Jelenkor, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

1983-03-01 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Csöngétől Pécsig (Weöres Sándor pályakezdése, I. rész)

évszázadig a Szepességben és Sároson laktak. Nagyapámat onnan helyezték át Pécs­re, s ott lett idővel táblabírósági elnök, s mint ilyen Babits Mihály apjának hivatali kollegája." (Tóbiás Áron: Weöres Sándor - hangszalagon. Életünk, 1975.) „A költőt családi szálak fűzik Debrecenhez: az anyai nagyanyja, Nagy Kornélia debreceni lány volt, itt vette feleségül Blaskovich István bíró, aki később pécsi táblai elnök lett." (Kiss Tamás: Árkádiában éltünk. 1975.) „...Anyám négy nyelven olvasott és be­szélt. Örült, hogy bennem is van kulturális érdeklődés. Anyámtól már hat-hétéves koromban olyan olvasmányokat kaptam, mint Shakespeare, Goethe, Madách, Csoko­nai..." (Bertha Bulcsu: Meztelen a király, 1972.) „Sanyi édesanyja művelt, és mint a művelt nők legtöbbje: szerény, csendes és enyhe iróniára hajló. Minden érdekelte, és valahogy akkor is beszélt, ha nem szólt; éreztem lénye szuggesztív hatását. És úgy érztem, Sanyi és édesanyja egymás szuggesztiójában, lelkileg állandóan egymás jelenlétében élnek. Fölsejlett bennem annak a kivételes­ sajátos, termékeny reveren­dának eredete, amelyet később anyavallásnak neveztem el Sanyinál." (Várkonyi Nándor: Pergő évek, 1976.) „A családunk mindig »Vörös«-nek ejti a saját nevét, és Vas megyében mindenki így is mondta ... Furcsa, hogy lábra kap a »Vörös« változat, ezt azelőtt senkitől sem hallottam. Az alapja nyilván a név furcsa írásmódja, ami valószínűleg nem egyéb, mint tollhiba, vagy rossz beidegzés, hiszen ahogy a felmenőim matriculáit nézegetem, ott a »Vörös« név nagyon sokféle variációban van írva. Nagyapám születési anya­könyvi bejegyzésében például Vörös­t látok, egyszerűen, úgy, ahogy kimondjuk, egy v-vel. Apáméban Weöres van, dupla v-vel. És majdnem minden ilyen bejegyzés a régebbi múltban, eltér egymástól. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. S még kevésbé tudom, hogy a család a sokféle névírás lehetősége közül miért éppen a dupla v-s Weörest választotta." (Tóbiás i. m.) „A család prédikátuma budakeszi. Hát akkor úgy látszik, dunántúli név tulajdonképpen. Felteszem azt, tizenhetedik századi nemes­levelét Weöres Mihály kapta és ugyanabban az időben szerepelt egy Weöres Mihály nevű cigányvajda, hogy a két személy azonos. A két Weöres Mihályt még mindig nem tudtam kikutatni, nem tudtam nyomára akadni. Lehet, hogy cigány származású vagyok, és lehet, hogy nem, mert erre vonatkozólag semmi közelebbi adatot mind­eddig kutatásaim ellenére sem találtam." (Cs. Szabó László: Negyvenhat perc a költővel. Magyar Műhely, 1964.) Édesapja hivatásos katonatiszt volt. A Hadtörténelmi Levéltárban őrzött káder­lapján, vagy ahogy akkor hívták, „minősítvényi táblázatában" többek között a kö­vetkezők olvashatók: „budakeszi Weöres Sándor (...) 8 gimnáziális osztályt vég­zett, az érettségi vizsgát »jó« eredménnyel letette, a m. kir. honvéd Ludovika Aka­démia 3 évfolyamát »jeles« eredményel végezte 1901-ben (...) 1902/3 évben a dandár tiszti iskolát elméletben »igen jó«, a gyakorlatban »igen jó« eredménnyel vé­gezte­­ 1903/04 tanévben a dandár tiszti iskolát a gyakorlatban »jól megfelelő«, az elméletben »igen jó« eredménnyel végezte.­­ 1905-1907 a cs. és kir. hadiiskolát jó eredményel végezte." Ez utóbbi a bécsi katonai akadémia volt. Amikor megkapta hadnagyi kinevezését, a következőket írták róla: „Szilárd jellemű, nyugodt kedélyű, igen jó szellemi képességekkel és felfogással bír, törek­vő, a fegyvernem iránt nagy előszeretetet tanúsít. Reményt nyújt, hogy jó lovas tiszt válik belőle. Elég jól lovagol, némi lóismerettel bír. Egy tulajdon lova van (...) Magatartása szolgálatban, elöljárók irányában engedelmes és kötelességszerűen nyílt; egyenrangúak irányában: barátságos és előzékeny; alárendeltek irányában: következe­tes és jóakaró. Magatartása szolgálaton kívül: jó bajtárs, fellebvalókkal szemben tiszte­letteljes és szerény, alantasokkal barátságos és előzékeny, jó társaságban forog. Egészségi viszonyai, hadiszolgálatra való alkalmassága: középtermetű, nyúlánk, egészséges, minden fáradalmak elviselésére békében és háborúban alkalmas." Az első világháború alatt frontszolgálatot teljesített és vezérkari százados lett belőle, több magas kitüntetést kapott „az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai­nak elismeréséül". 1918 őszén őrnaggyá léptették elő. Azok közé a hivatásos tisztek közé tartozott, akik a Tanácsköztársaság idején szolgálatot vállaltak a Vörös Had­

Next