Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-03-26 / 24. szám
FOGLALAT. Magyarország és Erdély: Országgyűlés Pozsonyban évi májusükére ; megtiszteltetés ; névmagyantás. Kölcsönös értesítésül. I. politikai hírlapjaink legújabb története. Szontagh Gusztávtól, Budapesti napló (a’pesti németzinháznak magyarrá alakíttatása ügyében rebesgő különféle vélemények; a’feltünt óriás üstökös és a világ; színházi krónika; irodalmi újdonság; józsefnapi vásár eredménye) Pestmegyei közgyűlés folytatása (követutasitás a’ városi szerkezet ’s képviselet; szabad kerületek rendszeresítése , az ősiség’s hitrebizottságok eltörlesztése, birhatásjognak zsidón kívül mindenkire kiterjesztése ’s honfiusitás ügyében ’sat.) Szabolcsmegyei közgyűlés (felbőszített nyers erő minden józan haladási kérdést ’s az egész választmányi munkálatot megbuktatja borzasztó rombolás, fenyegetés, bicskázás ’s rakonczátlanság közt) Barsmegyei közgyűlés folytatása (majorátus és senioratusok eltörlesztve) nemtelenek birhalásjoga bukik; ’s egyéb követ utasító intézkedések az örök felvallások,népnevelés, nemzetiség,kereskedés ügyében. Ausztria: Csehország német szempontból; Morva zsidók iránti rendelet. Spanyolország: Neheztelés a’franczia kibékülés miatt.; Anglia: Új merény a’ királyné 's Peel ellen; honosítási rendszer-inditványozás. Francziaország : Titkos szavazás ügye a' követkamrában; adakozások a’ Guadeloupei károsultak számára. Értesítő. Magyarország és Erdély Felséges urunk ő cs. 's ap. kir. fels. f.hó 15. kelt ’s Pestmegye közgyűlésében már ki is hirdetett fejdelmi levele által Magyarország’» a' hozzá csatolt részek törvényhozó testületét Pozsony sz. kir. városba f. évi május 14re eső husvétutáni 4dik vasárnapra mélt. személyes elnöksége alatt megnyitandó országgyűlésre kegy. összeinni. "A’ k. meghivólevelet legközelebb. O cs. ’s ap. kir. föls. f. évi mart. tiki határzatában Hhédey Ádám gr. erdélyi kincstárnokot , hivatalától saját kérelmére fölmenteni ’s magyar kir. szent Istvánrend középkeresztjével legk. diszesiteni méltóztatott. — Névmagyaritás Öcs. ’s ap. kir. fölsége Rombauer Gusztáv h. ügyvéd ,vezetéknevének Rom- lakyra változtatását kegy. megengedni méltóztatott. Kölcsönös érteslésűl. 1. Politikai hírlapjaink legújabb története.—Ki a’ közönséget politikai véleményekkel meg akarja ismertetni, politikai hirlapjaink genesisét kell előadnia; mert a’ hírlapok a’ vélemények rétegei. Ezt szándékozván, újságot talán senkinek sem mondok, ha állítom, hogy journalistikánk mezején az első politikai lap, milly némi színt mutatott ’s a’ közönség részvétét magára vonta, a’Jelenkor volt. Némi színt mondok, mert hogy elhatárzottabbat mutasson, ez akkor még tőle nem függött. De bár e’tekintetben kevesebbet tett mint akart ’s bár ez akarás es nem tehetés a’ szerkesztőnek, mint gyanítható, nem kevés bajba kerülhetett: a’ részvevő közönség figyelemre vevén a’ körülmények ellenes voltát, már a’ puszta akarást is tudá méltatni és számos előfizetés által enyhité a’ szerkesztő fájdalmait. Az irány pedig, mellyen elindult szabadelvű volt. Befolyást gyakorló journalistika mindenütt a’ szabadelvű felekezettel indíttatott meg; mert alvó nemzetnél nincsenek ’s nem lehetnek élénk hatású politikai lapok; ha pedig fölébred’s útnak indul, első lépése szükségkép a’ haladás irányában intéztetik. De bármilly csekély lett legyen is a’ Jelenkor politikai hatása, elég erősnek mutatkozott,hogy visszahatást szüljön és pedig szükségkép a’ conservativ oldalról: a’ Hírnök támadt föl ellene ’s utóbb a’ Sürgöny; e’ vitába nemcsak a’Jelenkor,hanem az Athenaeum is belé sodortatott, ámbár az nem politikai lap, hihetőleg azon oknál fogva, mivel politikai munkák tudományos bírálatában , szabadelvű álláspontból indult ki. Minden életfejlődés, az ember és természet világában, ellenkező sarkok (pólus) egymásra hatása által eszközöltetik; azért az egyik sark mindig munkásságra ébreszti az ellenkezőt, a’ politikai mozgalmak mezején tehát a’ szabadelvű a’ conservativet. ’S folyt a’ harcz hevesen, de nem politikai elvek felett, miből mind a’ két rész ki vala rekesztve, hanem épen ez oknál fogva személyes viszonyokra szorítva ’s azokat illustrálva. A’ közönség pedig biróskodásra felhíva, első ítéletét, az ifjú sarjadék által, a’ türelmetlenség egész szigorúságával nyilványitá. Ki ne emlékeznék még a’ Sürgöny szerkesztőjéhez intézett ’s tőle közrebocsátott levél e’ felejthetetlen szavaira : „Te istentől elrugaszkodott bivaly!“ ki nem arra, hogy lapja felett végre szemei elött, nyilványos autója fé tartatott. De a’ Jelenkora’ mellett hogy politikai journalistikánkat meginditá, még azonkívül más fontos érdemet is szerzett magának Kiki tudja hogy időnkben nem találtatott iró ’s lap, ki ’s melly annyi uj szavat honosított volna meg köztünk, mint e’lapunk. E’ neologiai düh, úgy hivék sokan, meg fogja buktatni; de ellenkező történt, mert a’ szükség egyetemileg éreztetett. Te félten, hogy ezeket épen itt kell írnom ; e’ gyanúsításokkal teljes időben magam is azon gyanúba keveredhetem, hogy a’ szerkesztőtől ,,egy iteze theával“ dicséretére meg vagyok vesztegetve. Azonban hagyján történetet irok’s ollyat, melly mindegyikünk szemei előtt folyt le, mellynek tehát helyességét vagy helytelenségét kiki megbírálhatja. A’ Pesti Hírlap jelességét, hivatalos criticusa onnan származtatja, hogy szerkesztője publicista’s ebben igaza van, de más oldalról igaz az is, hogy keletkező fournalistikánknak, az akkoron uralkodó körülmények közt, kivált tudósra , azaz philologusra vala szüksége. Mint akármelly nyelv irodalma máskép virágzásnak nem indulhat, hanem ha előbb e’ nyelv grammatikája ’s ez irodalom tudományos és művészeti nyelve megállapíttatik, úgy a’ journalistika kifejlődhetésének ’s az akadály nélküli politikai discussiónak föltétele, a’ publicisticai nyelv megtisztítása és szükséges műszavakkali bővítése. — Mert mióta a’ latin irodalom az életben elenyészett ’s a’nemzeti irodalmak léptek helyébe, tömérdek új politikai eszmét hozván keringésbe, azóta azon félig latin félig magyar tanácskozási nyelvvel meg nem elégedhetünk, melly Erdélyben a’fejedelmek alatt divatozott ’s mellyet Kemény János autobiographiájából eléggé ismerünk. A’ Jelenkor keletkezésekor még a’ magyar grammatika és helyesírás is ingadozó lábon állott ’s csak azóta az academia tekintete által szilárdult meg.— 184°miben megtágultak a’ sajtó korlátai’s ez év journalistikánkra ’s a’nyilványos discussiora nézve epochalis lett. Ez a’ Pesti Hírlap születési éve, melly elöfizetési száma által minden eddigi hírlapjainkat most felülmúlja ’s kivált vezérczikkeivel a’ journalistika ’s megyei tanácskozás mezején ,,élénkebb szellemi mozgást és súrlódásokat ébreszt, mint köztünk valaha létezett.“Ezt közönségesen szerkesztője nevének’s tehetségeinek szokták tulajdonítni, annak hogy publicista és született journalista és szónok. E’ felelet igaz, de a’ tüneményt egészen nem magyarázza meg. A’ legnagyobb tehetségű szó siker nélkül hangzik el pusztában, ha a’kor, nemzet ’s azok szellemével és szükségeivel össze nem egyezik, mellyben élünk ’s mikhez intéztetik. Kik képezik kérdezem itt, hazánkban főleg a’ politikai közönséget? A’ megyei gyülekezetek értelmi-ssége, az úgynevezett kardosak.Ezek tanácskoznak századok óta együtt ’s intézik el belügyeinket, sőt utasításokat készítvén az országgyűlésre, befolyásuk van a’ törvényhozásba. E’ körben mutatkozik azon kívül a’ legnagyobb szólásszabadság és szellemi mozgalom. Már most pillantsunk szükségeikre. Az utolsó országgyűlés a’ haladás jelszavát hangoztatta, utasításokat kell készíteni, mégpedig lehetség szerint minden fő tárgyra kiterjesztőleg; mert ki tudhatja, mit indítványoz a’ kormány, mit az alsó tábla ’s a’ követeket nem szabad bizonytalanságban hagyni. Honnan merítsük az ehhez szükséges felvilágosítást és ismereteket? Politikai oktatásunk az iskolákban eddigelé csekély volt ’s irodalmunk és journalistikánk többnyire hallgatott. A’ szükség feltolta fejét mint egy óriás ’s az eledel melly neki nyujtatott, légbuborék volt. De ime megjelenik a’ Pesti Hírlap ’s vezérczikkei szóba veszik hazai belügyeinket, sorba egymásután’s az óriás valóságos farkas ehhel neki esik a’ nyújtott koncznak, ’s ki csudálkozhatik azon, ha gyomornedve bőségében azt felette zsírosnak és ízesnek találja? Journalistának, ki halni akar, azonban nem elég közönsége szükségét csak tartalomra nézve kielégíteni, neki e’ közönséghez saját szellemében kell szólni ’s azon alakban, melly épen divatos ’s jelleméhez illik. Tekintsük már most azon sajátságos politikai művelődést, mellyet a’ megyei testület értelmisége nyer ’s azon szellemet és szemlélési módot, melly körülményei ’s viszonyai közt szükségkép fejlődik ki. Politikai jogaink gyakorlata’s a’birtoki viszonyok bonyolult léte minden a’ megyében lakni óhajtó nemes ifjút jogi pályára úgyszólván kényszerűnek. Átesünk a’jogtani folyamon, a’patvaristaságon, mint hallgatók jelenünk meg az országgyűlésen, nem épen legcsöndesebben hallgatva (többes számban szólok, mert ez egész cursust megtenni magam is szerencsés valék) ’s végre oklevéllel zsebünkben térünk vissza tűzhelyünkhöz ’s veszünk részt a’ megyei tanácskozásokban. Illy után kerekedett politikai műveltségnek basisa szükségkép a’ Corpus juris,’s mivel a’ megyék tartományi hatóságok, azért képviselőji a’ tartományi érdekeknek, a’ belső kiejlődésnek, ellentétben az összepontositással, országosan és birodalmilag tekintve. Politikai álláspontok is tehát tartományi, mellyröl a’ belviszonyok igen élesen szemlélhetők, nem annyira az országosak, mert már körükön kívül feküsznek’s még kevesbbé a’ birodalmiak, mik távol homályba esnek. Megindíttatván pedig e’ testületekben a’ politikai mozgalom, a’ szabadelvű felekezet szükségkép a’ politikai idealismus irányában indult útnak; mert javítani a’ fenállót, a’ tevőleges viszonyokat, csak az eszme irányában lehet az észjog útmutatása szerint. ’S indultak lelkesedéssel ’s azon erős hittel, hogy az Ígéret földje nem messze ’s küszöbének elérésére csak hazaszeretet kell ’s tántorithatlan akarat; az ifjúság pedig ez egyedül üdvözítő evangéliumhoz az orthodoxia egész türelmetlenségével ragaszkodott, nem tűrvén semmi intést és a’ veszélyemlegetöket rémlátóknak ’s rosz hazafiaknak szidván. De térjünk vissza a’ Pesti Hírlaphoz. Szerkesztője, mint mondám, hazánk belügyeit kezdé discussio alá venni, vagy mint ő azt nevezi, a’ napirenden levő specialitásokat, és pedig mint nálunk kellés szükség, a’ Corpus jurisra állapodva, sőt hogy semmiben el ne térjen a’ tartományi divatos szokástól, a’ tárgyak országos ’s birodalmi viszonyait tehetséghez képest nem érintve, mit úgy hiszem egy részröl józan tacticából is tesz, nehogy az akarás és nem tehetés kínjait élvezze ’s másról azért is tanácsos, mert ha egyszer a’ söprésre elszántuk magunkat, csakugyan legjobb legelőbb házunk előtt söpreni mint másutt. Ezen discussiót pedig nemcsak a’ politikai idealismus jelleme bélyegzi, hanem annak beszédmódéra is. Lelkesedett ez, merész ’s teli hiedelemmel az eszme világhatalma iránt, teli reménynyel létesüléséhez; a’ mellett szívhez és érzeményhez szóló, mint azt a’ fiatal nemzet kedélye kívánja, sőt hírlapja első évi folyamában ollykor szinte érzelgő. Szóval minden vezérczikke egy jól kiszámitott megyei beszéd, mellyben valami javítás inditványoztatik. E’ körben a’Pesti Hírlap szerkesztője teljesen honos, mert tagjaival hasonló politikai művelődést nyert, hasonló gyakorlatban részesült; de mint kitűnő kapacitás nagyobb részénél egy lépéssel előbb áll. E’ magyarázat talán több világot deríthet a’ Pesti Hírlap hatásos működésére. Ámde a’ politikai idealismus ezen bátor feltűnése, a’polarisatio világtörvénye szerint, nem maradhatott ellenhatás nélkül : a’ politikai realismusnak meg kellett szólamlani és pedig hogy a’ szóba vett tárgyak ellenoldalai is felvilágosíttassanak, ’s az ellensúly ki ne maradjon, országos és birodalmi, az összepontositást ’s viszonyunkat Austriával szemmel tartó álláspontból. ’S ime a’ Világ megváltoztatta irányát ’s a’ sorompókba lépett egy ifjú mágnás, ki már az utolsó országgyűlésen nagy szerepet játszott ’s most merész kézzel homlokára tűzé a’ journalistikai koszorút. E’ jelenet sok ifjúnak úgy tűnt szembe, mint N P. „daemona“ mutatkozása; voltak kik körmeit is látták; de egészben mégis már haladás mutatkozott assza-