Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-07 / 63. szám
tüzesebb gazdákat is lassanként jó szándékukban csüggesztik. A’czélszerű földmivelés még illő arányú népességet is kívánt alkalmazhatni , ezt hazánkra, hol általjában 1 □ mérföldre csak 2128 ember esik, míg a’ kisebbb fontosságú Csehországban szintannnyi térre 3399, Morvában 3145 ’s Ausztriában 2586 lélek jut — a kérdés maga mutatja; elég munkás kéz hiányában pedig jutalmazó mezei gazdaságot folytatni nagy feladat. Kísértsék csak meg önök nagy birtokosaki csupa jó kedvből — ama’157 ezer izraelita ’s kivált a’43,787 czigány közt, kik hazánkban dologtalanul jobbadán szerte kalandoznak a’ hűbéri rendszer mellőzésével szabad egyezés mellett a’ most alig vagy mit sem jövedelmező téreket tulajdonkép kiosztani; hogy a’foganat még helyesb legyen,nem ártana, ha még 45000 moldvai elsanyart rokonink is részesíttetnének e’kegyben,’s e’ tett után várjanak önök egy évtizedet, ’s azután látogassák meg eddigi kopár téreiket, hiszem, hogy a’szánom bánom csak a’ hanyag múltra emelkedik vádként ’s hoppal üdvözli a’jelent. Vannak most is helységek, mellyekben fölösleges a’ népesség; vannak ismét, hol azok száma a’ földterület nagyságával fordított arányban áll; igy Varasdraegyében 1 □mföldre 3188 ember esik;Vasban 3128, Győrben 3131 ’stb. — míg a’termékeny Aradban csak 1306, Szabolcsban 1190 és a’ nagy néha hegyes Mármarosban 678, így vagyunk a’ falukkal is. Vas megyében 96 Vio Dmf.612 falu, Zalabáni 00 □ mföl.541,holott a’200 □ mföldes Biharban csak 460, a’29/ioQmf. nagyságú Csanádban 7, ’s a’ 63 Q mföldü Csongrádban 6 falu olvastatik! Hazánk népessége tehát semmi jó arányban sincsen, melly a’hazai földmivelést minden vidékein egykori szerencsés fölvirágzással kecsegtethetné; e’ bajon egyébiránt gyarmatosítások által is lehetne segítni. Ismerek helységeket, mellyek lakóji szívesen költöznének a’kövér alföld síkjaira, de nem hűbéri letelepüléssel; mert hogy megszokott habár nyomorú ősi fészkéből kimozduljon, ezt csak sorsa javításával hajlandó tenni. Az úrbéri rendszer tehát a’ hazai földmivelést régi hibáiból kibontakozni ’s nyereségesb haladásnak indulni nem engedi először a’ robot által; másodszor gátfalat emel annak kifejlésében az úrbér második rovata t.i. a’ dézma,mirül jövő számaink egyikében. Királyi. XX (Észrevételek a’ P. Hírlap t.szerkesztőjének 519 számába foglalt néhány nézeteire.) Már a’ múlt országgyűlési, vasut feletti viták alkalmikor a’ Budapesti Híradóban szokott jegyünk alatt több ugyanazon tárgyra vonatkozó czikket közlöttünk, minthogy kötelességünknek tartottuk az akkor annyira kedvelt kamatbiztosítási rendszer ellen nyilatkoznunk,— ennélfogva megmutatni törekvőnk,hogy e rendszer,különösen azon föltételek tekintetbe vételével, mellyek országunknak több oldalról ajánltattak , a’ legkárosabb financzialis expediensnek tartandó,melly e’fölött még a’fővonalnak monopolistiai kezeléséhez kapcsolt számos bajos következést is von maga után,miket külön czikkben,mint hisszük, megfoghatólag ’s átszemlélőleg előadtunk, mire, hogy az ismétléseket mellőzhessük, a’t.olvasót utasítani bátorkodunk.— Többféle tapasztalások bebizonyiták ezóta is hogy amaz ellenvetés,mintha a’ status csak nagyobb áldozatokkal eszközölhetné illyféle országos vállalatok létesítését, ha azok statusköltségen végbe vitetnek — legalább a’ vasutakra nézve alaptalan, minthogy épen ellenkező bizonyult be! — De ugyan mi okból nem építhetné a’ státus e’ közlekedési eszközöket szintazon takarékossággal, mint a’ magánytársaságok? Nem oszthatják ki az egyes országos igazgatóságok szintúgy mint privát vállalkozók a’ különféle osztályzatú építési munkák részleteit nyilványos árcsökkentési utón más alrendü vállalkozóknak? ’s vájjon nem szintazon utón és módon eszközöltethetik a’több nemű anyagok megszerzése is? ’stb. Valóban nem könnyű átlátni, mi ily okokon alapulva nyerhetett ez állítás csak némi érvényességet is!! — De ha ezen észrevételek fontossága általányosan elismertetik is — még is mindig azon kérdés gördittetik: vájjon kire bizhatnók illy specialis tervek létesítését, ’s vájjon képesek leszünk a’ szükséges specialis igazgatóságokat rendszerezni? — Azonban ha egyes részvénytársaságok egyesülésök alkalmakor megválaszthatják az egész igazgatóság személyzetét ’s meghatározhatják az ügykezelési rendszert is, amiben,intraparenthesim legyen mondva,nem mindig legnagyobb óvatossággal járnak el — úgy alig szabad az országnak hasonló képességét vonni kétségbe,hogy t.i. magány-társaságok nyoma szerinti eljárással sikerülhetem. A’ Pesti Hírlap mostani érdemes szerkesztője, ki szinte a’ statusköltségem építés mellett 512 számában nyilatkozoit, 512 számában még is illynemű aggodalmak miatt az egyes vállalkozó társaságokat elkerülhetlenül szükséges expedienseknek tekinti, miután idézett lapjában igy szól:,/s mi kiknek rendes financziánk de adó és kölcsön kezelésére még csak jól rendezett administratiónk sincs — nem vagyunk e kénytelenek magány vállalkozóktól— s mi több,kil földi vállalkozóktól várni országunk investitióját ? Ez állapot rendkívül devalválja nagyszerű terveinketRemélljük pedig, hogy ha a’ P. Hírlap t.vezére az általa említett nehézségeket közelebbről tekintendi — át fogja látni, hogy ezen hiánya pótolható’s pótlandó is,minthogy saját nézetei szerint az adókérdés feloldatlan hagyatnék! — észreveendi,hogy annak hiánya miatt a’biztositott kamatok kezeltetése’s a’ föltételezett magány-társaságok rendszeresített szükséges ellenőrködése is akadályoztatnék-,tekintetbe veendi, hogy ezen dilemmát alig kerülheti ki,hogy t.i.azon esetben,ha egy kérdésben levő vasvonal előreláthatólag nem jövedelmező, akkor szinte a’ magányvállalkozók is hiányzandanak, hacsak e’ bajos kamatbiztositási záradékba belé nem egyezik az ország — hogy pedig más esetben, mikor illy vonaljövedelmezése előrelátható — a’status érdekében kell feküdnie illy köz jövedelmet magának fentartani ’s mint nemzeti szent tulajdont tekinteni, nem pedig többnyire külföldi börzearszlánok hasznára elzsibározni; — világos tehát, hogy a’ P. Hirlap t. szerkesztője az ország üdvét magány-vállalkozóktól sem várhatja! — Sajnáljuk azonban,hogy ezen már más alkalommal előadott nézetek taglalat vagy czáfolat nélkül hagyattak ’s befejezetlenül maradtak,úgy hogy a’t.clv.közönség folyvást kénytelen azok újabb pengetését tűrni! Azonban át kell térnünk nyomatékos a kérdésre: mi módon létesíthet t.i. csekélyadózási képességű ország, mellynek következtében hitele is csekély,illyféle haszonhozó investitiókat? — Ezen kérdésre Liszt Frigyes ír úr már adott feleletet, midőn Németországban a’ vasutak építését olly hatályosan sürgeté’se’végre mint tudvavan,kincstári vagy hasonló nevű jegyek kibocsátását hozá javaslatba,mellyek minden országos pénztárban valamint privát „forgalomban is törvényes fizetési eszközként elfogadtassanak ’s mellyek eltörlesztésére szükség esetében a’ vasutak ’stb. jövedelmet fordíttassanak! Mindenek előtt azon kérdést kellene taglalás alá venni: váljon illy rendszer országunk speciális viszonyainak tekintetbevételével előnyösnek(hasznosnak) tartandó,hogy országunk szükséges investitióit életbe hozhassuk? — Olly status, mellynek érdekében fekszik illyféle országos vállalatokat közköltségen életbeléptetni, főkép két utat választhat: vagy felemeli t.i. az adó bizonyos fajait — vagy kölcsönhöz nyúl. — Minden sok megfontolás nélkül átlátható,hogy adófelemelés útján az adózókra sok nehézség fordul elő, mert ha p. illyféle vállalatok tüsténti bevégzése lenne szükséges, az minden mértéken felüli adófelemelés eltűrhetlenné válnék. Mellőzzük azt,hogy illy általányos adófölemelés következtében azok is, kik illy vállalatokból kevés vagy semmi közvetlen előnyt (hasznotnem nyernek — még is közadózásra szorittatnak. A’ második expediens t. i. a’ kölcsönrendszer, mellynek kamatjai szinte adó által szedendők 1.q,hasonló tekinteteket tételez föl az adózókra nézve; — azonban miért szoruljon egy status 4 vagy 5 peres kölcsönre, ha annak felét megkimélheti?mert ha például a’ vasútvonalak illy kincstári jegyek segélyivel léptetnek életbe ’s a’ kezelési költségeken felül csak 2 pcet jövedelmeznek,ugy kétségtelen,hogy szükség esetében 50 év alatt a’ szóban levő jegyek eltörlesztésére elegendők lennének! — Átláthatni,hogy azok, kik az illy modor által épített statusvonalakat’stb. közvetlenül használják, a’ lehető legcsekélyebb áldozatokkal szerezhetik meg ,az efféle előnyt (hasz ' not, mert a’ status 2 petéi megelégülhet, ellenben magánytársaságok öt sőt löpet után sóvárognak; — igy a’ költségesebb kölcsönnel épített statusvonalak természet szerint nagyobb áldozatokat kivannak a’ közönség rovására! A’ fő ellenvetés, melly Lisztnek országunk viszonyaihoz illesztett javaslatára tétethetnék, mintegy ekként hangzanék: noha mindez elég szépnek látszik, még is attól kell tartanunk, hogy csupán tiszta buzgóságból a’jó ügy iránt olly vállalatok is létesíttetnének, mellyek a’ kezelési költségen felül 1 petét sem gyümölcsöznének, mi által roppant tömegű papírpénz valódi érték-képviselés’s minden abbeli remény nélkül jőne forgásba,hogy a’ status attól valaha megszabadulhatna; mert vájjon ki biztositna bennünket, hogy p. a’ vukovár-bródi csatorna,vagy a’fiumei vonal tiszta jövedelműi 2 petét gyürmölcsözend?—Mi több okból,ez ellenvetés minden pontjainak taglalása és czáfolása helyett — inkább elfogadjuk a’ be nem bizonyított előfeltételt, hogy t. i. szükséges industrialis összes vállalatunk, mellyeket előleg körülbelül 100 millióstra akarunk becsülni,a’ régie költségeken fölül 1 petét sem jövedelmeznének;azonban annak daczára is kézzel fogható,hogy ezen szükséges investitiónkat más után olly olcsón semmi esetre sem léptethetnék életbe, hacsak olly szerencsés közbenjáróra nem akadunk— ki 2 petnyi (rendes és törlesztési) kamatért a’ megkívánt tőkét megszerezheti! — igaz ugyan,hogy Uly országos investitiók nem jövedelmezése esetében a’ kincstári jegyek eltörlesztésére évenként két millió forintnyi öszveg kivántatnék; azonban egy 4 petnyi kölcsönért évenként legalább 4 milliónyi summát kellene fizetnünk,tehát legrosszabb esetben is megkímélhetnék felét a kincstári jegyek segélyivel, vagy pedig évenkénti 4 millió adóval még egyszer annyi hasznos országos investitiót eszközölhetnénk az ország javára. Röviden még egy más ellenvetést is kívánunk érinteni, hogy t.i. illy expediens annyira ámitó és csalogató, hogy egy ország, melly azzal élni kezd — könnyen ama veszélybe jöhetne, hogy fizetési eszközei illetéken túl szaporíttatnak! — mi pedig attól nem tartunk, ha az amortizálási rendszer hozzá kapcsoltatik; azonban tapasztalás is bebizonyította, hogy olly statusokban sem lett a’forgalmi szerek illy mértéktelen szaporodása érezhetővé, mellyeknek alkalmok volt több száz milliónyi kölcsönnek rövid idő alatti fölemésztésére. Nem alap nélkül tehetjük ez ellen észrevételt, hogy a’ most annyira divatozó státuskölcsön-rendszer szintolly csalogató. — Igaz ugyan,hogy az úgynevezett franczia assignaták’s az ausztriai fekete bankjegyek olly annyira szaporíttattak, hogy azok értéke majd zérussá vált — de nem kell felednünk hogy azok mértéktelen kibocsátása minden ellenőrködés nélkül történt —mitől pedig Magyarországra nézve tartanunk nem kell, miután olly kincstárjegyek kibocsátása csak országgyűlésen, csak törvényes sanctio mellett ’s csupán akkor történhetnék meg, ha az ország egyszersmind a’ törlesztési garantiákra, azaz a’ kibocsátott jegyöszszegnek törlesztés fejében megfelelő, évenkinti adómennyiségre kötelezné magát. Illy eljárás, mint látni, tökéletesen gátot vetne a’jegyek mértéktelen kibocsátásának ’s mindenesetre kisebb nehézségekkel járna, mint a’ statuskölcsön-törlesztés, minthogy ez sokkal nagyobb áldozatokat kíván — világos pedig hogy a’ statuskölcsön mértéktelen szaporíttatása ellen szintazon ellenvetések gördittethetnének. Nem kétkedünk azon, hogy jövő országgyűlésen a’ magyar nemesség kész leend néhány millió forintnyi adóval a’ hazai szükségekhez járulni, de vájjon lehetne é évenkinti két milliónyi öszveggel nevezetes országos vállalatokat életbe léptetni? bizony nem! — azonban ezen évenkinti két millióra rugó adó Liszt tr.javaslatánál fogva elegendő lenne 100 milliónyi kincstárjegyek 50 év alatti eltörlesztésére — de mivel ez száz milliót egy év alatt nem használhatjuk fel, hanem talán csak egy tizedrészét, kitetszik, hogy első évben nem két milliót, hanem ez esetben csak kétszáz ezer forintot kellene adóznunk. Oly csekély áldozattal tetemes hazai investitiók eszközölhetők’s ez okból reméllhetjük is, hogy a’ kormány csekély adózási képességünk tekintetéből annál hajlandóbb leszen szükséges óvatossággal ilyen kincstári jegyek kibocsátásába beleegyezni, mivel az csak a’ kormány szigorú ellenőrködése mellett történhetik’s mivel a’ bécsi bank szabaditéka M. országra ki nem terjesztethetik, eziránt sem lehetem! kifogása. #) A’ P. Hírlapban nem rég ugyanc/.en XX jegy alatt a’ büntető törvényről szóló c/c ikkre akadtunk; mivel pedig magunknál is ugyanezen tárgyról több értekes.Ha áll készen -j- annál szükségesbnek tartjuk kijelenteni, hogy mi amannak szerzője nem vagyunk, és azért jövőben megkülönböztetésül illy módositott jegygyel ix felendünk. f) Mellyeket a’ számos csaleszme helyreigazítása végett közlésül szives bizodalommal kikér s elvár a’ szerk. 376