Jelenkor, 1972. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 5. szám - Bertha Bulcsu: Interjú Zelk Zoltánnal

BERTHA BULCSU Interjú Zelk Zoltánnal Ha én lennék Velazquez, és Austriai Maria Teresia infánsnő helyett Zelk Zoltán képét kellene az udvar és az egyház számára megfestenem, azt hiszem, nem egy függöny és az amánium előterében ábrázolnám, nem is lovon, nem is a kertjében kedvenc kopói között, hanem egy ajtó keretében, ahogy belép valahová, s jobb kezében még tartja a kilincset, baljában pedig lapos akta­táskáját szorongatja. A képen jól látszana a félig zárt ajtó, s nyomasztó bizony­talanságot keltene a színével. A képen természetesen hétfő lenne. Az ajtó nagyon fontos ... Úgy kellene megformálnom, hogy mindenki érezze, hogy nem lakásajtó, de valamilyen átmenetet képezzen a repedezett festésű szer­kesztőségi ajtók, a kávéházak, eszpresszók és bukméker irodák ajtaja között. Zelket én több mint egy évtizede a feltáruló ajtók örvényében pillantom meg. Szomorúan mosolyog, megáll, elmond egy viccet, hírt, kérdez valamit, aztán tovább megy Egész nap vándorol, szerkesztőségről szerkesztőségre, presszóról presszóra. Autóbuszra száll, szorong a tömegben, pislog mint a béka, utazik valahová, de soha nem érkezik meg. Úgy tűnik, az utcán, a villamosokon, autóbuszokon, a szerkesztőségek előszobáiban, a lóversenypálya tribünjén s a kávéházban él. Hatvanöt éves, de nem képes megöregedni. Kortársai, a hat­vanöt éves írók alig-alig mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Ülnek a kertjük­ben, tágas szobáikban, memoárjaikat írják. Zelk pedig, mint a húsz éves köl­tők, az utcán kószál napestig, a telefonfülkék drótján csimpaszkodik, s beszél, beszél... A drót túlsó végén csend, félszavak, csend. .. Zelk nagy játékos, de nem úgy, mint Szemere Miklós volt. Ha a bécsi Jockey Clubban Zelk ült volna Potocki gróffal szemben, a történelmi kártyacsatában Potocki a döntő pillanatban nem „áll meg", hanem „bevág", s Zelk akkor 2 200 000 koronát veszített volna. Szemere ennyit nyert. Persze ez abszurdum, Zelk a mágná­sok klubjában... S akkor . . . De ez nem fontos most. Zelk nagy játékos, de vesztő . . . Tehát igazi játékos . . . Zelk játszmájában nem korona, pengő, vagy forint a tét, hanem a saját élete. S az a különös, Zelk úgy veszít, hogy nyer. Elveszít ezer forintot a lóversenyen, buszra sem marad pénze, gyalog ván­szorog hazafelé az Albertirsai útról, és közben szavak, mondatok telítődnek fénnyel, s este megír valamit. De nemcsak pénzt, éveket, egészséget is vesztett a nagy játszmában, s közben a nyereség oldalon olyan versek kristályosodtak ki, mint a „Sirály", az „És és", vagy a „Mikrofonnál". Zelk sokat vesztett, s ez által nyert. Most, hogy interjút készítek vele, szerettem volna látni a tárgyait, az ágyát, a poharát, de csak Sinka Erzsébet ágyát, tárgyait és poharát sikerült megpillantanom. Sinka Erzsébet lakásán fogadott, mivel Sinka másfél éve a felesége. De Zelk nem lakik Sinkánál, csak ott alszik mostanában. Első fe­lesége, Bátori Irén 1958-ban meghalt, azóta vándorol. Másodszor is megnősült, majd harmadszor is, s most két picurka lakás között lebeg a semmiben. Sinka Erzsébet lakása egy korszerűen berendezett pesterzsébeti garzon. Egyetlen szoba, sárga bojtos elegáns szőnyeg, piros szélű fekete heverék, könyvespolc.

Next