Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2001. 32/82. évfolyam
Tanulmányok - Merényi Annamária: Ungvárnémeti Niza-kötete fejlődéstörténeti és kompozíciós-imitációs szempontból 42–56. p.
MERÉNYI ANNAMÁRIA „kompozíciós",,imitációs-fejlődéstörténeti", valamint „szövegközi" érdekből dolgozatunk a gyűjtemény Nzza-kötetének könyveire összpontosít, noha időnként elkerülhetetlennek látszanak a kolligátum egyéb részeire való utalások is. Jól látható, hogy a poéta esetében a Csokonai-tradícióhoz kötődéstől a Kazinczy-körhöz való csatlakozásig nincs feszültség nélküli átmenet, csakis újraértelmezett poétikai nézetek jegyében hajtható végre e váltás, s az Ungvárnémeti Tóth László-jelenség megértéséhez mindezen összetevők felvázolása elengedhetetlen kiindulópont. A versek kötetté szervezése olyan öndefiníciós eljárásként értelmezhető, amelynek szerkezete Ungvárnémeti esetében az utóbb vállalt kazinczyánus tézisek következményeit még csak mozaikelemeiben mutathatja. A Niza köztes helyet foglal el az Ungvárnémeti-korpuszban, ugyanis egyrészt felfogható későbbi, már ismert költeményei előzetes lenyomataként, másrészt zárt formái, a határozottan kirajzolódó szerelmi történet vezetése, az öröm és keserűség lelki tájainak ábrázolása, valamint a tudatos szerkesztés önálló kötetté avatja a zsengéket. Tóth László az 1810-es évek közepén két, Széphalomra postázott levélben is - melyek egyébként a Kazinczyval felvett kapcsolat első dokumentumai közé tartoznak - megsemmisíti önmaga számára a Csokonai-örökséget. Fontos azonban tudni, hogy 1814 körül, a szerző bejelentkezésekor Kazinczy körében a debreceni poéta neve gyakorlatilag egyáltalán nem cirkulál, nem tartozik a túlértékelt alkotók közé: valójában egy jó évtized telt el az országos botrányt kiváltó kötetkiadási terv és az Árkádia-per óta, s a polémiában szembehelyezkedő felek lassan elcsendesedtek. A kör központi Médiuma Csokonai kapcsán időnként kifejti a helyes kötetkiadási kritériumokat és az alkotások javításának szükséges voltát, máskor pedig egy-egy fiatal poéta verseinek megítélésekor kerül elő a neve. Ennek ellenére is meglepő momentum, hogy Tóth László egy könyvnyi magyar nyelvű és hagyományokból táplálkozó zsengéjét eltitkolva nem említi a széphalmi Mesternek, hogy ifjúkori költészetére fontos hatást gyakorolt volna Csokonai Vitéz Mihály szerelmi költészete vagy esetleg Kisfaludy Sándor két poétás románja. Filológiai szempontból lényegesnek mutatkozik, hogy a Tudományos Gyűjtemény (Sárospatak) könyvtárában - a Lilla kivételével - Csokonai és Kisfaludy valamennyi jelentős, 1810-ig sajtó alá került munkája megtalálható.13 A kötetek némelyikében (például Anakreóni dalok, A Boldog szerelem) a szerzés időpontjára vonatkozóan olyan ceruzás bejegyzések szerepelnek, amelyek egyértelművé teszik, hogy Ungvárnémeti tanulmányai alatt vásárolta meg a kollégium a nevezett műveket. Sajnálatos módon a könyvtárban olvasó diákoknak semmiféle regisztere nem maradhatott fenn, ugyanis akkoriban kölcsönözni nem lehetett, csupán a polcról levéve helyben tanulmányozhatták a hallgatók a kiadványokat. A Lilla és Niza közti poétikai kapcsolatok szempontjából ugyanakkor lényegtelen momentumnak tűnik, hogy Tóth László stúdiumai alatt a könyvtárban bizonyosan nem férhetett hozzá Csokonai poétái ro- 44