még néhány sornyi tréfásan komolykodó erkölcsi méltatlankodást függeszt befejezésül. Lássuk hát egymás mellett a két változatot: a HG. sorait s a sárospataki 58. sz. gyűjtemény szövegét : Csetneki Pergő. Vagy ollyan Versek, mellyekbe a mostani kájhás Mesterek, Nagy Apjok, Feleségeik Gyermekeikkel eggyütt világosann le rajzoltatnak. Irta ditső Nemzete hasznára Gere Jósef; mostan pedig a Hazai Törvényt tanuló Ifjak [nak] kérésekre némelly Lutheranus Auctorokból u. m. Terentiusból Plautusból és másokból vett válogatott bővítéssel Magyar Nyelven kiadta Ns Demokritus Majoresko László, a Nyársi Prédiumban a Leány ágoni Compossessor, és a Bereghi Egyházi Sz. Székem Asszúszal. írtam a Moktsai Lakodalomba September 80'k Napján abba az Esztendőbe mikor Tarpán a döglött kutyát meg sajtolták, Sz. Ferencz éjszakájánn. Felljebb is Titulált Drága, Kedves Komám Asszonykáék ! magam se gondoltam, hogy ez a Pergő illyen hamar elkészüljék, de reménységemen kivűl eggy Legényem akadott u. m. Paskulides Mihály Uram: Ő figyelmével hozzá fogtunk 's el is készítettük, de nagy ügyes bajjal mert az elö fordúltt Chaldeai Szókkal bajunk vólt az Aucorokban. Vegyék hát kedvesen drága Komám Asszonyék ! és adjanak néki hellyet és betset. A több Munkáim között eggy Tsengetyű is készül melly a Nyíri Úri Asszonyokat fogja kipetyegni [?]. Ezzel maradok a fent tisztelt Napom 1800ik Észtben, tiszteletem mellett — A. Kiadó. A Censor Approbatiója Hanc Pergem cum rázogatnarem, nihil in ea cum Septem Conciliorum Decretis et Páriz-Pápay Dictionariabus [p. 212] discrepantem deprehendavi, quare in hoc Mundum veniat dignum existimavi et judicui. Extracavi Puszta Szikszó Anno 19° antertum Die 112. Calendas Januarias. Censurator Ordinarium Librinum [?] Fundandorum. Lad. Krivolits mp. (Ls.) [p. 212-213] A Munka így következik : 1 Négy Mestert ismertem széles e Világon Kettőt Ugotsába, kettőt a Kúnságon Jók és szépek voltak, de még is meghaltak Többnyire mag nélkül, a Styxhez patkoltak. 5 Hanem Szamár Pálnak maradt a két magzattya Egyikén járt Bálám a Próféták Attja " Az akadémiai kéziratot — sajnos — nem láthattam; a HO. megjelenése óta a katalógusszámok megváltoztak; a Budapesten levő anyagban a verset nem találtam: a könyvtárban kapott tájékoztatás szerint valószínűleg Debrecenben van a kritikai kiadás előkészítéséhez leküldött többi Csokonai-kézirattal együtt.