Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam
Műelemzés - Szilágyi Márton: Csejtei István: A borbélymester hagyatéka 625–630. p.
Szemle 627 Ennek előtörténetéhez azonban szükséges lett volna Csokonai József életpályájának egészét átlátni: egy kívülről érkezett mesterember miként épül be a mezővárosi érdekközösségbe és hogyan sajátítja el annak értékrendjét. Vargha Balázs rövid előszava utal ugyan néhány fontos adalékra, anélkül azonban, hogy az egész folyamatot felvázolná. Ez a csonkának ható irodalomtörténeti bevezető éppúgy adós marad a főhős, Csokonai József alakjának megidézésével, mint Csejtei terjedelmes kísérő tanulmánya. Pedig itt kitűnő alkalom lett volna arra, hogy az eddigi kutatás által feltárt adatokat új rendbe állítsa valaki. Csejtei azonban nem hivatkozik a máig legteljesebb anyagközlésre, Kilián István dolgozatára (Adatok a Csokonaicsalád történetéhez. A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1976. Debrecen, 1977. 387-408.), így óhatatlanul elég hiányos adatbázisra építhet csupán. Pedig ennek a tanulmánynak az ismerete azért is kívánatos lett volna, mert Kilián a receptkönyvet felhasználta forrásul, sőt röviden ismertette és kigyűjtötte a páciensek nevét is . Csejtei listájának előképe, ötlete már itt megtalálható (Kilián István: i. m. 400. skk.). Amikor megkíséreltem összefoglalni Csokonai József karrierjének tanulságait (Csokonai Vitéz Mihály apjának életpályája. ItK 1990/4.506-510.), én is beleestem abba a hibába, mint Csejtei, elkerülte a figyelmemet ez a dolgozat. Most azonban, önkritikusan beismerve saját mulasztásomat is, egy ponton jelezni szeretném, hogy Kiliánnal szemben is fenntartom következtetéseimet. Csejtei szövegkiadása és kísérőtanulmánya ugyanis megerősített. Bizonyos kronológiai hézagok megzavarják az ok-okozati összefüggések rendjét, s Csejtei egyik következtetése — valószínűleg öntudatlanul — megegyezik Kilián megállapításával: Csokonai József nagyszombati kirurgusi tanulmányainak időpontjáról van szó. Csejtei szerint „a hétgyermekes papi család legkisebb fia, József Nagyszombatban (ma Trnava, Csehszlovákia), az Orvosi Oskolában folytatott chirurgusi tanulmányokat. Majd, mivel látni és tapasztalni vágyott — a kor szokásának megfelelően — a nyakába vette tarisznyáját, és az ország különböző híres borbély-sebész mestereinél legényeskedett". (13.) A szerző bizonyítékképpen idézi erre a receptkönyv egyik, valóban igen fontos bejegyzését arról, hogy Csokonai 1770-ben a soproni „Chirurgus Goldner Uramnál" legénykedett (143.). Kilián István annak idején szintén úgy vélte — ebből az adatból indulván ki —, hogy „Csokonai Józsefnek tehát már a hatvanas évek végén kellett Nagyszombatban tanulnia, hiszen 1770-ben már Sopronban volt chirurgus legény". (Kilián István: i. m. 398.) A vélemények logikája azonos: a nagyszombati tanulmányok feltétlenül megelőzték a céhes keretek között végzett tanulóidőt, a legénykedést. Az életútnak ezt a fázisát perdöntőnek érzem, ezért újra felhívom a figyelmet a korábbi dolgozatomban már idézett adatra. Kovachich Márton György lapjának, a Merkur von Ungarnnak a tanúsága szerint Csokonai 1772-ben