Jel-Kép, 1987 (3. szám)
GYÚJTÓPONTBAN - Kriston Vizi László-Lengyel László-Turi András: Gondolatok a városi televízióról
A Kecskeméti Városi Televízió 1985 áprilisában sugározta első hivatalos, akkor még kísérletinek mondott adását. Az azóta eltelt időszakban elsősorban a tárgyitechnikai feltételek kialakításán, a működés anyagi hátterének biztosításán dolgozott a jelenleg hat főből álló stáb. Mára lekerült a kísérleti felirat a kezdő képsorokról, és januártól két-három hetente, hétfői estéken jelentkezik több mint ötezer lakásban a helyi televízió. Az ötezer otthonba — körülbelül tizenötezer személyhez — kábelen jut el az adás, azon a kábelen, amelyen ezeken a hétfői estéken még két — egy jugoszláv és egy szovjet — műsor közül választhat a tévézésre vágyó kecskeméti. Egy százezer lakost számláló városban jelentősnek értékelhető az a tizenöt százalék, amely potenciális nézőként számításba jöhet, akihez és akiről szólhat a televízió. Éppen ezért nem tartjuk elhamarkodottnak immár huszonegy adás után, hogy alaposabban megnézzünk három egymást követő műsort (január 12., február 2., február 23.), és ha vázlatosan is, de elmondjuk véleményünket. Nem vállalkozhatunk azonban tartalomelemzésre, és semmilyen értékelhető információnk nincs a nézők véleményéről, benyomásáról, pedig ezek nélkül, tudjuk, kevésbé hitelesek gondolataink. Mivel a városi tévéről (kábeltelvízióról — többen ugyanis így hívják, szerintünk helytelenül, a helyi televíziózásra hivatott médiumot) sokan és sokféleképpen vélekednek, szükségesnek látjuk tisztázni saját álláspontunkat, azaz azt, hogy végül is mit vártunk és mit kerestünk a műsorokban. A városi televízió — maradjunk ennél az elnevezésnél, hiszen e tekintetben a műsort közvetítő csatorna szerepe elhanyagolható — olyan helyi kommunikációs intézmény, amely számos tekintetben nem követheti az országos vagy a regionális televízió gyakorlatát. Ez a különbségtétel helyzetéből, lokalitásából adódik, és lényegében azzal jellemezhető, hogy felszínre kell hoznia a helyi érdekeket, kommunikációs szolgáltatást kell nyújtania a hatókörébe tartozó népesség számára a fontos eseményekről — a nézők rétegzettségének, érdeklődésének megfelelően. Ki kell tágítania a tömegkommunikációs eszközök féloldalú kapcsolatrendszerét, határozottabban be kell vonnia a nézőket és az érdekeiket megjelenítő közösségeket, intézményeket a műsorba, és ezt szembesítenie kell a döntést hozó, előkészítő intézményekkel. Ugyanakkor mindezt olyan, mondhatni, professzionális szinten kell megvalósítania, amilyenhez nézői mivoltunkban immár három évtizede hozzászoktatott bennünket a Magyar Televízió. E technikai színvonal, szakszerűség és szerkesztési módszer követe- Kriston Vizi László—Lengyel László— Túri András Gondolatok a városi televízióról A helyi televíziózásban a technikai, pénzügyi és személyi feltételek még korlátozottabbak, mint az országos tévénél. A néző mégis azonos színvonalú műsort igényel. Lehetséges ez egyáltalán? 21