Jelenkor, 2002. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 4. szám - Farkas Zsolt: Parabázisok és megjegyzések Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I-II előadása közben
nem az ő félelmeit igazolja? Nem úgy látod, hogy ez a stíl a magyar és egyetemes eidosznak tényleg nagyon-nagyon ciki vonásait erősíti fel? Kevélység, sunyiság, gondolattalanság, primkóság, a nyílt önérdek-érvényesítés szomorú arroganciája? Ez leszel, magyar, meglásd? Érzelmi-stiláris nemzethalál. Meg úgy általában a magyar „elit". Gondolj bele. (Ó, ha az Operabál egyszer bekerülne a CNN-be!) Tehát mi a nagy kérdés. Ez: „Annak kudarca után, amit Alasdair MacIntyre a »fölvilágosító projektumnak« nevez, marad-e más, mint kultúrák zűrzavara, vakhitek mozaikja, szubjektív »igazságok«, amelyek között az erő dönt?" Maradjanak velünk. A reklám után folytatjuk. A demokratikus ellenzék története valóságos mese. Van néhány bátor hős, aki nyíltan szembeszáll a gonosz hatalommal, mely végül elbukik. — Aha, tényleg — mondod. — Volt izgalom, kaland, jó ügy, hepiend, mi kell még. - Világtörténelmi jelentőség - feleli Tamás. Az Irónia, kétértelműség, színlelés: A demokratikus ellenzék hagyatéka című írás sztorilábja szerint a két nagyhatalom uralta világban eleinte a nyugati nagypolitika „voltaképp" leszarta a keleti ellenzékieket: csak az állampártok mozgásaira figyeltek, s eszerint dolgozták ki ellenük a mindenkori stratégiát és kötötték meg velük a mindenkori dealt. A sokkal alaposabb (németes) amerikai neokonzervativizmus azonban rájött, hogy a keleti rezsimek ellenzéke nem apró és nyugodtan ignorálható diszfunkció, amit a komcsik úgyis lekezelnek, hanem saját politikai berendezkedésüknek, társadalmi konstitúciójuknak éppen ők adnak nem várt és - történelme során először - igazi legitimációs támaszt. Ezek a kis csoportok kommunista atyáik hitével és elszántságával küzdöttek, de immáron tényleg a jó ügyért. „A Nyugat nem sokat értett meg ebből a történelmi-morális igazság iránti szenvedélyből - meséli Tamás-, ám alapelvei (emberi és polgári jogok) egyetemességébe vetett bizonytalan hitét próbára tette a kelet-európai ellenzékiség: emberek kockáztattak a helsinki egyezmények kenetteljes és unalmas közhelyeiért - talán csak nem az elveitek szerint akartok élni? A nyugati alkotmányos elvek szavahihető emberek - azok voltak, hiszen 13 megszenvedtek az 13 De kár volt kiemelnem, hiszen figyelsz: a mártír vonal kiskátéja, Ötödik Pecsét: a szavahihetőséget az Elvekért való szenvedés garantálja, mely szenvedést csak fokozhatja, hogy nem a jóra vonatkozik, és nem is az igazra, mert ha elhiszem szavadat, abból csak annyi derül ki, hogy te láthatólag nagyon szigorúan gondolod el azt a telvedet. Jan Palachnak (magyar hangja Hegedűs D. Géza) nem azért volt igaza, mert felgyújtotta magát, mert sehonnai bitang embert kiáltott a rongy élőknek. Konkrétabban: mert akkor a politikai terroristának is igaza lenne, függetlenül attól, hogy semmibe veszi-e az életet, vagy pedig még azt is feláldozza a még szentebb Eszméért. Úgyhogy abszolút nem gondolsz bele a palesztin csávóba, aki az „övéi" között terjeszti az Igazságot (amit ők tudnak, és az izraeliek letagadnak), sorban állva a napi ivóvízadagért, miközben te párszáz méterre, zsidó területen egy uszodában úszkálsz, és teheted, mert véletlenül nem azon a buszon jöttél, amit a csávó bátyja magamagával és harminc zsidóval együtt fölrobbantott, hogy ennyivel is közelebb jussunk az igazságtételhez, vagy hogy is mondják arabul az Endlózungot. Az, hogy hősiesen vállalja az áldozathozatalt, tanúságtételt, mártíromságot és a többi nagy dolgot, amiről nyilatkozván Tamás mindig megremegteti egy kicsit a hangját (aztán meg megköszörüli, és fröcsögő gyűlölettel szól a szkeptikus és gyáva kisember közönyös relativizmusáról), nos, az éppen a „nyugati demokráciák" démosza számára nem bír önértékkel, akik nem tudják, hogy a totalitárius politikai gyakorlat sokkal többet köszönhet az „elvi" (univerzalista, objektivista, dogmatikus) konfliktusoknak, mint az „elvtelen" (lokális, interszubjektivista, pragmatikus) konfliktuskerülésnek, és, kétségtelen, sokan, sok helyütt, klönböző- 400