Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1983. 15/65. évfolyam
Műelemzés - Nagy Miklós: E. Csorba Csilla: Baráti emlékül – Jókai Mór. Jókai Mór összes fényképe 815–816. p.
Szemle E. CSORBA CSILLA: BARÁTI EMLÉKÜL - JÓKAI MÓR JÓKAI MÓR ÖSSZES FÉNYKÉPE Százhuszonkilenc Jókai-fénykép reprodukciója sorakozik egymás után a Fototéka sorozat második kötetének lapjain: az első az 18614 országgyűlés képviselőjét ábrázolja, az utolsó már az üvegfedelű koporsóban nyugvó halottat. Nagy számuk ellenére eléggé egységes típusúak a fotók: legtöbbjükön az írófejedelem áll előttünk, öntudatosan, ünnepélyes tartással, amelyet még jobban kiemel a derékba szabott császárkabát vagy a pompás díszmagyar. A fényképezés technikai fejlődése s az öregedés hozza magával, hogy a fényes írói jubileum -1894 - után már kényelmesebben otthonos fesztelenséggel lép a lencse elé Jókai. Megörökítik szüretelés közben, íróasztalánál, kedves rózsái között vagy a nizzai tengerparton sétálva. Dolgoztatott a főváros minden valamirevaló „fényírójával", de igénybe vette balatonfüredi, debreceni, fiumei, kolozsvári mesterek szolgálatait, sőt Abbáziában, Berlinben, Nápolyban, a Riviérán is készült róla felvétel. A kiadvány nemcsak az anyaggyűjtés nagysága és a képleírások pontossága miatt érdemli meg az irodalomtörténészek elismerését. A bevezetésben E. Csorba Csilla találó megfigyeléseket tesz a Mester „pompára, ünneplésre, népszerűségre" való hajlamáról, dedikációinak „egyszerű, személytelen" voltáról, joggal fejtegeti, hogy Jókai fotója „népszerűsítési eszköz és médium közte meg olvasói" (tegyük hozzá: kivált külföldi olvasói, műfordítói) között. Fontos észrevételt olvashatunk a dedikált felvételek címzettjeinek személyéről: „ . . . feltűnően nagyszámú fényképet küldött szerkesztőismerőseinek, színházi szakembereknek, színészeknek" (18), másfelől igen kevés olyan ajánlás van, amellyel politikai elvrokonait, írótársait tisztelte meg. A következő költőkre, írókra bukkanhatunk gyors szemle után: György Aladár, Szigligeti Ede, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Balla Miklós (korán elhunyt lírikus), s a kurta névsort legföljebb Vámbéry Ármin említésével egészíthetnénk ki. Vaskos tévedés lenne mindebből azt a következtetést levonni, hogy nagy elbeszélőnket nem fűzte ismeretség a századvég, századforduló literátoraihoz. Levelezéséből, emlékiratokból tudjuk, jó néhány esztendeig irodalmi szalonnak számított a Bajza utcai ház, ahol Bródy Sándor, Justh Zsigmond, Herczeg Ferenc éppúgy megfordult, mint az imént említett Gárdonyi Géza avagy Heltai Jenő. Ha az utóbbi kettő kapott dedikált fotográfiát, nyilván kijárt ez a többieknek is. De miért ne részesült volna ily apró megtiszteltetésben a Jókai nagyságát kanoni- 16* 815