Jelenkor, 1996. július-december (39. évfolyam, 7-12. szám)
1996-07-01 / 7-8. szám - Pákolitz István † 1919-1996 - Pákolitz István verse
594 PÁKOLITZ ISTVÁN Válogatás Nem szégyen, ha ruhád foltos, az a szégyen, hogyha rongyos. Ez a nagy ihletettségű, elképesztően bárgyú klapancia préselte belénk a ruha és cipő kíméletét; ez erősítette tudatunkban a tisztes szegénység mesztérlábas eszméjét, a tűrj békességgel tűrhetetlen igéjét, megnyugtatni akaró álbölcsességét. A szigorú szabály diktátuma értelmében mindig megkapta a magáét, ki a cipőjét, ruháját és iskolás-tarisznyáját hiúni merészelte. Nem hánytuk szemétre a viseltes holmit, így jön padlásgrádicsunk a kiszuperált lábbelik eldorádója, legalábbis számomra, mivel itt óhajtottam megtalálni a szánkózáshoz, főként a csúszkáláshoz alkalmatos lábravalót. Párjával is találtam nem egyet, de jórészt inkább szólóban öltögette rehültes, megkopott nyelvét a temérdek kimustrált, jobb napokat látott cipőféleség. Az elégnél jócskán több volt a papucs, pacsker, a tutyi, de ezekből mit se vehettem számításba. A női cipők nem érdekeltek, minden lábtyűnek magasabb sarka volt a kelleténél, meglehetősen ferdére taposva. Terusunk avíttas báli topánkája megkopottságában is pipeskedve idézte a hajdan jókora port fölvert farsangi táncmulatságot és a vele járó mellékzöngét. Azt végezték ugyanis a néném felől, hogy nem maradhat tovább a Mária-lányok ájtatos csapatában. Angéla kedves nővér, a lepkebóbitás priorissza szigorúan a szemébe mondta apámnak, hogy aki bálozni jár, pláne ha sekrestyés a papája, az méltatlan magaviseletet tanúsít, nem maradhat a Mária-lányok között, mert fertőzi, megrontja a többi egészségeset, akár ő-