Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-05 / 10. szám

PEST, vasáru, fehér, ekén.Jelenkor, 1843. i6ik N/tím. IVljes számi példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból. Ezt válaszul több rendű tudakozásra’ ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat, mellynek nyomtatásakor a megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JELENKOR és TÁRSALKODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: jótékonyságok Wesselényi és Kossuth VT, gr. Széchenyi Istvántól; budapesti napló: Kisfaludy társaság közülése febr. 6kán, játékszini krónika, Egressy szerepezése, nemz.azinhoz figyelmeztetései; komárommegyei közgyűlés (vallás-változtatási ügy, polgári és fenyitó-pör- statistika, javitófogház, házi pénztári költségek ’sat.) Békésmegyei közgyűlés vége (áttérési ügy, törvényhatósági körlevelek iránti rendelkezés, előfogatozás ‘sat. Szerbia: Újévi köszöntések; a budai német lap czáfoltatik Ausztria: A’ lottójátékok elterlesztése készülőben, a dunai hajózás uj akadályt sok bűn ett napirenden. Apanyolország Intézkedés zenditő röpíratok ellen; a‘ barcelonai sarezot még sem fizették le. Anglia: A parliament febr elején csakugyan megnyittatik. Ellenborough 1. visszahivatik. Francziaország. A’ lengyel menekvők folyamodása a' követkamrához. Poroszország Uj törvények; a’ lengyel nemzetiség Posenben. Törökország. Lieven megérkezte; a’ boszniai keresztyének szomorú helyzete. Értesítő: Magyarország, és Erdély. «Jótékonyság. Beker János eszterg. kanonok, Nógrádmegyében a’ népnevelési ügy és ipar áldásdús előmozdításáról ismeretes férfi, ki már az előtt a’ karancssági plébániához tartozó három falusi iskola számára a' gyűlöletes és az iskolázást nagyon hátráltató kántorpénzt megszüntetendő, 1900 v. frtnyi alapítványt tett, jelenleg uj alapítványul az ettesi fiókiskolának 300 v. ft adott. Kinek is hívei nevében, ezennel köszönetet mond Gály Lőrincz , karancssági pleb. és szécsényi e. k. esperes. Wesselényi és Kossuth. VI. Azt mondják, igen hosszadalmas vagyok , ’s magamrul kelletén túl sokat szólok. ’S igaz. De mit tehetek én róla, ha annyi a’ mondani-való ’s rövidebben imi nincs időm vagy tán nem is tudok ; mi pedig engem illet, kérdem, ugyan mikép kerüljem el személyem,nek minduntalani említését, ha törekvésem czélja annak kimutatása, hogy azon út, mellyel a’ politikai pályán én jelelek ki, czélravezetőbb és jobb, mint azon csábutak és felhő-tömkelegek, mellyeken tétovázni ’s mellyekbe bonyolódni ma annyi magyar hajlandó, ’s mellyeken, Ítéletem szerint okvetlen csak kárt arathat és egyedül veszélylyel találkozhatik vélünk. — Esedezem ennélfogva valamint egy kissé megtoldott béketűrésért, úgy az érintettek egy kis méltánylatáért is. A’ pesti Hírlap szerkesztője, mint azt ezen értekezés legelső számában érintem, *) akadémiai beszédem fölött 205. számú lapjában nemcsak felhozá Wesselényinek sorvasztó ítéletét, de ezt saját leghatárzottabb tanúbizonyságával is támogatá. — Méltóztassanak ha valóban igazságot kívánnak nemcsak szájjal, de tettel is mindenkire és ekkér szegény fejemre is kiszolgáltatni— méltóztassanak, mondom, a’4000 db. nyomtatott példányt — mert hiszen, mint mondják, ennyi előfizetője van a’ p. hit. — vizsgálni, ’s mind annyi példány fogja bizonyítni az előadásom fölött kimondott óvási és tanubizonysági ítéletet. Ha tehát általán véve csak hat olvasó egyedet számlálunk is egy példányra— ’s ez tán nem sok — ’s azt tesszük fel, hogy ezen hatnak hacsak fele is — ’s ez viszont tán igen is sok, de hagyján — vigyázattal és részrehajlatlan hangulattal olvassa a’hírlapot ’s azt, mire ez vonatkozik, legalább 12,000 egyed van, kit jury-ként felhíhalok: Ítéljen e’ jelen esetrül. Wesselényi keserű fájdalommal megszánja a’ szegény hazát és a’ boldogtalan nemzetet előadásom miatt, és ez ellen protestál. A’ pesti hírlap szerkesztője ellenben cadentiákként ,igen is,ez is így van, az is úgy van£ erősíti Wesselényi anathemás protestjét ’s elvégre így fejezi be verdietjét [pesti Hírlap 205. sz.] ,,a’ nemes gróf — én, és pedig beszédem által — a’ magyar nyelv ügyében a’ jogtalan bánás bélyegét az egész nemzetre süté.“ A’ sententia reám ki van mondva, ’s volna az erre következő eljárás is szintén olly szapora, mint vala kurta és sans sapon a’ vizsgálat, ’s bizony — a’ téli idő befolyását ide nem értvén — fáznám, ’s pedig nagyon fáznám; mert ugyan lehet annál nagyobb bűnmint anyaföldünket olly helyzetbe zavarni, hogyölöt, te szívepedve ’s igazságosan elkiálthassa magát olly tiszta kedély mint Wesselényi: „Szerencsétlen haza, boldogtalan nemzet !“ vagy olly különös észtehetség , mint a’ pesti hírlapi, az érintett bűn eredményérül, igazsággal 4000 példány újságban kinyomathassa, hogy általa — t. i. az elkövetett bűn által — az egész nemzetre volna sütve a’ jogtalan bánás bélyege; kérdem: lehet e ennél nagyobb bűn ? Én valóban nem hiszem, mert ez nem kevesb , mint haza-lealacsonyítás — mi tán több mint hazaárulás — és ekkér a’ megfelelő büntetés is lehető legsúlyosb, és igy csak felette rázkodtató lehet. Én azonban — jóllehet nem vagyok jogász , de még csak censurát sem adtam — egyedül mint profanatus, vagy mit is mondok, mint ,profanusc, kérdem: nem lehetnek nekem igazságos kifogásom már az institutum ellen is, melly illy brevitet tolja fejemre a’kárhoztató sententiát! Nekem úgy látszik, igen még az institutum ellen is lehetne kifogásom ; mert ha igaz, hogy nagyobb büntetés , hazai hittelenségrül vádoltatni és ítéltetni el, mint életet sőt becsületet veszteni — és ebben, kivált azok előtt, kik Vörösmarty hontalanját felfogják, bizony van valami—akkor valóban, nekem legalább úgy látszik, illy fölötte kényes ’s lélekbenjáró dolgon nem csörtethet keresztül csak olly könnyen egy két egyed, habár olly kitűnő kapacitás volna is, mint a’ pesti hírlap szerkesztője ’s olly általányos jó hitelben álló hazafi is , mint Wesselényi; de itt az eljárásnak egy kissé több formához és nagyobb számú egyedekhez kellene tán kötve lenni, nehogy mint a’ német mondja, a’ fürdőt csupa rögtönzésből „gyermekestül“ öntse ki a’ bába. Ámde én sem annyira nem kötöm magamat a’ formákhoz, miként a’ dolog lényegének háttérbe kelljen azért vonulnia; sem a’ nagy számok különös praesidiumában nem bizom, kivévén e’ jelen esetet mindazáltal hol 12.000 főt híttam fel esküttszékül C, sem nem veszem , vagy legalább nem akarom a’ jelen kérdést különös és tikkasztó pedantismussal és rebbenczességgel venni fejtegetésbe; és azért az institutum elleni óvással felhagyok; egyébiránt is úgy lévén meggyőződve , hogy az, ki nyilván szól, nyilván ir , tüstint, ha igy mondhatni, ,közportékává‘ válik, kit tetszése szerint kiki cenzurálhat. Midőn azonban illy kevéssé vagyok akadékos, sőt elmondott és kinyomtatott szavaimat egyenesen bitang portékának állítom , mellyel kiki tetszése szerint bánhatik, akkor más részrül szintolly szigorúnak tartom azon kötelességet, mellyel hazafi, sőt minden egy kissé műveltebb tartozik viszonylag egymásnak, hogy t. i. ollyasokra, kivált palam publice ’s minden tartózkodás nélkül, ne szórja anathemaját, mikrül apodictikai bizonyossága még nincs, ’s kivált miknek elferdített állítása által honfitársának ’s felebarátjának könnyen becsület- és jó hírében gázolhatna. És a’ pesti hírlap szerkesztője e’ helyzetbe sülyeszté magát; mert mielőtt bár hallomásból bár nyomtatás után tudta vala, ’s nem apodiclice, de csak jó formán is — mit eltörölhetlen betűkkel bebizonyít verdictje; a milly keserű satyra a’ veri-dietre! — hogy vájjon mit mondtam , már kikelt mondásom ellen, ’s nem maga, de még Wesselényi tekintélyét is használva; ő, ki tekintélyek ellen mindig declamál — szokása szerint egyébiránt, ha t.i.ellene hozatnak fel. ’S mikép kel ki előadásom ellen, föltételesen tán, némi kis hátulsó ajtócskákkal ellátva, mellyeken szükség esetében ki lehetne surranni? Éppen nem , illyesekre ő nem szorul, ezek elötte csak alárendelt fogások; mert hiszen ő csak Wesselényit hagyja föltételesen szólni, mikép helyeslő , igenlő cadentiái annál nagyobb hatással járjanak. *) Nem ő neki semmi kétsége nincs, mert hiszen „mind saját hallomása mind másoknak igen sokaknak hallomása után vallja, hogy úgy történt a pesti hírlap 205. sz.) de éppen azért mulasztja is el, mert már kétkedni sem tud többé, hanem meg nem szűnő saját felmagasztaltságában szokott magas pari*) „Feltételesen tévé Wesselényi ellenem az óvást, és igy nem kárhoztathatni a’ pesti hirl. szerk., hogy azt ellenem felhozá.“ Itt ezen megjegyzést lehetne tenni. De kérdem — jóllehet nem vagyok ex professo jogtudós, enynyire azonban a’dolog philosophiájához még is értek—nincsen már a’ suppositumban is, kivált ha az a’ lehető legnagyobb nyilványosság orgánuma , a’ sajtó, által történik, ’s olly szoros kapcsolatban volt, 's részemről — ’s reméltem, Wesselényi részéről is — még mindig legalább szoros barátsági kapcsolatban létező barát lép barátja ellen jól, mint millyet Wesselényiben ellenem fölléptet a’ p. hirlap szerkesztője; kérdem: nincs e magában a’ puszta suppositumban is már, ha kivált illy körülményektől van kisérve, több sokkal több mint vád ? Mondjon valaki például valakiről illyest: „Ha igaz, hogy Péter elsikkasztá a’ rá bízott pénzeket; ha igaz, hogy bizonyos alkalommal egy idegen kanál kisérte őt zsebében véletlenül haza; ha igaz, hogy más esetben megint mint hamis tanú lépett fel; 's igy tovább, akkor nem»akarom menteni, de egyenesen kárhoztatom őt.“ Valljon ha valaki illy feltételesen szólna másról ugyan nem ítélnéé el őt némileg, legalább a’ nagy közönség ítélőszéke előtt, 's kivált ha ujságlap által tenne illyest, legszorosb barátsági kapcsolatban volt és létező barát barátja ellen ? Ugyan nem volna , ez már magában elég büntetés, és minden esetre sokkal több, mint egy puszta allegatio, jóllehet az egész csak ,feltételes e n£ vala állítva? Igaz, hogy efféle aljas suppositumok sokkal becsületbevágóbbak, mintha valaki a’ hazának, közérdeknek compromissioja , lealacsonyitása 's jogtalan bélyeggeli megsütése miatt vádoltatik, jóllehet ezek tán nagyobb bűnök, kivált ha olly fokra fejlődtek, hogy miattuk illyes fájdalmas feljajdulásokra volna szükség fakadni: „Szerencsétlen haza, boldogtalan nemzet!“ De hiszen itt nem arról van szó, valljon mellyik suppositum a’ győlöletesb , a’roszabb szagu ; hanem az állíttatik, hogy még a’ puszta suppositum is lehet, kivált ha sajtó által látogattatik, 's barátot léptetnek barát ellen fel, sokkal sulyosb, sokkal aggasztóbb, mintsem azt olly igen könnyű szerrel lehetne absolválni, miszerint t. i. „az nem lehetett vala sértő és busitó ’sebkép nem is lehetne felhozatala ellen igazsággal panaszkodni, mert hiszen feltételesen vala mondva az egész.“ Már ez állításom alaposságát, azt hiszem, senki nem bírja kiforgatni. De ha nem állna is mindaz , mit mondok, egyre menne, mert ha legkisebb gyűlöletest sem hord magával a’legéletbevágóbb suppositum is, mellyet barát barátja ellen gördít a’ sajtó orgánuma által ’s ekkép rászalásra legkisebb ok sem volna, hogy a’ p. hirlap szerkesztője ellenem felhozá Wesselényi óvását, mert hiszen az ,s e 11 ételese n£ vala ,téve; úgy kérdem: milly képet ölt magára’s milly egészen megváltozott fordulást részén a’ dolog, hanem akarjuk felejteni , de figyelembe és méltánylatra vesszük, hogy a’ p. hirlap ennél meg nem állapodott, mihez képest csak Wesselényi feltételes óvását hozta volna fel , mert ha igy cselekszik , akkor az egész sokkal enyhébb színben jelenik meg; de ő ezzel meg nem elégszik, itt nem állapodik meg — ’s e’ körül forog a’ dolog — hanem minden feltétel nélküli igenlő jóváhagyó, helyeslő verdietjét ragasztja hozzá , miszerint Wesselényi óvásának, föltételességét nemcsak megsemmisíti, de egyenesen arra használja, hogy annál elkerülhetlenebb ítéletet hozzon fejem fölött. ’S igy és illy világba állítva, tán nem lehet egészen helyesleni, sőt kárhoztatni is szabad a’ p. hirlap szerkesztőjét, hogy Wesselényinek habár „feltételes" óvását ellenem felhozá. *) Lásd Jelenkor 6dik sz. 1843.