Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-07-02 / 53. szám
nyira viszi, hogy Belgiumból, melly eddig neutrális status volt, szövetségest csinál; Schweizról már úgy beszél mint szövetségesről; szóval Olaszországon keresztül kis Asia szivéig hat. — Mind ezt megfontolva e’ háborús föllépést csak félelemből magyarázhatni meg, tudniillik a’ választás előtti félelemből. Az egész czikkely tehát választói csel. — A’ Messager jelenti Rouenből jun. 16ról: Armand Carrel és Conseil ur a’ National szerkesztőji, továbbá Pauwels ur, ’s még más három személy csolnakászni mentek a’ Szajnára. Már elindult ekkor nagy szélfútt, utóbb a’habok a’ csolnakot fölfordították. Conseilur ’s egy fiatal ingenieur elmerültek, a’ többit nagy nehezen menthették meg. A’ szerencsétlenség az’ úszóiskolával szemközt történt. — A’ National Toulonból írja jun. Síről: „Tegnap SO altisztet láttunk, kiket a’ kormány liberális (szabadelmű) vélemény végett deportatiora ítélt. E’ szerencsétlenek kötéllel voltak egymáshoz fűzve,’s rendőrség kisérte őket. — A’ berlini polit. újság után az ausztriai Beobachter ezeket mondja Lamennais munkájáról: „E’ könyvben katholikus pap tanítja, hogy keresztyéni kötelesség a’ revolutio , ’s tolla, mellyel ir. evangéliumi egyszerűségű. A’ munka főpontjai ezek: Isten az embereket egyenlőkké teremté, ő egyedül az ur ’s uralkodó. Minden próba felebarátunkat szolgasági függelembe tenni, vétek, jogbitorlás és erőszak. Az uraság tehát e földön csak a’ testvéri egyenlőség elnyomatásával jöhete létre. Kegyetlenség ’s vad erőszak tarthatják egyedül azt igy főn. Ezen erőszak ellen fölkelni, a’ szabadságot minden földi függőség és szolgaság alul fölmenteni, érette harczra kelni, ’s a’ legkínosb halált is elszenvedni, minden keresztyén legszentebb kötelessége. Mert azért ölte föl Krisztus a’ szolga alakot, hogy az emberiséget szolgaságból megváltsa; csak a’ királyok ’s fejdelmek lázadtak föl e’ megváltási munka ellen, ’s nem irtóztak magát a’ keresztyén hitet bitorlóit hatalmuk alapjává tenni. De közéig a’ teljesülés ideje, ’s nagy elhatárzó harczra készülünk, mellyben a’ szabadság fijai győzni , e’ világ fejdelmei ’s urai pedig veszteni fognak. — A’ munka következéseit olly kevéssé határozhatni meg, mint a’ jövendőt; annyi azonban bizonyos, hogy a’ forrongó tömegben e’ kovász (ferment) fölszámíthatlan befolyással birand. Különös, hogy e’ munkában a’ revolutio tanja (doctrinája) vallássá szerkezült. Jelenségez arra, hogy a’ 18dik század negativ irányának vége; ’s hogy positiv iránya, melly Európát átfolyja, mind mélységre , mind hatásbeli erőre nézve növekedett. Elláthatni tehát, mi természetű lesz azon harcz, amellyhez mind inkább közelgőnk. Németország. A’ katonai őrhelyek ’s a’ nemzeti őrség közlegényei Münchenben a’ viszonyos tisztelkedések iránt abban egyeztek meg, hogy azon rész tisztelkedjék előbb, melly a’ másikat előbb látja meg. Néhány polgár azon panaszkodik, hogy a’ katonaság őket soha sem akarja előbb megpillantani, mi miatt is a’ nemzeti őrség tisztikara Bajor-Birkenfeld Maxighez folyamodott, mint az ország védparancsnokához. — Frankfurtban jun.zkén azon hir szállonga, hogy az angol és franczia követ a’ várost elhagyták, mivel jegyzékeikre, mellyekkel a’ város katonai fő parancsnokságának ausztriai generálra trett bízatása ellen felszólallának, nem kedvező választ vettek a’ német szövetségtől. — Bécsből jun. 13ról írják, hogy a’ német conferentziának vége. Mind a’ 17. curia követei Metternichgnél jelentek meg 2 órakor, a’ vég jegyzőkönyvet aláírni ’s meg pecsétleni. A’ nyilványságot szenvedő pontok nem sokára közzé fognak tétetni, előbb azonban az illető kormányok helyben hagyását várják be teljes törvényességü megerősítés végett. — Tieck Lajos máj. élén mint elik születésnapján Freyberg báró bajor követségi segédtől a’ szász udvarnál következő saját kézzel írott levelét véve a’ bajor királynak: „Tieck Lajos tanácsnok ur! Mint a’ regényes költészet teremtője, a’ német literatura iránt jeles érdemeket szerze magának, mi az ur bekövetkező születésnapját előttem különösen jegyzésre méltóvá teszi. Én azt koronám polgári érdemrendje keresztével tüntetem ki. Abban az ur azon különös becsülés érzelmeit fogja föllelni, mellyel iránta vagyok“ München, máj ilkén 1834. Lajos, PORTUGÁLIA. Galignani Messengere Madridbol kapott írások után következőn közli a’ négyszeres szövetségi szerződés tartalmát: Spanyolország királynérégensnéje , ’s leánya II. Izabella kiskorúsága alatt Spanyolország királynéja ő Fölsége, és braganzai hg. II. d. Maria nevében Portugália’s Algarbhia regense ő cs. Fölsége, tökéletesen meggyőződvén, hogy a’ két ország koronája érdekére ’s biztosítására kerülhetlenül szükséges mind kettejük törekvésinek mentül elöbbi egyesítése ’s összehatása azon ellenséges czél ellen, melly szerint előbb ugyan e portugáli fölsége királyszéke fölforgatása vétetvén irányul, most már a’ spanyol elégületlen alattvalóknak is oltalom és pártolás nyujtatik: ő mondott FFik buzgó szándékkal lévén minden szükséges eszközt előfogni, melly a' két ország jövendő sorsát békére ’s belső boldogságra deríthetné ’s ez által szilárd és kölcsönös alapra állandósítaná, egymásközt megegyeztek.