Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-09-16 / 74. szám
al együtt nagy mennyiségben osztogaták, ’s az utczaszögleteket,sőt a’ cortesi gyülterem karzatain is föltapaszták. Több cortestag palástolatlanul nyilatkoztatá, hogy a’ benne kimondott érzelmekkel egészen egyezik, hozzá tevén, mikép nem látnak czélszerűbbet, mint megrohanni az angolokat, kik aranyaik által, az alkotmány ellensémi munkálkodásra serkenték. A’ nép a’ karzaton, melly szinte a’ fulladásig tömve volt, hangosan nyilatkoztatá ez iránti tetszését. Gorjav kikelt az indítvány ellen ’s odahagyá az ülést. Távoztakor még hallá a’ fenyegetőzést, hogy ámbár nincs is háza, mellyet feje fölött hamuvá égessenek, — de van elég vastag teste, mellybe biztosan döfhetni gyilkot. — Wj jelenetek méltán nagy aggodalmat ébresztenek a’ Lissabonban tartózkodó angolokban. Ost Beok. S P A N Y U U R S Z Á G. A’ cortesgyülés m. h. 26ikán is még folyvást az egyházjavitási törvények fölött vitázott, mintha az ország javára semmi sürgetősb tenni való nem volna. A’ mostani cortes, úgymond a’ I. des Débats, épen úgy cselekszik, mint hajdan a’ cadixi cortes, melly haszontalan szóvitákkal foglalatoskodik a’ közben, mig Napoleon Spanyolországot meghóditá. E’ férfiak is, kik mindnyájan az 1812iki iskola tanitványi, azt gondolják, hogy minden mentve, ha az ebek és állítmányok ki vannak víva, ’s ennélfogva cselekvésről, ’s az elmélet gyakorlati alkalmazásáról nem igen godoskodnak, úgy látszik addig folytatják elmefuttatásaikat, míg végre d. Carlos Boncarralba (Madridiul 1 órányi falu) érkezend. — Valóban semmit nem tesz a’ cortes, mi akár a’ háborúnak kedvező végét siettetné, akár a’ katonai féktelenségeket gátolná. Csak néha hozatik szóba a’ politicai viszony, ’s ekkor is csupán indulatos kifakadás mind az, mi a’ fölélesztett tárgyra nézve történik. így a’ Lelki éortesülésben több követ annyira kíméletlenül nyilatkozók a’ franczia kormány ellen, hogy a’ fr. követ sérelme iránt panaszt tön az igazgató királynénál, ’s az olly cortes föloszlatását kérte, melly napról napra nagyobb felelősséget von a’ királynéra egész Europa előtt. A’ királyné azonban, állítólag, hidegen igy válaszolt neki: ,,A’ kettő közül, követ úr, vagy kérje ki útleveleit, vagy állítsa ide a’ 100 ezer embert, mit Ön nekem nagybátyám nevében ígért.“ — Madridból körül jött hírek szerint e’ napon nagy forrongás volt a’ fővárosban. Pamplonában folyvást tart a’ zenebona. M. h. 29 ikénkét követet külde az ujonan fölállított hatóság Pauba, az itt tartózkodó gazdag navarrai birtokosnak don Jose Vidortenek meghívása végett, hogy hazatérvén, a’juntának fővezetését átvegye. Paulól Saragossába menend a’ két követ, az itteni hatóságokkal értekezendő, egész éjszaki Spanyolországnak egy középponti junta alatt függetlenül központosítása végett. Minden tartományi városhoz intéztek hasonló czélból ügyviselőket, ’s fölszólitást: 1) hogy időközileg csupán a’ navarrai junta felsőbbségét ismerjék el, mig majd Barcelonában egy középponti junta fog állíttatni; 2) a’ királyné csapatinak, mellyeknek vezérei magokat a’ juntának alá nem vetették, semmiféle élelmet ’s egyéb hadi szert ne szolgáltassanak; 3) halasszák el a’ cortesgyűlési tagok megválasztását, minthogy a’ junta sem az ezt összehívó kormányt, sem ama’ törvényeket, mellyek szerint az összehívás történik, el nem ismeri. — Burgosi levél szerint a’ föld népe nem igen törődik már a’ királyné jövendőjével, ’s önmagát igyekszik függetlenné tenni. A’ lázongásnak e’ szelleme Asturiában ’s Galicia egész partvidékin elterjedt már. A’ pamplonai első zűrzavar alkalmával Mendivil ezredest is megölték a’ féktelenkedő katonák , saját családja körében. Buerens christinai tábornok megveretése Herreranál m. h. 251kén magános levelek tudósítása szerint is csakugyan valósul, mit azonban épen nem csudálkídni olly hadseregnél, mellyet iszonyú hőségben tett három napi utazás, ’s élelemhiány egész a’ lankadtságig elgyengített, ’s mellyet a’ carlosiak csapatja számra nézve is mintegy 4 ezerrel fölmult. A’ carlosiak részérül Manolin és Quilez hires parancsnok veszélyesen megsebesült, ’s ez utóbbi legújabb hírek szerint annak következtében mégis halt. A’ carlosiak megtarták egyébiránt még 29 én is ütközet utáni állásukat. Buerens osztályának maradékiora a csapatival egyesíttettek, ki ismét visszatért Darocába, honnan már előbb kiindult. Seoane tábornok igen szilárd hangú ellenfölhívást intéze az őt párviadalra szólított tisztekhez. Ő, úgymond, félre téve tábornokságát és követiségét, mint ember áll elő, ’s mondott szavait egyáltalán vissza nem véve, mindenkivel szembe áll, ki magát megsértettnek véli. Egyébiránt át fogják látni, úgymond, hogy ő mint lelkes ember, csak lelkes emberekkel mérkőzhetik, minthogy pedig ők, (a’ tisztek) elhagyván az ellenség előtt zászlóikat, ez által minden érzést ’s becsületet elesküdtek , előbb még meg kell tisztulniok a’ háború tűzkeresztségében. Azután majd keményebb leczkéket is fog nekik tartani. Kik pedig azt nem cselekedték , azoknak nem teszi ezt kötelességükül, hanem a’ napnak ’s éjnek minden órájában nyitva s rendelkezésökre áll háza. — E’ feleselésnek csakugyan párviadalok lettek következési. Leoane három őrtiszttel verekedett meg, kik közül kettőt ágyon lőtt, a’ harmadikat pedig veszélyesen megsebesítő ; ő maga csak igen könnyű sebet kapott. Aliiario de Sevilla szerint aug. 21ról, Tangerben (Marokkóban) komoly rendbomlás uralkodik. A’ lakosok megtámadák Spanyol-si Franeziaország és Anglia ügyvivőinek házait, ’s ez utóbbit meg is ölték, amazok Ceutába menekedtek. A’ brill hajóhad a’ spanyol partoknál utóbbi napokban tetemes szaporodást nyert. Ezen erősités több pontra osztatott el. ANGLIA: A’ belgák királya ’s királynéja Windsor kastélyba érkezvén, ott most számos főstátustisztviselő ’s első rangú nemesség pontosul össze. Aug. 30ikán fényes lakomával akará megtsztelni fens, rokonit a’ királyné. Hamsgateben, hol a’ belga fölségek partra szálltak, számos ember tömeg várakozik rájuk a’ legfőbb körökbűl, órák gyártatva szemeiket s látcsőiket a’ tengersikon érkezendő gőzös után. A’ királyné, úgymond a’ Courier, föltünőleg jó színben vala, Leopold király komoly, mint mindenkor. Közhír szerint, e’ látogatás főczélja , udvarias szerencsekivánat palástja alatt, az ifjú királyné férjhez adatása. Windsorból az özvegy királynét szándékozának meglátogatni a magas vendégek Bushy Parkban. E’ föns. hölgy folyvást erős köhögésben sinylik, mi okbul a telet az egészséges I) st. Leonardban töltendi. Beteges állapotja daczára is, következőleg nyilatkozik róla a M. Herald: „Talán nem köztudomású dolog, miszerint az özvegy királynék folyvást élnek a’ királyi nők majd minden jogaival. Hitvesül azonban nem veheti őket senki ,,a’ korona“ különös jóváhagyása nélkül, még pedig vagyonvesztési büntetés mellett. Blackstone szerint az özvegy királyné nem veszti el kbr. méltóságát , ha alattvalóhoz megy is nőűl , a’ pairnők ellenben megszűnnek azok lenni, ha polgári férjet választanak. Mondják, a’ belgák királya ’s királynéja mindegy tíz napot fog Angliában mulatni, ’s ez idő alatt Claremontot a’ király birtokát meglátogatni, Londont pedig alig. — A’sajtó folyvást gyanitgatásokkal foglalkozik a’ belgák királya megérkezése oka felöl. Uralkodó vélemény, hogy a királyné férjválasztása e’ látogatás fő oka. A Times, melly előbb igen kemény czikkeket küldött, a’Coburg családnak az angol belső ügyekbe avatkozása ellen , minek Leopold király kérdéses szándékát nevezi, hogy a’ királyné házasságába befolyással legyen most, egy dicsérő czikkben Leopold királyról, a’ királyné férjválasztásáról egy szót sem említ, ellenben reményű, mikép Leopold király Victoria királynénak azon tanácsot adandja, hogy sem egyik, sem másik párthoz ne hajoljék. Említi azután, hogy Leopold királynak fogadtatása is Ramsgateben tanujele, a’ conservativek ügye jobb lábon állásának, mert Leopold királyt a’nép tisztelő hallgatással fogadé, Wellington liget pedig kábító örömkiáltással ’s conservativ tűzzel, mihelyt az Leopold király megüdvözlésére megijelen. A’ conservatívok azt hiszik, hogy Wellington hg által ismét kezökbe keríthetik a’ kormányt, minthogy a’ királyné Melbourne lordon kívül Wellington hget is megkérdezte, lóháton tegye ő meg a’ szemlét vagy kocsiban ? — A’ királyné a’ tél elején azonnal Londonba jövend a’ magasb osztályok közt természetesb előhaladást eszközleni az évszakokkal. Ugyanis rég időtül fogva Londonban husvétig keveset láthatni a’magasb osztálybeliek közti , nyáron pedig alig lehete néhány nemest mezei jószágán találni. Semmi sem árthatott az ország közös készületeinek inkább, mint az olly késő kezdete ’s késő vége az évszaknak Londonban. A’ királyné páholytbérlé mind a’ két téli színházban, ’s az olasz dalszinházban is. Tudjuk, hogy a’ királyné, ki maga is jól játszik zongorán, lelkesült kedvelője a’ hangászatnak : több hangverseny adatandik, millyen már a’londoni palotában kétszer volt is; közben pedig nagyobbszerü ünnepélyeket tartanénak. Eddig a’ királyné valamennyi ebédre hívásit minden pártnézet nélkül intézte; átaljában az ifjú királynénak rendkivüli tapintata és szokatlan finomságú bánásmódja van, így például határozottan megparancsolta , hogy valamennyi hírlap , mind tory, mind whig, naponkint terjesztessék elibe. Igen szembetűnt , hogy ama’ mindkét hangversenykor a’ királyné, Kenthgné, ’s több előkelő udvari asszonyság falabor ’s uszályos (Schleppe) köntöst viselt. Mondják, ezen ő és alkalmatlan divat ismét föléled. A’ pembrokei választásrul következő furcsa jelenetet ir le több londoni lap. — A’ pártok szemközt állának egymással jelképi különzeteikkel, midőn Blacas, whig jelölt, bátor tekintettel a’ szónokalkotványra lép ; azonban alig ért helyére, ’s ime — egy igen gyönyörű káposztatorzsa röpül szemébe. „Igen jól van , — mondá , magát háborittatni nem engedve, —e’ káposztatorzsa szolgáljon bévezetésül. Angolok ! minket ’s titeket megvakítni törekszenek, de illy káposztatorzsákkal azt nem eszközlendhetik, nem vakilandják meg ezek jelölteiteket azon veszélyekben, mikkel daczolnunk kell a’ ragadozó farkasok közt. Üssék ki bár egy szememet, vagy kettőt, vagy épen hármat, ’s még annál világosabban látandók e’ kiáltásnál: ,,a’ királyné ’s reform örökké!“ Mig a’szónok e’ tüzes szavakat harsogó, egy nyers burgonya jő érintésbe arczával. ,,E’ burgonya, — folytató majd pityergő hangon lilacas, — arra emlékeztet, hogy egy szomszéd ország lakossága csupán burgonyán leng. Szegény Izland ! örökké mostoha gyermeke maradsz é a’ három országnak’s gyarmatinak ? Hazája O’Connellnek! mindig e’sótlan ételre leendsz e kárhoztatva, mellyel egy szabadelmű jelöltet lealázni akarnak?“ — A’ szónok zsebkendőt von elő, azzal mély fohászat rejtendő, midőn egy iszonyú vörösrépa czirógatja meg orrczimpóját. „Vörösrépa! — mond nyugalmas tökélettel Blacas, — tudom, ki akar bennünket vörösrépákkal dobálni. Ellenink baráti azok, kik nem akarnak nekünk szót engedni hazánk boldogságára; nekik e’ répákat, de nem nemes érzelmű jelölteknek.“ — E’ beszéd folyama nem rósz sükerrel kecsegtete; ’s im egy kalapnyi nagyságot érett turógomolya hasitá keresztül a’ léget s baráti erős vonzalommal simult a’ szónok arczához, annyira eltömvén száját ’s orrát, hogy majd megfult. Lélekébersége azonban e’ fontos pillanatban sem hagyá el őt, ’s haragra lobbanva, két kézzel visszasujtá a’ lágy sajtot, ’s növekedő élénkséggel szóla: „Tehát számat akarjátok be