Izraelita Tanügyi Értesítő, 1920 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-01 / 1. szám
lajára írtunk, szeplőtlen tisztaságban ragyognak most is előttünk. A nemzeti és felekezeti kultúra szolgálata, a zsidó iskolák kulturális és felekezeti érdekeinek ástápolása, a zsidó tanítóság erkölcsi és anyai érdekeinek védelme: ezeken kell továbbra is eleink szent lelkedésével munkálkodnunk, ezeken a régi utakon kell továbbra is haladnunk. Nem kell új programmot adnunk. Vissza se kell térnünk régi programműnkhöz, hiszen egy pillanatra sem tértünk el tőle. Azt a zsidóságot, amely , évezredek óta, bár máglya és pogrom járt érte, fenséges tántoríthatatlansággal hirdette az Egy Isten hitét, a ״Szeresd felebarátodat mint tenmagadat, tiszta ethikáját és az ősi hagyományok szentségét; azt a magyar zsidóságot, amely törhetetlen hűséggel vérét és vagyonát áldozta e honért; azt a magyar zsidó tanítóságot, mely ezen a földön a megszállott területeken minden csábításnak ellenállva, minden üldözéssel dacolva, megőrzi iskolájának magyar jellegét, azokat a testvéreinket, akiket magyarságuk miatt kiüldöztek a megszállott területekről, akik inkább ott hagyták állásukat, tűrtek üldözést, szenvedést, semhogy megtagadják magyarságukat és idegen hatalomnak esküdjenek hűséget, akik most állás nélkül, hajléktalanul, éhezve, fázva, családjukkal együtt kitéve a nyomornak, de mégis megalkuvást nem ismerve, büszkén, hirdetik magyar voltukat; ezt a vértanúk népéből való vértanú tanítóságot, ezeket a hit és hazaszeretet mártírjait nem tudja semmi sem eltéríteni régi, szent eszményeink követésétől! Ha volt egy hely, ahol még a proletárdiktatúra alatt is, amikor megállt minden munka, amikor a jelszavakkal félrevezetett tömeg féktelensége, vadsága nem kímélte meg a munka szent műhelyeit sem és esztelenül rombolt, mondom, ha volt egy hely, ahol még akkor is folyt a munka, ahol a munkások szent lelkesedése nem engedte kialudni a munka örökmécsesét, úgy a zsidó iskola volt az. És ez a munka nem az; ״ új szellem“ jegyében folyt, nem az erőszak, gyűlölet és tagadás uralmát hirdette, hanem régi, nagy eszményeink örökkévalóságát, tanította. A zsidó tanító a proletárdiktatúra alatt is a szeretet, megértés és munkaszeretet, minden jó és nemes indulat apostola volt. Szent munkánkat akarjuk folytatni, szent ideáljainkat akarjuk követni. És ha ebben a munkánkban, ebben a küzdelmünkben még annyi veszéllyel kell is szembeszállnunk, ha ellenséges szomszédok rosszindulata, győztes hatalmak kíméletlensége és gőgje, egy elvesztett háború minden szerencsétlensége és átka szorongatja és fojtogatja is szerencsétlen hazánkat, és ezer sebből vérző felekezetünk százszorosán érzi is a viszonyok mostohaságát; győzedelmeskedni fogunk minden akadályon, csak tartsunk ki híven régi szent ideáljaink mellett, küzdjünk értük, hirdessük őket szóval és tettel, és a mi munkánk, a mi munkaszeretetünk lelkes munkára és szeretetre fogja serkenteni e haza minden polgárát és egy jobb korszak, boldogabb jövő vár reánk. Fel hát, testvéreink, a régi utakon munkára fel! ______________________ Dr. Fuchs D. Rafael.