Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1995. 26/76. évfolyam
Tanulmányok - Nagy Miklós: Mit üzent Kossuth Lajos? Jókai és Móricz művei Kossuth Lajosról 348–356. p.
NAGY MIKLÓS Mit üzent Kossuth Lajos? (Jókai és Móricz művei Kossuth Lajosról) Mi került be Kossuth pályájából Jókai regényeibe? A válasz ez lehet: egyrészt nagyon kevés, másrészt elég sok. Széchenyi meg Wesselényi saját nevük alatt szerepelnek a Kárpáthy család két nemzedékének dilógiájában, Petőfiből Pusztafi, Kisfaludy Károlyból - Katonával összeolvasztva - Jeney Kálmán lett Jókai tollán (Politikai divatok, Eppur si miore), Kossuth egyik fajta nagyarányú szerepeltetésére nem lelünk példát. Ezt a - látszólagos - hiányt magyarázhatjuk akár a cenzúra fennállásával, kettejük 1867 utáni politikai ellentétével, akár azzal, hogy annak életében kevés az olyan regényes tabló, mint „az árvízi hajós" föllépése, s hiányoznak a Széchenyire jellemző byroni gesztusok, életunt kitörések, amelyekből fölépíthető volt a fiatal Szentirmay Rudolf. Mégis, ismételjük, a hiány inkább látszólagos, mint valódi. Egyfelől néhány kevésbé népszerű művében találhatunk olyan költött alakokat, akik több vonatkozásban is félreismerhetetlenül Kossuthra emlékeztetnek, másrészt elég gyakran történik nyílt célzás magára a közéleti személyiségre. Válasszunk ki egy-egy példát mindkét lehetőségre! A régi jó táblabírák (1856) első részében rajzolódik ki előttünk Fenyéry Endre megyei főügyész pályája. A fiatal tisztviselő az 1846-47-es felvidéki éhínség idején mindent elkövet a nyomor enyhítésére. Erőszakkal is feltöri a gazdag bérlő magtárát, amikor az megtagadja gabonakészletének közcélokra való átadását. Tette nemcsak emberbaráti, hanem politikai jelentőségű is: megelőzte vele a kitörni készülő helyi zendülést. Mivel a történet Zemplén vármegyében játszódik, önkéntelenül is Sátoraljaújhely egykori - 1826-1829 közötti - városi ügyészére gondolunk, aki 1828-ban kéziratos dolgozatot fogalmaz Értekezés az éhségmentő intézetekről címmel. A Fenyéryhez hasonlóan nagy szaktudású jogász neve: Kossuth Lajos. Ne feledkezzünk meg egy újabb párhuzamról. Barta István kutatásai nyomán tudjuk, a fiatal közéleti ember 1831-ben oly sikerrel szervezi meg lakóhelye védelmét, hogy Sátoraljaújhelyt elkerülik a koleralázadás hullámai. Mindez természetesen egyelőre puszta föltevés, bár éppen nem valószínűtlen! Az utolsó pozsonyi országgyűlés viharos napjairól készít pillanatfölvételt A kiskirályok XLII. fejezete. Tanssy Decebálnak megdöbbenve kell tapasz-