Jelenkor, 1995. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
1995-07-01 / 7-8. szám - Csorba Győző versei
s szívedre és agyadra s érintetlen érzékeidre akárhány évem mocskát döntögettem. Olyan okosan kezdtél gyanakodni, a fénybe néztél, nem a ködbe, s tagadva csóváltad fejed idétlen bölcsességeimre. Eredj, eredj utadral Küldelek, hadd maradjon legalább ez az ámítás belőled, s maradjon sajgó ragyogás emléked sejtjeimben, hasztalan oktató kép arról, miként hibáztam, felhőtlen, drága csevegés iszonyú csöndem falai körül, melyek közé halálig elrekesztve magam kérdezek s magam felelek. Kettő Két szál beszél a saját nyelvén mindenik, s két szempár egyre kérdezőbb egyre kutatóbb tanácstalanabb egyre sűrűbb legyintéssel behintve Ó hajszálra azonos hajnalok nappalok esték éjszakák ételek italok gépek tükörszövegei sokféleképp meglett sokféle kép hajszálra azonos de nemhogy műfordító bűvhödés még hű tolmács se jön segíteni párhuzamosan s kozmikus sebességgel rohannak távolodnak egymástól el-el-elfelé