Játéktér, 2012 (1. évfolyam, 1. szám)

2012 / 1. szám

88 DRÁMA IRINGÓ INCE Csend IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ INCE IRINGÓ Hagyjad csak el, Ince. Elvégre rendőr volna az érkező személye. Nem-e rendőr? Az a feladata, hogy megtalálja a dolgokat. Ezt a házat is meg fogja ő találni, ha reményeim nem csalnak. Rendőrnek rendőr. De mégiscsak ki kellett volna mennem eléje. Azért azt tudod-e, hogy az életeddel játszol. Ince? Én-e? Te. Aztán miért játszok én az életemmel? Azt én nem tudom, hogy miért játszol vele. Csak azt tudom, hogy ha Izsák megneszeli, hogy rendőrt hívtál ide, s még el is szállásoltad ráadásképpen, kettéhasítja a fejedet. Rozsdás szeggel fogja kivájni az agyvelődet a koponyádból. Nem úgy megy az. S utána le is szopogatja, arra felkészülhetsz. Mit szopogat le? A rozsdás szegről a barom agyvelődet, amit a barom koponyádból vájt ki. Megmondom én mindjárt, mimet szopogassa le Izsák. Azt hiszed, félek én tőle? Remélem, hogy igen. Ha félnék tőle, rögtön visszaléptem volna, amint bejelentette, hogy polgármester akar lenni. Meg aztán miért kéne nekem félni tőle? Csak mert agyonvert két százkilós tisztet a katonaságnál? S mert tagja a Turul Zászlóalj Harcosainak? Hármat. Amiért szólni mertek neki, hogy ne rovásírással töltsön ki egy űrlapot. Jól van, akkor hármat. Nagy dolog. Egyébként meg nem tagja már ő a Turul Zászlóalj Harcosainak. Otthagyta őket, mert őszerinte túl liberális beállítódásúak voltak. Leszarom, mit hagyott ő ott, és mit nem. Hát szarjad, Ince. De nekem aztán ne panaszkodjál, ha egy reggel arra ébredsz, hogy Izsák rozsdás szeggel vájja ki az agyvelődet a barom koponyádból. Na, lefőtt a kávé. (Kimegy a konyhába) Nem fogok én arra ébredni, nyugton légy. Bár ébredtem volna most idejében... (a konyhából) Mit siránkozol megint azon a buszon? Nem siránkozok én. Csak úgy illett volna, hogy várjam a vendéget a megállóban. Tudod is te, mi az illendőség. Hogy? Egy vérmedvébe is több illendőség szorult, mint te beléd. Ezt mire fel­mondod, Iringó? (bejön, kezében kávéscsésze) Arra fel mondom, Ince, hogy nem túl illendő dolog hajnali háromkor hazaállítani hullarészeg állapotban, ordibálni, mint egy veszett majom, és kirángatni az embert az ágyból, hogy énekelje el veled a székely himnuszt. Kirángattalak? És utána másfél órán keresztül szónokolni a barátság múlandóságáról meg a kocsmárosné megnövekedett faráról, szintén nem túl illendő dolog. Bár aláírom én azt, hogy tényleg hatalmasra növekedett neki a fara. De ez a viselkedés akkor se vall jó érzésű emberre. Hanem inkább egy őstulok seggfejre vall ez a viselkedés, egyetértesz? Bocsássál meg, nem emlékszek én ebből semmire. Elég baj az. Pláne, hogy ez már a harmincadik alkalom ebben a hónapban, hogy nem emlékszel semmire. Máskor kevesebbet kéne inni, s akkor nem lennél ilyen... ilyen. (Legyint) Nem, igyad meg ezt a kávét.

Next