Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-09-04 / 71. szám
FOGI vénye • örvendetes adat a’ magyar nyelv diadaláról Pozsonyból; Nógrdmegye erdélyi részek viszszakapcsoltatása sürgettetik ; ’sa’t. Temetmegye pótlékát’ kai adatok a’ pozsonyi ág. hitv. lyceumról; a’ pápai főiskolai képzőtársasá ipar-’s tőzsérügy; ’sa’t.) Spanyolországpolgári diszrend alapítása; ‘ botrány az alaisi színházban; ’sa’t.) Oroszország. Külföldi elegyhirak Magyarország és Erdély ; cs. kir. Fels. báró Bornemisza János erdélyi kormányszéki tiszt, titoknokot ’s gr. Teleki Miklóst az erdélyi kir. ítélőtábla valóságos ülnökeivé; Gál Jánost és Baranyai Györgyöt, ezen ítélőtábla eddigi tiszteleti ülnökeit, valamint Szalánczi József Küküllő megyei főjegyzőt és Nagy Samu maros-széki alkirálybirót ugyanazon kir. Ítélőtábla számfeletti ülnökeivé kinevezni; Offner Leopold duna-vecsei kir sóárnokot pedig és Niki Ferencz nagy-mihályi kir. sómázsájót legkegy. nyugalmazni méltóztatott A’ am. m. kir. udv. Kamra a’ dunavecsei megürült sóárnok hivatalra Lakics György ugyanott ellenőrködő sómázsa mestert , helyébe Raszkó Ferencz bocskói kir. sótisztirnokot, a’ mehádiai sómázsamesteri hivatalra Lincz Károly ugyanottani mázsálót, helyébe báró Tronmüller Ferencz morsovai kir. 3oad-felügyelőt , a’ nagymihályi mázsáló-hivatalra Konrád János ugyanottani sópajtaört, helyébe Gogh József tokaji sótisztségi gyakornokot , a’ homonnai sópajtnőr - hivatalra pedig nyugatélt Dragoner Mihály sószámvevőt alkalmazá; továbbá Trux László sugatagi sóaknai tiszttartót hasonló rangban Rónaszékre helyezte; b. Geramb Ferencz rónaszéki k. számvivőt Szlatinára és Geyer Kár. szlatinai számvivőt Sugatagra sóakna-tiszttartókká, valamint Braun József önkéntes gyakornokot sugatagi sóakna-tisztségi fizetéses gyakornokká mozdítá elő; végre a’ lubodinai kam. pénztárnoki hivatalra Grillusz Alajos hrádeki kam. pénztárellenőrt alkalmazá. Görög nem egyesült karloviczi érsek Stankovics István belső titkos tanácsos, a’ magyar nyelv ’s irodalomnak (mellynek Karloviczon tanítására rendes oktatói széket alapított) ’s minden szép törekvésnek lelkes pártolója, a’ szegények nagylelkű jóltevője aug. 12-én, rövid láz következtében gutaütés által, éltének legvirulóbb korában meghalálozott. Jövő kedden sept. 7kén délutáni ötödfél órakor fog a’ pesti gymnasticaiskolában az ez évi próbatét a’ testgyakorlásban mind két nemű növendékeivel tartatni, mire a’ teljes czimü részvényesek és szülők tisztelettel meghivatnak. Perlaky Sándor m.k. az intézet jegyzője.Budapesti napló. A’ János fövételi pesti sokadalomnak vége; kereskedési sikerét az alant elsorolt árkeletböl láthatni.—E’ napokban jelent meg ,,Kelet népe és pesti Hírlap“, irta Eötvös Józs. b., nov. 1201., ára egy pro forint. E’ munka a’ Hírlap védelmét tűzte ki magának czélul, ’s félreismérhetlen nyomait viseli a’szerző ritka elmetehetséginek; de mégis őszintén meg kell villanunk, hogy épen e’ ritka tehetségnél fogva nagyobb várakozásra érzők magunkat jogosítva, ’s ezen várakozásunk nem teljesült egészen; mert nagy sietséget árul el a’ munka, ’s hoszszu idézetekkel van elárasztva, mellyek megczáfolása többnyire rövidebb , hogy sem tökéletes meggyőződést szülhetne. Az illy nagy fontosságú tárgy több időt ’s ezentúl több politikai és élettapasztalást igényel, miket jó szándék, szorgalom és szép elmetehetség nem mindenkor bir egészen kipótolni. — Kuthy Lajos is bevégzé már rokon tárgyú röpiratát, ’s rövid idő múlva sajtó alá bocsátandja azt; munkája hihetőleg két kötetre fog terjedni. — Garay János a’„Régéső“folytathatása iránt a’ legf. engedélyt már megkapó’s jövő januárban lehető legnagyobb csínnal inditandja meg e’ divatlapot, mellynek részletes programmáját rövid idő múlva közre bocsátandja. —■ Kuthy Lajos is divatlapért folyamodott. — Kossuth védirata is megjelent, mellyrül jövő alkalommal bővebben szólandunk. — A’bécsi „Humorist“ hiteles kutföbül azon furcsa eseményt közli, miszerint Schodelné Londonban sehogy nem bírván kiküzdeni magának azon rendkívüli kegyelést, mellyel nálunk elhalmoztatott, koszorút csináltatott ’s megvásárlótt ember által színpadra dobatá azt, hol aztán azonnal fölkapá a’koszorút és szokás szerint keblére szorongatá; ámde John Bull nem ért az illyesekben tréfát, ’s rögtön az egész földszinti közönség zajosan kívánta, hogy a’ koszorút az érdemesb Staudiglnak adja át, minél fogva Schodelné kénytelen volt azt Standiglnak átadni. Londonban tán csaknem voltak opera-ellenségek és drámakedvelő „tudósok“, kik a’ művésznőnek e’ sértő intermezzot késziték? Egyébiránt hogy Schodelné Londonban nem olly igen fényes sikert vitt ki magának , mikép azt némelly hazai lapjaink olly hangos trombítaszóval kürtölék, azt az augsburgi Alig. Zeitung egyik közelebbi száma is tanúsítja, mellyben Schumann igazgató iparkodása és társasága tagjainak érdemei hoszszasan méltányoltatván, Schodelnéról csak igen röviden az jegyeztetik meg, hogy hangja nem eléggé gördülékeny, ’s játéka többnyire helytelen, minélfogva általányos tetszést nem is nyerhetett. Ezt csak azok megnyugtatására véltük közlendőnek, kik azt hivék , hogy Schodelnén kívül nincs üdvösség a’ magyar operaégen, ’s kik őt minden tekintetben legtökéletesb művésznőnek tárták.—A’„Közlemények“ tegnapelőtti számában ezt olvashatni : ,,A’ nemzeti színházban aug. 27k én ,Egy pohár viz£, vj. 5 felv. Seribe után Nagy Ignácz a’ m. t. t.költségin.—A’ magyar tudós társaság költségin fordított színdarabok felöl csekély tudomásunk abban pontosul, hogy azok a’ netán megrendelő vidéki színész- társaságok számára bizonyos pénzmennyiség fizetéséért az akadémia által adatnak ki, — ’s a’ bejött mennyiség az academia haszna, — már valljon ki fogja a’jelen műt az akadémiától megvásárolni, miután nyomtatásban Nagy Ignácz úr szinműtárában kétszeri kiadásban megjelent, — következéskép az academia elől ő szedi az epret. E’ körülmény iránt óhajtanék felvilágosittatni magunkat.“Erre megnyugtatásul ’s a’ légből kapott gyanúsítás elhárításául röviden csak azt válaszoljuk, hogy a’ tudós társaság a’ fordított színműveknek csak kéziratát veszi meg a’pesti magyar játékszín számára,’s lemásoltatását minden szinésztársaságnak ingyen engedi meg, az illető fordítónak pedig mindenkor fönmaradjoga forditványát nyomtatásban kiadhatni, mert az akadémia buzgalmának czélja a’ magyar szinésztásaságokat jó forditványokkal ingyen ellátni, ’s egyszersmind az írókat és fordítókat buzdítani. E’ tiszta czélnak olly gálád elferdítése miatt méltán megrovást érdemel a’ „Közlemények“ szerkesztője, miután az akadémia hírlapi jelentéseiből is olvashatá az itt elmondottakat, ’s igy vagy tisztátlan szándékból törekvők a’magyar tud. társaságot és a’ Szinműtár kiadóját gyanúsítani, vagy pedig azt tanusitja , hogy szerkesztő létére a’ magyar lapokat nem olvassa , a’ mi már magában is elég öreg hiba. Még egyet:eprészni minden ember szeret, ’s mi sem vagyunk az eprészésnek ellenségei; de valamint saját jogainkat mindenki ellenében mindenkor szilárdul főn fogjuk tartani, úgy másnak jogait a’ világért sem sértenők meg, következéskép az akadémia elöl sem szedjük el az epret, mert annak tekintetét’s jogait mindenkor tisztelni ’s egyszersmind csekély erőnkhöz képest őrteni fogjuk. Reményijük, hogy a’ „Közlemények“ ezen „óhajtott felvilágosítást“ legközelebb közleni fogják, ’s ezentúl mások böcsületét illy alaptalan ráfogással nem gyanusitandják. — Nemzeti színpadunkon augusztus 27k én „Egy pohár viz “ vigj. 5 felv. adaték, Lendvay Bolingbroke szerepében mint vendég lépett föl; a’ közönség igen nagy kíváncsisággal siete a’szinházba,de némileg csalatkozott várakozásában, mert Lendvay a’ szívtelen de annál eszesb ’s hidegvérű kormányférfit, ki a’ kitűzött czél elérésire minden eszközt szentnek tart, több helyen némi érzelgéssel ’s nem olly elevenül adá,mikép azt Egressy G. olly helyen szokta személyesíteni; 28 kán Lázár a’ pásztor“színj. 5 felv.; 29 kén „Partiés néma“ dalj. 5 felv. 30 kán „Alvajáró“ dalj. 2 felv.; septlsején először ,,A’ gyámok“ szinj. 3 felv., Louvestre Emil után francziából ford. Csepreghy Laj. a’ m. tud. társ, költségin. 2 kán „Belizár“ szomorul. 5 felv.; ezen vásár színházunknak meglehetősen gyümölcsözött.Az Athenaeumban legközelebb egy kis vita támadt Máhr és Színészi közt, az első minden áron fölfogadtatni kívánja Carl Henriettet, imez pedig ellenkezőt tanácsol, ’s mi is ez utóbbival fogunk kezet, mert tapasztalás tanítja, hogy a’ rendes énekesnők sokkal több elrekedésnek ’s egyéb kis viszontagságnak kitétetvék, mint a’vendégek, ’s mi igen helyesnek találjuk, hogy a’jeles énekesnők csupán akkor húzzanak jeles fizetést, midőn énekelnek, ’s ne essenek az intézet terhére, midőn utazgatnak, vagy rekedtek lenni méltóztatnak. Németország apróbb ’s nagyobb székvárosaiban szélűben divatba kezd az jőni, hogy rendes fölfogadott primadonnát nem tartanak, hanem vendégnőket, kiket aztán minden föllépésért rendesen jutalmaznak. ’S milly üdvös ennek eredménye ! Egy német székvárosban, mikép azt a’ lipcsei Theaterkronik írja, nem rég az történt, hogy ugyanazon énekesnő, ki múlt évben rendes tagja volt az ottani színháznak, ’s kinek kötelessége lett volna minden héten kétszer énekelni, a’sok rekedtség ’s egyéb apróbb bajok miatt alig énekelt 4 — 5ször havonkint, ’s most egy hétben ötször is énekelt mint vendég, ’s akár mindennap is örömest énekelne, csakhogy több fizetéshez juthasson. Az illy dolgok némi kis figyelmet érdemlenek. Carl Henriette nemzeti színpadunkon minden föllépteért a’jövedelem felét kapá, ha tehát mindenkor ezer for volna képes a’ színházi pénztárba varázslani, akkor valóban nagyon is megelégedhetnék, mert habár csak egyszer énekelne is hetenkint, egész éven át 26 ezer forintot szerezhetne magának, mit hihetőleg a világ egy színpadján sem fogna kapni, mert, valljuk meg őszintén, az ő hangja ifjabbulni többé nem fog, csak egy kis egészségi változás kell,és ő hónapokig nem fog énekelhetni. Mint jeles vendégnőt nyereségnek tartjuk őt, de rendes tagjává tenni színházunknak mindenesetre fölösleg, idővel pedig még káros is lehetne. N. I. (Döbrentei Gábor erdélyi útja nyelvemléki tekintetben.) Buda-kerületi országos főbiztos Döbrentei Gábor aug. utolsóján érkezett Budára viszsza Gyergyóba Borszékre egészsége tekintetéből julius és aug. tett utjából, mellyen, a’ magyar akadémia elnöke gr. Teleki József, koronaőrs excja megbízásánál fogva, mint Régi m. nyelvemlék-szerkesztő, 1600 előtti magyar iratok keresése végett egyszer’smind megvizsgálta Hunyad vármegye levéltárát, hol Nopcsa László főispán és gr. Gyulai Lajos segítették meg Fogaras vidékeét, Brassó városáét, Háromszék, Csíkgyergyó és Kászonszék, Udvarhelyszék, Segesvárszék levéltárát ’s következő hazafiui készséget lete ’s intézkedéseket tett: 1) A’ szász nemzet grófja Wachsman János, rendelést ada Schuller professzornak, hogy Nagyszebenben a’ szász nemz. levéltára e’ tekintetből szorgalmasan megvizsgáltassák , ’s a’ találandók lemásoltassanak. 2) Hamar István Fogaras vidéke főjegyzője ígérte a’nemes családoknál magyar iratok keresését. 3) A’ Brassó vidéke és városa levéltárában talált legrégibbeket Trausch József tanácsos azonnal másoltatni kezdette. 4) Háromszékre nézve az utánajárást Barabás Farkas