Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-09-27 / 78. szám

dó hegy borzasztó képihez hasonlithatólag lángba borulva, reggelig a’ tűz 27 házat (’s azok közt a tanácsházat is) mindennemű épületekkel ’s el­éghető minden eszközzel, sőt nagy részint meg­­menthetetlen házi portékák ’s téli gyűjtemé­nyekkel együtt hamuvá változtatott; innen ,a’ nagy szél, mely által a’ rettentő tűz egész éjjelen által élesztésért, egy égő sindelycsomót felragad­ván , a’ sánczon levő püspöki csűrkertbe, épen az egyik szénakazalra sújtott, ’s ettől az egész mint­­egy 83 ölnyi legjobb nemű széna tűzbe borult, ’s a­z egész vad napig alig oltathatott­ el; sőt hogy­ha a’ püspöki csűrkertbe meghívott várőr-pattan­­tyusok igen derék jó karban levő fecskendőjükkel, ’s a’ most itten tartózkodó oláh-szélbeli katonaság egy része segedelmivel (kiket a’ nm. püspök ur szépen meg is jutalmazott) az uradalmi tisztség, fáradhatlan munkássággal az égő kazaloktól majd csak 4 ölnyi távolságra nem oltalmazhatták volna, az egész alsó várasnak a’ tűz megmenthetetlen asrtalékává kell vala lennie; úgyis azon kárt, mellyet e’ rettenetes égés okozott, hozzávetőleg könnyű szerrel 100,000 forintra becsülhetni. Ez iszonyú szerencsétlen történet által utolsó ínségre jutott sok családnak (famíliának) csak a’ minden igaz hazafi "és ember-barát keblében lángoló ér­mésből eredő könyörű­letesség lehet reménye és vi­gasztalása. E’ rettentő tűz előmenetelét nagyon se­­.’izé rendben nem léte a’ tűzoltó eszközöknek ’s a’­űzöl­tó rend hi­ánya elannyira, hogy ámbár a’ ta­­racsház a’ tűz eredetétől csak­odik’s így jóval ké­­sőbb gyuladott­ meg, mégis, csak a’ fecskendők­­,mellyek különben is használhatlan állapotban tar­­attak) kiluttatása is akkor, és akkor is csak né­­hány önkéntes által történt, midőn már az egész anácsház lángban volt, úgy hogy az egyik oda s égett; e’ felelt (fájdalom) az égést követő na­­pon és éjjel is csak a’ kétségbe esett kárszen­­vedett tulajdonosoknak kelle­t' tüz­ megfojtással küzködniek. E. HL A’ nagym­élt. magv. kir. udv. Kamara Alsó- Vereczkére Soadossá és vámszedővé Perlsberg József Viraván volt 30 adost; Vissóra pedig erdő­­mesterré Ágh Imre ellenőrt nevezte ki. Károly­­várott a’ kir. pénzmesteri hivatal megürült. (Uir. kiiil­. tud.) N­ag­y-Kát­án, ez országszerte hires barom­­vásár-tartó helyen , a’ közelebb múlt vásár, melly sept. Gikától 1 Okáig tartott, igen népes volt, az odahajtatott szarvasmarha,(jobbatlán göböly v.­sőre) száma többre ment 13.000 darabnál. Erdélyből Moldva- és Oláhországból is jöttek marha-keres­kedők nagyszámú gőblyeikkel. A’ földesuraság m. Kegle­vi­ch László gr. ur. e’vásárok kellőbb pii­­vatoztatására újólag nevezetes számú kutakat épít­tet ’s kellőbb megszállhatás végett a’ vásári ven­dégek számára számos vendégszobákat is. A N G L I A. Dublinből írják, hogy ott a’ radicalok gyű­lést tartottak ’s benne azt végezték, hogy Cobbefere urnák sept. 14k én várt megjövése alkalmával, föl­­írást nyújtsanak át, ’s a’ kézművesek ünnepélyes menetével fogadják. A’ gyülekezet egyik tagja azon reményt monda ki, hogy a’ nagy radical megérkezése a’ repeal digitatiót(izgatást)Dublinban újra föl fogja éleszteni. Cobberdt sír4. ].? egyik dub­lini lapba következő írást iktatott: „Normandy Farm. aug. 29. Kedves ur! Fin innen Birm­­ing­há­mon keresztül sept. 6kán indulok. E’ helyen két vagy három nap szándékom mulatni,’h onnan írván az urnák meghatározni a’ napot, mellyen Dub­­linba érhetek. Én egyedül menendek, ’s el vagyok tekétve magamot, a’ vad irlandiak közé vetni, —­­mikép t. i., a’ vén Orzse kifosztóji az angol népet azok nevezésére tanították, — ’s a’ vad irlaiv­­diakra bízandom egészen magamat. Vagyok ’sa­t. Cobbett William. A’ franczia Temps sept. 13ról írja: „Magá­­nyos levelek, mellyeket ma kaptunk Londonból meg­erősítik, mit az angol ministerium közelgő válto­zásáról már mondottunk. Szerinte Melbourne lord lépne ki, Brougham lord pedig, kinek kilépéséről szó vala, maradna, ’s az uj kabinet összeállításá­ra tetemes befolyással fogna bírni. (Az angol la­pok erről egy szóval sem emlékeznek).­­— A’ Norfolki herczeg, ki nem rég neveztetett a’ térd­­szalagrend vitézévé, egyetlen katholikus vallásu brítt alattvaló, ki a’ kitüntetéssel dicsekhetik eddig. Egyszersmind'e az első, kinél, ’s ki ré­szére a’ király előjogainak hasznát vette. Nem sokára t. i. a’ mostani király trónra ülte után be jelenteték a’ hg. ő Fölségének kódolásul. „Bocsás­sátok, bocsássátok be!“ mond a’ király,ki a’ hget már rég különös barátságára méltatá. Azonban épen titkos tanácsi gyűlés tartatott, ’s előterjesz­­teték ő Fölségének, hogy a’ Norfolki hg, mivel nem tagja a’ titkos tanácsnak, az ülésen nem je­lenhetik meg. „Nem tagja a’ titkos tanácsnak?“ kiált a’ szabadelmü monarcha; „a’Norfolki hg­árom tagja a’ titkos tanácsnak? Azonnal esküttessék meg!“ ’S az tüstént meg is történt. F­RA­N­CZIAORSZÁG. Bizonyos párisi levelező így ír Páriából sept. -ról: „A’ National Carrel ur eltávoztával egészen más helyzetbe jőve. Carrel ur sok fiatal embernek középpontúl szolgált, kik Franeziaországban res­­publicát akartak behozni amerikai formákkal, ’s megsemmisíteni a’ tömérdek központosítási rend­szert, mellyet a’ convent hoza létre, ’s Napoleon

Next