Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
Műelemzés - Julow Viktor: Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály 449–453. p.
SZEMLE VARGHA BALÁZS: CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (Szépirodalmi, 1974. — Arcok és vallomások) Csaknem hetven év telt el a legutóbbi átfogó, tudományos igényű Csokonai-életrajz, Ferenczi Zoltán műve óta (1907). Vargha Balázs könyve valóban hézagpótló. Nagy várakozásoknak kellett ezért megfelelnie és súlyos nehézségeket leküzdenie. A résztanulmányok irdatlan mennyisége gyűlt fel időközben (puszta megemésztésre sem kevés!), amelyet a szerzőnek kritikailag át kellett rostálnia, rendszerbe állítania. Azonkívül, hogy noha munkája — igényes — népszerűsítő sorozatban jelent meg, arra is vállalkozott, hogy Csokonai biográfiáját és személyiségrajzát lényegesen gazdagítsa, árnyalja, s számos helyen új megvilágításba helyezze. Életrajzi vonatkozásban különösen sok Csokonai körül a homály, a fehér folt. Több, mint bármelyik klasszikusunk közül, a „honjában legbujdosóbb magyar" sorsának kivételes ziláltsága, a fennmaradt adatok, dokumentumok viszonylag gyér volta, ellentmondásai miatt. Szinte tragikomikus például, hogy miután több tudósnemzedék birkózott azzal a rejtéllyel, ki vagy kik voltak a költő Lilla előtti szerelmi lírájának ihletői, az eddig többé-kevésbé elfogadott hipotézisek cáfolatával nemrég oda vezetett a szorgos kutatás: egyet tudunk erről, hogy semmit sem tudunk. Vargha Balázs sem jut ezen túl, legalábbis szoros adatszerűséggel nem. Csokonai és Rozália, a rejtélyes kedves szerelmi történetének rekonstruálásához mégis hozzá tud járulni. Ismert, de eddig összefüggésükben elmellőzött feljegyzéseket, prózai és verses szövegeket szembesít, hogy Csokonai el akarta hagyni Debrecent a földmérői tanulmányokért: beszédtöredékét, ódai hangú vallomását a matematikáról, s a Szerelmes búcsúvétel egy strófáját, amelyekből együttesen kiviláglik, hogy Rózsi kedvéért maradt szülővárosában, s mondott le a matézisi stúdiumokról, ígéretesebb jövőről (103 — 107.). Ezzel nem csupán az életrajz egy fontos epizódját tapintja ki a szerző, hanem meggyőzően valószínűsít legalábbis annyit (általánosabbat, fontosabbat) : a Lilla előtti szerelmi líra mögött valóságos élmény, élő modell áll. Szemben azzal a Csokonai-irodalom által mindmáig fenntartott lehetőséggel, hogy fantáziatermék ez, a szerelmi költészet konvencióinak pazar variálása. Példaként hozom ezt fel mind arra, milyen felkészültség birtoka.