Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-10-20 / 84. szám

alapjául szánta. Fellobbanván szép peldájára a’ megye nemesei, a’ hazafi innepet hazafi te­ttel lángolnak jelesbítni, dicső emlékűvé ö­­rökitni, ’s szent tartozásuknak vevén, hogy a’ haza, e’ köz édes anya, saját gyermekei neveltetésökről gondoskodjék, ’s kiki azon »Mértékkel adhasson vissza honának, mellyel attól vett, köz akaratta lön, a’ nevezett vi­déki iskola segedelmére telek-szám szerint atlakozni.­­ Az ülés oszoltakor (a’ főispáni méltósággal talán egy idős őskori szertartá­sos szokás szerint) ezerenkint tolongó nép özönárja felett, úszott be roppant gerenda­­hárson a’ felvirágozott szarvú egészen sült ökör, czifrán öltözködött mészárosoktól ve­zetve, lármás török­ muzsika, taraczk durro­gások ’s zugó zajongások kíséretében, e’ fe­lett tele billikomok szerte köszöngetési közt: éljen a’ főispán , éljen a’ vmegye ! — a’ me­gyeház előtt magas állásra emelt két negyve­nes alá. A’ sült ökör mohó daraboltatása, ’s hirtelen szerte ragadoztatása durvább időko­­ri vad kitörési­ népinnepekre emlékeztető. A’ kicsapolt hordók számos pajzán tréfa, nyers dé­­vajkodások é s furcsa jelenetek nevetséges mu­tatói voltak. Mindkettő pedig ’s az egész me­netet , waster-recetti tollat érdemlő, s illy a­­latt érdekletes darabbá remekülhető volt. — Ezt gazdag asztal, több mint hatszáz sze­mélyre terítve, ’s pohár köszöntgetés követé. Magasra kapó vala mindenek felett a’ szom­széd Kraszna főispáni helytartója ’s ez úttal másod beigtató biztos báró Bánfy Lá­zlónak uj főispánunkhoz intézett lelkes kihívása, — mellyel bár minden tiszt és honfi társihoz szólhatott volna egyszersmind : — mérkőz­zünk h­az­afi­a­s­ággá­­ ! — Este kivilágo­­sitás , szabadm­enetelü ’s vendégjein bál, nem­zeti dalok ’s tájh­z rekeszték az emlékes in­­n­­et. — B. S. Jól­sva oct. 12 ikén. Midőn az 1829iki sz. jakabhava 26ikán történt rettentő gyula­­dalom’ dühe majd az egész népes városunkat hamuvá emészté, földi boldogságunk csillaga homályba huzódék , ’s a’ kereskedési és mes­­terségi szorgalom’ lelke örökre elszunnyadni látszott. Mindenfelé terjedő szomorú pana­szaiknak hangja, és sok nemes szívet méltó szánakodásra indíta irántunk. Csak hamar ér­keztek is segedelmünkre tetemes summák, mellyeknek nagylelkű adóji megelégedvén a­­zon tiszta érzettel, mellyet a’ jólét’ érdeme nyújt, elhallgaták becses neveiket. A’ szom­széd faluk liszt’s főzelék öszvehordásával kí­vántak könnyebbíteni nyomorúságunkon; sza­bad legyen itt, némellyeket megemlítenünk, kik nagyobb summákat felsegéllésünkre ad­ni méltóztattak , hg Coburg-Gotha Ferdinand . Magassága 4000 v.Ittal kegyes vala megvi­gasztalni alattvalójit. — N. Röcze, Rima- Szombat és Csetnek m.várasok; Kövi, Kun- Taplocza, ’s Redova helységek; hold. nagys. Szathmári Király Miklós’ özvegye ; Halbauer testvérek, pesti kereskedők; ez idén nagy­­mélt. kir. helytartótanács utján közadakozá­sokból 5,892 fr. 30 xr. ’s m. t. Mi tehát e’ várostanácsa, többi megégett polgártársaink’ nevükben is bálát ésbuzgó kö­szönetet mondunk az egész haza színe előtt , mind azoknak, kik számunkra legkisebbet is küldeni szívesek valának. Forró köszönet minden rendű ’s rangú kegyes Jótevőinknek! Áldás ’s boldogság ékesítse szüntelen földi pá­­lyájokat! A’ mit csekélységünk adhat illy ne­mes tetteikért, az egyedül maradandó hála­datnak indulatja ! Fogadják el tőlünk e’ né­hány sorait azon tiszta érzetnek , mellyet ki­magyaráznunk lehetetlen; hanem élni fog a’ legkésőbb maradék Örömére is azon nagylel­kű Adakozók’ emléke jegyzőkönyveinkben ! Lássa az utókor szinte, milly rokonláng me­lengeti a’ magyar szivét, midőn hazafitársát veszélyben sintődni látja!­­ (Közli Jolsva városa egyik jegyzője, M. K.) Tiszolczon od­. Isején ünneplék az otta­ni evang. gyülekezet úton épült temploma fel­szentelését. Nyolcz esztendeig munkálkodtak szakadatlan iparral a’ buzgó hívek főtiszt. Jo­­zeffy Pál dr. superintended, ’s lelkipászto­rok felügyelő igazgatása alatt annak felépíté­sén , mind a’ mellett hogy kétszer vizáradás, másszor mindeneket megemésztő nagy tűz, a­ tavalyi gyilkos cholera, sovány termés, ’s ezek következésében közbe jött drágaság ál­tal szünetlen tetemeskü­lő károkat valának é­­pités közben szenvedni kénytelenek, úgyhogy

Next