Iskolakultúra, 1996/2 (6. évfolyam, 8-12. szám)
1996 / 12. szám - SZEMLE - Satöbbi
Melléklet Marcel Duchamp és a szürrealizmus* A szó és a költő egy időben nem lehet egy adott helyen és másutt is, akárcsak az a halberstadti pap, aki 1271 karácsonyán pontosan éjfélkor három helyen mondott misét: egyet Halberstadtban, egyet Mainzban s végül egyet Kölnben... Marcel Duchamp a halberstadti pap 20. századi változata: egy időben több helyen van jelen, ami valóságos csoda. Sakkozóként versenyeken vesz részt, ugyanakkor szürrealista képzőművészként alkot (és gondolkodik). A szürrealista aktivitást mindig büszkén gyakorolta és vállalta, s életének alkonyán meghatottan és elismeréssel tekintett vissza erre a mozgalomra. Duchamp az 1920-as években lassan visszaszokott Európába. Párizsban megtalálta azt a szellemi pezsgést, mely az 1910-es évek New York-ját jellemezte. „A francia irodalmi és művészeti élet, mely az első világháború négy éve alatt szunnyadozott, fokozatosan éledni kezdett és 1924-ben tanúi lehettünk a szürrealizmus születésének” - emlékezik vissza 1967-ben. Az önmagára méltán büszke szürrealizmus csakugyan Duchamp szeme láttára születik meg. Fogantatása azonban jóval korábbi. Előde a dadaizmus: karakterük ellentétes ugyan, de számos ponton legalább oly mértékben rokonok, mint amennyire ellenfelek. 1919 és 1924 között a két mozgalom egymás mellett létezett. (Később a szürrealizmus megtagadta a Dadát és annak elveit, s más, szelídebb, nemesebb elődöket keresett magának.) Kezdeteinél a szürrealizmus költők mozgalma. Számos fiatal francia poéta számára elviselhetetlen volt az 1920-as évek elejének költői nyelve. Szűknek, tradicionálisnak, kopárnak és száraznak tűnt számukra. A fiatal költők kifejezésmódot óhajtottak váltani. Úgy érezték, hogy újfajta mondanivalójuk van, ennek kifejezésére kerestek megfelelő, új formát. Kis csoportokban tevékenykedtek, s céljuk lényege azonos volt. Megannyi Jean- Pierre Léaud, amint izgatottan seregük össze és lázasan tör a misztikus Úr felfedezésére. Meghatározó Louis Aragon és André Breton működése. Mindketten harcolnak a fronton és rövidebb-hosszabb szabadságot töltenek Párizsban, ahol 1917-ben ismerkednek össze. Mindkettőjük számára nagy élmény 1917 nyarán Apollinaire Les Mammelles de Tirézias című drámája. Aragon a „fergeteges vidámság délutánjaiként jellemezte. 1917-18 telén folyóirat kiadását tervezik. A következő tavaszon Aragon felfedezi Rimbaud költészetét és teljesen a hatása alá kerül. Amikor 1918 végén ismét találkoznak a fővárosban, Breton újságolja, hogy Philippe Soupault h nyelvi és költészeti kísérletet folytat. A tudattalanból feltörő, automatikus írással kísérleteznek. Champs magnétiques (Mágneses mezők) címmel közös írásművet készítenek, melyben a szó hatalmával, a tudatalattival és az álommal foglalkoznak. A megvalósítás újszerű, és elvet minden avíttat. Aragon lelkesedik a kísérletért. Éppen áttérőben van Rimbaud rajongásáról Lautréamont-ra, s e két nagyság szelleméhez jól illenek Breton és Soupault próbálkozásai. Elhatározzák, hogy ezután együtt kutatják „a szó mágiáját”, a szóét, melynek nagy a hatalma az életben. És van más hatalmas erő is: az emberi Vágy. A három fiatal költő úgy érzi: a Vágy és a Szó fegyverével harcba indulhat a világ tökéletes megváltoztatásáért. Azzal próbálkoznak, hogy „kiszabadítsák a szavakat az Értelem mindennemű ellenőrzése alól, s eljussanak a Lélek olyan képéhez, melyet nem retusál az Akarat”. Breton és csoportja hamarosan találkozik - majd egyesül - jó néhány, hasonlóan fiatal, lázongó költőcsoporttal. A L’oeuf Dur (Kemény tojás), az Aventure (Kaland) és a Blomet utcaiak a fiatal költőnemzedék színe-javát jelentik. A magukat szürrealistának Részlet a szerző Egy bizonyos Marcel Duchamp című könyvéből, mely a budapesti Kijárat Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik. M3