Iskolakultúra, 1994/2 (4. évfolyam, 13-24. szám)
1994 / 22-23. szám - MŰVELTSÉGKÉP AZ EZREDFORDULÓN KONFERENCIA - Lengyel László: Gazdasági és politikai értékrend az ezredfordulón
40 Gazdasági és politikai értékrend az ezredfordulón LENGYEL LÁSZLÓ Jóval kevésbé leszek precíz, mint az előző előadás, s egy kicsit rögtön a címet is megváltoztatva, azt mondanám, hogy a nyugtalanság völgyében üldögélünk. Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem, méghozzá Márai Sándorral, aki a következőket mondta 1937-ben: „Gazdasági életünk nem más, mint egy nagy válságnak minden eszközzel való halasztása, a politikai életünk permanens tűrés és elodázás, és be nem avatkozás, mely végül mégiscsak beavatkozásra kényszerít; és a francia mondás, hogy az államférfi annyiban befolyásolja csak a tömegek sorsát, mint a meteorológus az időjárást, soha nem volt olyan igaz, mint Európának ebben a háború utáni korszakában. A civilizáció óriás szerkezete ugyan működik, csak nem bízunk benne. Ötven év előtt az emberek azzal a tudattal hajtották nyugalomra a fejüket, hogy Európa tíz év múlva nagyjából és egészében pontosan ugyanolyan Európa lesz, mint volt tegnap. Ma tíz napra előre sem tudunk jósolni, és okunk van rá, hogy ne is jósoljunk. ” Az a gyanúm, hogy a dolog ma is ugyanígy van. Én persze szívesen jósolnék az ezredfordulóra - amit néha meg is szoktam tenni -, de tudom, hogy szinte reménytelen. Hat kérdéskört szeretnék a következőkben nagyon röviden érinteni, elsősorban a gazdaságra, másodsorban a politikára vonatkoztatva, hiszen a politikáról sok minden elhangzott itt. Ez a hat kérdéskör tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy melyek azok a világképek vagy világkép-rendszerek, amelyek egymással küzdenek, s mi az, ami átadható az iskolarendszeren belül és az iskolarendszeren kívül. Az első nagyon lényeges kérdés az, hogy létezik ma a világon egy jelentős közgazdasági és részben gazdaságtörténeti eszmeármalat, amely úgy véli, hogy a világegyetem valahonnan valahová tart, és ez a valahonnan valahová tartás feltehetően egyre közelebb viszi a történelem stációit a liberális demokráciához és a piacgazdasághoz. A műveltségképhez, a helyzet felismeréséhez tartozik, hogy a világban elkezdődő, illetve a fejlett világban részben már befejezett folyamat hogyan vihető tovább a modellszerűen ettől egyelőre eltérő országokban, amelyekben ugyanezt a modellt holnap vagy holnapután, vagy öt év múlva megvalósítják. Fukuyama tételének legegyszerűbb magyarázataként most fogadjuk el, hogy a történelemnek vége, abban az értelemben, hogy eljutottunk arra a határpontra, ahol a liberális tömegdemokráciák bebizonyították felsőbbrendűségüket, gazdasági értelemben pedig bebizonyosodott a piacgazdaságnak valamilyen felsőbbrendűsége, minden efelé tart. Az, hogy mondjuk Oroszország még nem ért oda, vagy nem ért oda még India, csak átmeneti időszak, s az átmenetnek nemsokára vége. Meghatározott standardok és meghatározott gondolkodásmódok vannak, ezek továbbadhatók, sőt tovább is kell ezeket adnunk. Ha ezek a rendszerek áthatják egymást, vagyis ha a kamatrendszer mindenütt beleilleszkedik a nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a magyar éppúgy, mint a thaiföldi, ebben az esetben a világgazdaság összképe fölzárkózó és egy irányba mutató lesz. Ennek érdekében - és itt jön be a művelődés a képbe - az ember átváltoztathatósága annyiban áll, illetve az ésszerű felismerés az, hogy minden eddigi diktatórikus, zsákutcás, gazdasági szempontból nem hatékony rendszer után elérkeztünk a hatékonyság világába, ahol elbukik az, aki nem hatékony, és ez az amit az iskolarendszertől az utolsó McDo-