Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-15 / 39. szám

( 155 ) cselekvő kormány ’s tory alsóház ellen. Nem kell soha feledni, hogy a’ javító törvényt mind a’ két ház csak kény telve adá meg a’ nemzetnek. Hasonló izgatás esetén a’ süker is egészen ahoz leend hasonló. Valószí­nű e az illy izgatás ? A’gabnatörvény elleni izgatás nyom nélkül múltéi. Kitől származott az? A’kereskedőségtül, mellynek a’ mostani parlia­ment soha nem teljesitendi kivánatit.­­S mi következik ebből? Az, hogy legalább is a' választási rendszert meg kell változtatni, különben a’ ke­­reskedőség soha nem számolhat az alsóház megegyezésire a" gabnatör­vény eltörlesztési ügyében. A’ kereskedőség tehát már most kénytelen válsztásjog-kiterjesztést követelni. A' kereskedőség kik hatalom Angliá­ban , számra nézve pedig erősb a’ földbirtokosoknál. Végre a’ szegény 's dolgozó osztály száma legnagyobb ’s legerősb Angliában , ’s ez utóbbiak általán­os szavazásjogot követelnek, mig a' kereskedőség és középosz­tály csupán nagyobb kiterjedést óhajt adatni e'joggyakorlá­snak. Ez utóbbi körülményt mindazáltal minden esetre közelítésnek nevezhetni az elsőhez. A’ dolgozók pedig igy is szólhatnak: „Ha nem ugorhatónk is, legalább mozogjunk, ez úgy is kényelmest­, tartsunk összet a­ közosztállyal.“ For­dítsuk már most szemeinket Mamira. Mit tenne Izland , ha Peel minis­­terségbe jutna? Minden esetre az angol nemzeti ellenzéshez csatlakoz­nék, ’s aztán mind a’ két súly ugyanazon mérlegrészt nyomná le. "S ki okozá az ügyek e’ vészteljes helyzetét ? Roden 1. és a" túlzó toryk. A" leg­közelebb jövendő minden esetre nagy eseményeket rejt ölében. (Talfourd irói tulajdon iránti indítványa az alsóházban. Elegy.) Má­jus lsején több irói nevezetesség résziről kérelmet nyújtván be az alsó­házban Talfourd az irói tulajdon biztosítása iránt, egyszersmind köré a’ házat, alakulna biztossággá e­ tárgyban indítványa vitatása végett. Ez alkalomkor világosan kitűnt, milly kárhozatosan szoktak visszaélni né­­melly parliament*­ tagok itt az ülés-elhalasztással. E’visszaélés t.i. annyira megy, hogy egyik londoni lap igen helyesen a’lengyel vetohoz hason­lítja azt,melly korább időkben a’ legü­dvösebb tanácskozást is tetszés sze­rint szakaszthatá félben. Talfourd indítványa kétszer ment már szeren­csésen keresztül az alsóházban, és mégis különös ellenséges csillagzat látszik fölötte uralkodni. Warburton , egyik radical ellenzője az indítvány­nak olcsósági szempontból, következőleg nyilatkozók: „Midőn ez legkö­zelebb alkalomkor a­ ház előtt volt, azon megjegyzést tevém­ az igen tisz­tes inditványzónak, hogy legnyomadékosabban fogom ellenzeni kérdését, ha szerdai ülésben hozná azt szőnyegre. Olly törvényjavaslat forog itt kérdésben, melly iránt rendkívüli érdekkel viseltetik a’ közönség, ’s e’ szerint nem tarthatom helyesnek olly pillanatban venni azt tanácskozás alá, midőn a’ korona ministen nincsenek jelen, számos alsóházi követ pedig magányos ügyei elintézésivel foglalatos e’ ház falain kívül. Lát­hatják Önök , hogy alig vagyunk itt összesen harminczan. (Oh! Oh!) E’ törvényjavaslat nem csekélyebbet kiván, mint számos évi szabaditéktól fosztani meg az olvasó közönséget. Hogy tehát minden egyes része illő vitatás alá juthasson, holnapra kívánom azt halasztatni.“ Wackley hat­hatósan támogató e’ kivánatot. Talfourd :,,Azon ösvény, mellyre a' brid­­porti tisztes követ most térni méltóztatott, olly boszantó, minőt csak kép­zelhetni. E­ törvényjavaslat harmadszor jut most a­ ház elibe, miután két diadalt vitt ki már, s ugyanannyiszor helybenhagyást is nyert elve. Hol­napra más törvényjavaslatok vannak napirenden, melly­ek természetileg elsőséggel bírnának az enyim fölött, ’s ugyan mikor kerülne aztán ez utóbbira a’ sor? A’ tisztes követ igen jól tudja , miszerint magányos em­ber a’ korona különös pártolása nélkül csupán szerdán hozhat indítványt a’ ház elibe.“ Szavazásra kerülvén a’ dolog 127 követ Talfourd indítvá­nya mellett nyilatkozók , 24 pedig ellene. Warburton mindazáltal még eb­ben sem nyugvók meg, hanem határzatlan időre kivárná halasztatni az in­dítványt , noha több követ ellenkezők e’ nyilatkozatával. Warburton eg­yik indítványát 131 szóval 9 ellen szinte félre vétó a' ház. A’ makacs el­lenzőnek azonban még ez sem volt elég, hanem már most legközelebbi péntekig akará elhalasztatni a­ kérdéses törvényjavaslat további vitatását. Ez újabb indítványa sükere még nincsen tudva.—Május lsején Todik szü­letésnapját ünneplé Wellington­ig. Az előtt néhány nappal halálát kez­dők hírleni a' fővárosban, ’s ekkor kitűnt, milly nagy mértékben bu­ndátlén ellenkező elv daczára is népszerűséggel az ősz bajnok. A’ nép min­den osztályából ugyanis csapatonkint tudalának sajnálkozók a’liglakása é­libe, ’s harsogó éljennel üdvözlők a’kertjében sétáló hőst.—A’ muszka trónörökös látogatásáról folyvást ellenkező hírek szárnyalnak Londonban. A' M. Post, melly minden illy magas tárgyban jól szokott értesülve lenni, igy nyilatkozik : A’ whg trónörökös nem látogatandja meg Londont. Va­ló ugyan, miszerint czári atyja utazása megkezdésekor meglátogattatni kívánta általa Angliát és Francziaországot is, de a’ politikai ügyek helyzete Parisban e’ terv megváltoztatására birá a’ czárt, és arra határozó, hogy ezúttal a' londoni látogatás is maradjon el, mit leginkább a’ sz.­pétervári magos tanács változásának kell tulajdonítani, mellynek következében olly férfiak kezeibe jutott a’ hatalom, kik mindenkor ellenségi voltak Angliá­nak. — A’ keletindiai társaság rendkívüli buzgalommal szaporítja kato­naságát, ’s legújabban 20 ezer puskát szállíttatott Indiába. — Napoleon Lajos csöndes elvonultságban él London falai közt, ’s következő munkán dolgozik : „Idées Napoléoniennes.“ — F­r­a­n­­c­z i­a o r­s­z­á­g. (Ministerség-módositási hírek és jóslatok.) Paris, ápril 28dikán: „Mennyi lapunk van Parisban, majd annyi minister-névjegyzéket olvasunk naponkint , miket az éj ismét feledékbe merít, hogy másnap másokat ébresz­­szen föl helyettük. A’ Messager mai száma következő áttekintését közli az utóbbi eseményeknek: „Miután Teste, Cunin-Gridaine és s­zámos tag a’ volt 221 közül határzottan a’ doctrinairek ’s különösen Guizot minis­­terségbe jutása ellen nyilatkozónak, Duchatel pedig Guizot nélkül semmi m­inisterség-alakításban­ nem akart részesülni,­­s Broglié és Ilumau­il egyenest a kimondák, mikép ők általában semmi töltét alatt nem váll­al­nak tározót , Lou­lt tábornagy, kié’ szerint már most csupán tiszta bal közepi ministerséget alakíthatott volna , tegnapelőtt este visszaadó a föl­­hatalmazást a­ király kezeibe, ki azt elfogadó ugyan , de azért a’ tábor­nagy együttmúnkálkodásáról egészen lemondani nem akart. A balközép tagjai értesülvén a' tábornagyé' határzatáról, ’s nem reménylvén őt más­ra bírhatni, legalább meg akarák mutatni, miszerint azon esetre , ha az inditványzott módosítás talán nem siikerü­lne , az ne pártjuk tehetlenségé­­re rovassák. E’ párt parlamenti vezéri tehát azonnal följegyzék azon fér­fiakat , kik tartós és haladási szellemben munkálkodandó ministerségala­­kitásra tökélék el magukat. E’ névjegyzéket a’ királynak volt szándék­­jok bemutatni annak tanúsításaid, mikép ministerség-alakitásban a'bal­közép nem olly tehetetlen, m­int a’ jobb közép. Soult tábornagy neve is olvasható vala ugyan e jegyzékén, mivel mindazáltal visszavonulta előre is gyanítható vala, tehát Thiers , ujabb tanujelét adván szép mérsékle­tének, azon kivánatot fejezé ki,hogy az elnöklést a'minister tanácsban a’pe­­csétőr foglalja el. Passy 3­­0 órakor megjelenvén a' ki­r. hívására a tuileriák­­ban, siete átnyujtani Lajos Fülöpnek maga 's baráti nevében az emlitett név­jegyzéket. A' kir.nem ten ezúttal semmi különös kifogást, hanem csupán föl­­szólitá Passy urat: tenne még egy végső lépést a’ tábornagy megnyerhetésb­e ministerségbe lépés iránt. Dupin 4­0 órakor szinte a­ királyhoz ment s ugyanazon névjegyzéket nyújtó be neki, bizonyságul, miszerint csupán­ egyetlen név vagy annak kipótoltatása, szükséges még a­ közönség töké­letes megnyugtatására. Válaszul Dupin szintazon kérelmet nyerő, hogy törekedjék a’ tábornagyot a’ ministerelnökség elfogadására bírni. Teste is levelet kapott a’ királytól ugyanazon megbízatással. E’ három kormány férfi csakugyan meg is látogatá a’ vitéz tábornagyot, de a’ csataedzett hős nem­ akart kimondott határzatától elállni. Midőn az értekezés végért nyilványitá Soult, mikép soha többé életében vissza nem veendi a' tegnap letett meghatalmazást, bámulva tekintének egymásra a’ hires kormány­férfiak, mivel e’ körülményt igen bölcsen elhallgató előttük a'király. Pas­sy visszatért a' királyhoz, ’s jelenté, hogy Sault nem akar már többé semmit tudni ministerség-alakitásról, mire Lajos Fülöp azon kitérő vá­laszt adá, hogy majd személyesen teend még próbát a’ hajthatat­lan­ság vitézzel. E’ szerint tehát ujlag továbbra van halasztva e’ fontos­­kérdés elhatározása, melly könnyen legkomolyabbszerü történetekre­ szolgálhatand alkalmid, miknek már eddig is nyugtalanító előzményi ta­pasztalhatók. Orleans­ág ugyanis több megyét utazott most be,­­s több helyen katonai szendét tarta , de lelkesedésre sehol nem talált, több vá­rosban pedig mély csönddel fogadók a’ jövendő trónörököst, noha iránta általányos jó véleménnyel viseltetik a' nép, ’s e’ hallgatást csupán azon határzott roszalásnak tulajdoníthatni, mellyet a’ hosszas bizonytalanság el­len táplál keblében mindenki. Nincs egész Francziaországban olly nyil­­ványos vagy magányos érdek , melly e' hosszas ministerségi hiány miatt tetemesül’s igen érezhetőleg ne szenvedne, mi okból az elmék rendkívü­li ingerültségét nem csudálhatni. (Üdvözlő beszédek a' király névnapján.) Május lsején a'király név­napja ünneplésire szokás szerint nagy udvarlat volt a' tuileriákban. A’ király családja körében fogada el reggeltől kezdve a’ kamrák, hatóságok, tudományos testületek’s diplomatakar üdvözlő nyilatkozatit. Apponyi gr., az ausztriai követ, a’ diplomata kar nevében következőleg üdvözlő a’ ki­rályt: „Szerencsém van felségednek névnapján tiszteletteljes kivánatit mutatnom be a’ diplomatakar résziről. Fölsége azon példája szerint, mi­kép­en fens, családja ’s Franeziaország sorsáról egyenlőn gondos , mi is e’ kettőt egyesitjük azon kívánatokban, mellyekkel hódolatunk elfogadta­tását kérjük Öntől. Bár ezentúl csupán öröm és elégültség tárgyait lelné Ö­n atyai szíve számára, 's bár adná meg Franeziaország nyugalma és jólléte Önnek azon gondjai és fáradalmai jutalmát, mikkel annak szünet­len áldozik.“ E’ beszédre ezt válaszoló a’ király : „igen hálás vagyok azon kivánatokért, miket Önök névünnepem alkalmára családom boldogsága és Francziaország jólléte iránt hozának. Bízom, miszerint a­ gondviselés ezentúl is áldani fogja törekvésimet, hogy Francziaország számára meg­tarthassam azon nyugalmat"és biztosságot, mellyet az e’ pillanatban él­vez. Édes érzet rám nézve még az is, hogy Önökkel együtt szerencsét kivánhatok magamnak azon újabb biztosítékokhoz, miket az általán­os béke­föntartás iránt nyerünk. Köszönöm a­ diplomatakor azon érzelmit, miket Ön nekem annak nevében kifejezett.“ Passy, a' követkamrai elnök így szólt: „Fölség, a’ követkamra jó hódolatát és szerencseki­­vánatit On­esibe terjeszteni. Azon kiválnátok, miket az Ones föns. csa­ládja boldogságáért érez, egyszersmind egész Francziaország érzeménye, azon Francziaországé, mellynek jólléte Ön szívének első szüksége, ’s melly tudja, hogy ettől függnek az Ön legédesb ürömi. Fölsége azon po­litikai zavar látásakor, mellynek olly élénkül óhajtja végét a'követkamra, osztakozik Önnek minden aggodalmiban. Gsak most levén a’ kamra megvá­lasztatva az ország által, szükségkép annak hű képmása. Felséged tisz­teletteli ragaszkodásban lelendi azt személye iránt, valamint a'korona jogai úgy szinte tulajdon kiváltság­ mellett szigorúan őrködve, ’s készen minden kormányzóság a fal­mára, melly híven felelem­ meg a’rend, béke s engesztelés kivánatinak, mikép azt a’kor szükséges ’s intézvényink nagy­szerű szelleme kívánják, mellyek alapjai a' trón méltóságának s a va­lódi nemzeti nagyságnak. Fölség­­ a’ gondviselés , sorsunk legmagasb intézője, áraszsza áldásit Önre és családjára, és szerezzen Önnek az ed­digi próbákért kárpótlást ezentúl csupa dicsőség és szerencse napjaival. Ez azon kívánat, mellynek teljesüléséért velem együtt könyörg a’ követ­kamra.“—Lajos Fülöp: ,,Szerencsésnek érzem magamat, a'követkamra közepében lehetvén, ’s körültem láthatván a­ nemzet választottit,­ egy­

Next