Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szirák Péter: A másik meglopása. A gyermekiségen innen és túl a Légy jó mindhaláligban
SZIRÁK PÉTER: A MÁSIK MEGLOPÁSA programozottá teszi a regény példaértékének körvonalazását, ha úgy értjük, hogy „Misi számára önigazolást is jelent, hogy Csokonai sorsát látja megismétlődni a sajátjában: ez részben magyarázatot adhat arra, miért nem lép fel határozottabban a meghurcoltatása ellen, illetve miért tűnik időnként gőgösnek.”32 Az idézett paszszus kivételével ugyanis nincs nyoma annak, hogy Misi Csokonai sorsát a sajátja értelmezőjének tekintené, s a cselekmény fordulataiból kiolvasható - egyébként már csak a krisztusi allúziók odakapcsolása révén is különbségeket termelő - párhuzamok érvényesítése inkább az elbeszélői és a szerzői távlathoz köthetők. E szétválasztás enged rálátni a regény perspektivikus-diskurzív rendszerének arra a vonására, hogy a főszereplő sorsának példaértéke meghaladja szereplői horizontját, ahogy Arató László fogalmaz: „többet értünk, mint a főhős.”33 Ez pedig - kiegészülve a szereplői replikák perspektivikus váltásaival, helyettesítéseivel — óhatatlanul kettős távlatot teremt az olvasó számára, ami az irónia performatív modalitását kölcsönzi a regény egyes passzusainak. Innen nézve aligha lehet egyetérteni Arató László azon megfigyelésével, hogy „a regény egészétől a híres pakk-epizód kivételével idegennek tűnik a humoros, a szatirikus vagy az ironikus látásmód”.34 A magyar tanár „birkanyírásának” jelenetében például a fodrásszal kötött kétes egyezség szereplői elbeszélésében a fenyegetés eltúlzása kelti az öngúny hatását (35.),35 Orczyéknál a szóhangzás alapján a nevek felcserélhetősége okoz kínos hatású, bumfordi humort, a tárgyaláson pedig Debrecen eltúlzott dicsőítése billenti át a szószerintiséget iróniába (286.). E tekintetben igazán nagy jelentősége a zárlat újraolvasásának van, amennyiben Baranyai Norbert interpretációjának, miszerint „a regény annak a reménynek ad kifejezést, hogy az individuum magára hagyatottságát nem lehet végérvényesnek tekinteni, hiszen van mód visszatalálni az isteni gondviseléshez”,36 e néhány passzus egyneműnek feltételezett modalitása jelenti az egyik alappillérét. (A másik, mint már említettem, annak téves tételezése, hogy Misi „a transzcendencia biztonságot nyújtó harmóniájához” tér vissza ezzel.) Misi már a vizsgálat általi meghurcoltatása után, de még végső tisztázódása előtt látja viszont szeretett nagybátyját, Isaák Gézát, aki megsegítésére érkezik a kollégiumba. Míg ő a professzor urakkal tárgyal, addig a főhős fiziológiai tüneteket is mutató, megrendült állapotában kívül várakozik. Igyekszik felidézni a „karcerben” költött versét, s nemcsak hogy nyugtalanul konstatálja annak részleges elfelejtését, hanem egy anekdota felidézésével még a művészet és az igazság talányos viszonyával is szembenéz. (Még ha érvelésének nem minden mozzanatával értek is egyet, végkövetkeztetésében helyesen írja Baranyai Norbert, hogy az adoma legalábbis viszonylagosítja a Simonyi 32 Szilágyi, I. m., 60. 33 Arató, I. m., 141. 34 Uo, 129. 35 Ezt a szereplői távlaton túlnyúló hatást erősíti, hogy a „birkanyírás” egyszersmind egy motivikus hálóba is beilleszkedik, amennyiben kapcsolatban állhat a luxus „visszanyírásával", az extravagancia (az egyediség) megszűnésével, a közösségbe való visszaigazodással, az intézmény reguláinak megerősítésével, illetve a haj és az erő összekapcsolása révén Misi sámsoni erő iránti — reménytelen — vágyával. 36 Baranyai, I. m. 94.