Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
KRITIKA téstől a színházi világból kilépő egyszersmind át is alakulna, erkölcsei csettintésre megjavulnának vagy akár a legcsekélyebb mértékben is jobbá válna a világ a morálisnak minősített intézménytől. Szerinte a haszon másban keresendő. A függöny mögött feltáruló új ismertté válik, az újra és újra látott színpadi csalás, árulás, merészség, ártatlanság és egyéb vétkek, erények felismerhetővé válnak a nézőtérről kilépve is, úgymond edzettek leszünk a világ dolgaiban, azokban, amelyeket a művészet megvilágít és érthetővé tesz számunkra. Ha magunk jobbak ugyan nem leszünk a látottól, magában a nézésben mégiscsak fejlődünk, az észlelés és az azzal való együttélés, állítja Schiller, válik könnyebbé. Ha már tapasztaltuk a színházban az átélés folytán annak sokféleségét, ami sorsszerűen vagy tervszerűen bekövetkezhet, akkor, teszi hozzá, talán azzal szemben is megértőbben viseltetünk, ami mással megesik, s ítéletünk nem fordul át ítélkezésbe. Schiller ennél is tovább megy: ha a színház felnyitja a szemünket az addig át nem látottra, ha ezzel előmozdítja, hogy felismerjük magunkban és másokban az egyes erényeket, ha mindebben közös megértésre tudunk jutni, amelyet az összetartozás szoros érzése követ, akkor itt lehetőségünk van meglesni, mi az, ami általánosan emberi. A totalitás felől való értelmezés a színház számára egyfajta nyitottságot biztosít. Itt arra gondolhatunk, hogy a bemutatott felszabadul az alól a kényszerítő elv alól, mely szerint valamit „épp úgy” kell érteni, ahogy azt az elsődleges értelme súgja. A színház álarcba öltözteti a valóságost, eljátssza, hogy ez most így van, vagy lehetne, esetleg sosem lesz, de talán mégis. Teszi ezt azért, mert magára - továbbra is Schiller gondolatmenetén haladva - mint kísérleti terepre tekint, az univerzális emberi laborjaként. Indokolt, sőt szükségszerű tehát, hogy a bűnös, a giccses, a borzalmas és hasonlók is részét képezzék a repertoárjának. Történt ez így a Csíki Játékszín Zártufe-előadásának esetében is, mikor a reklámanyagának grafikája értelemszerűen felháborodást keltett a környezetében. Ennek következtében a keresztre feszített Vénuszt leváltotta egy fa- Kozma Attila. Fotó: Adriana Grand