Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-17 / 66. szám
Azon ijesztgetést, erőltetés taktika, melly sokaktól , mint legsebesebben czélhoz vezető, gyakoroltad , meglehet tán jó volna, nem akarom kérdésbe venni, de csak azon esetben, ha egy kis erő is támogatná azt, és ha félne a’ kormány. Miután azonban egy hajszálnál sincs több erőnk, mint azon tisztelet mellyel “jó igazunk” iránt viseltetni tartoznak , ámde ezen gyönyörű fegyverünk tüstént veszti erejét sőt ellenünk fordul, mikor azt kelletin túl használni vagyunk, más részrül pedig a’ kormány jó nem úgy fél tőlünk, mint azt tán némi szájhős magában képzeli, de csak annyiban fél, amennyiben el szeretné kerülni az illetők által okozandó alkalmatlanságot, retteg komolyabb lépésekre kényszeríttetni, óvakodik jogszentséget sérteni, és tán iszonyattal fordul vissza azon gondolattul: egy nemzetiséget megtörni, mellyben annyi született nemes mellett nem csekély valódi nemes is rejlik, és melly iránt ekkér valóban kár volna, némi sértő kicsapongók miatt legalább bizonyos pontig — mert ‘sunt certi denique fines, ’sat.’ — lehető legnagyobb kímélettel nem lenni; miután ez így van, ’s pedig szorul szóra igy van, bármikép dúljon fúljon is ennek olvastán nem egy kis magyar ökölkirály, ezen most megrótt taktika, ha t. i. béketűrésnél valami derekabb érzést akarunk magunk iránt gerjeszteni, bizony semmit, de éppen semmit sem ér. ’S aztán ugyan mire támaszkodik az oppositio olly kérkedő, olly ijesztgető állásban, kérdem, most miután a’ törvény nyelve magyar, és az alkotvány lényege, legalább fövonásiban készakarva nem sértetik? Ugyan mire támaszkodik , most miután ‘jó igazunkra’ olly hangosan, mint azelőtt, nem hivatkozhatunk? Valóban szeretném ezt tudni. Mert az európai közvélemény nem pártolja őket; pénzük, hitelük, fegyverük nincs;a’polgárság áltálján véve éppen olly kevéssé áll mellettük mint a’ pór; a’ kis nemes pedig csak pénzért pártolná őket, ha bírnának illyessel, de e’nélkül előbb utóbb bizonyosan ellenük fordul. Hát ugyan kik vagy mi az, mire támaszkodnak ? Kedveltessük meg inkább ‘minden lehető elsőségeink által’a’magyarságot — ez aztán, igaz,‘nehezebb’ — szerettessük meg addig is, míg jobbra fejüik, alkotványunkat, a’ törvények lehető legszigorúbb teljesítése és saját mindenbeni szigorú eljárásunk következtében; szóval, becsültessük meg a’ “magyar nevét”,és éljünk azokkal,kikkel egybeházasított az ég, lehető legjobb háztartásban, és bizony mondom, jobban fogjuk nevelni nemzetünk igazi érdekét, mint ha úgy mint eddigelé, tudja Isten, milly prókátori mesterdarabokban vagy Don Ouixette-féle vitézségekben keresnek üdvünket. Lássa,tisztelt Barátom Deák, azelőtt:“magyarságot, alkotványt az egészbe olvasztani”vala az irányzat, mert a’ szövevényes erőművet csak ekkér gondolták egyszerűsíthetni, mit elkerülhetően szükségesnek tartottak ; most eltértek ez úttól, és úgy remélik Magyarországot kifejthetni — maga magától értetődik: "szoros házassági kapcsolatban Ausztriával" — ha magyarság és alkotvány olvasztására nem működnek többé , de mindegyiket mind másikat annyira pártolják, a’ mennyire ez a’ közbirodalmi összeköttetést tekintve csak lehetséges. Már most kérdem, ha e’ reményben megcsalattatnának? És in ultima analysi az mutatkoznék, hogy igy sem megy, sőt még hátrább megy, és ekkér valami harmadik kísérlet elkerülhetlen szüksége mutatkoznék-------------és mi egykor azt vethetnék szemünkre,hogy nem volt elég belátásunk,nem volt elég lelki erőnk ezen időt használni,és a’ most fenforgó “experirmentnek”— mert, megvallom, én nem veszem egyébnek — jó fordulatához, jó sikeréhez minden kitelhető módon hozzájárulnunk; ugyan m megbocsáthatnók-e ezt magunknak? És megbocsátana-e Önnek a’ nemzet, melly Önbe, ’s méltán, olly határtalan bizodalmat helyez? Kérem nagyon tisztelt Barátom, vegye ezen utolsó szavakat komoly fontolóra, vegye honszerető szivére! Az idő sokat fejt ki. Várjunk attól is valamit. Az emberiség előre tör,’s nincs nemzet, melly ‘saját lábain állni’ne iparkodnék. Mindez mellettünk szól és vív, ha várni tudunk, és szalmaláng helyett csertűz buzog ereinkben. Barátom Deák, még egyszer mondom, Ön az , kiben minden tehetség összepontosul, olly pártnak élére állhatni, melly Magyarországot minden bajaibul, temérdek önmegtagadás, munka- és állhatatossággal ugyan, de elvégre bizonyosan kivezetheti. Mennyiségileg tán fog Ön tisztelőkben veszteni, megengedem, ha minden tekintetet magától lökvén, úgy fog cselekedni mint én bátorkodom Önt figyelmeztetni, Önt kérni; de minőségileg higye el , annyira fog növekedni pártja, mikép a miség bőven kipótolandja a’ számot. Ön tán azt fogja állitni, hogy nem bír mind azon tehetséggel, melly illy súlyos vezérségre megkivántatik. Ezt azonban csak szerénysége mondatná Önnel; mert ha Ön nem bir annyi függetlenséggel és egyeztető tehetséggel, minta’ mennyi illy vezérségre szükséges, akkor ugyan, kérdem, merre forduljunk tehát e’ haza határai közt olly egyednek kiszemelésére, melly erre alkalmas volna? — Többnyire ha, feltéve , Önben nem egyesülne is mind az, mi szorosan véve illy bokros szerepbeni eljárásra kívánatos volna , mit nem akarok vizsgálni, még ez esetben is Ön marad azon egyedüli, ki a’ kedélyeket részint buzdítva, részint csilapítva, mind azon hazai erőket, mellyek most annyira szétágaznak, olly vágásba hozni képes legyen, melly üdvre vezet; Ön pedig azért áll e’ tekintetben olly előkelő helyütt, Legelsőben is, mert minden részben bizodalmat gerjeszt; és ez olly isteni adomány, mellyet Ön a haza javára használni köteles; ’S aztán, mert én legalább nem ismerek olly annyira hiú magyart — pedig bizony nem vagyunk e’ szép species híjával — kiönnek elsőségét el nem ismerné és Önnek zászlaja alatt állni vonakodnék. Mi hasonlóul olly eset, mellyet Önnek a’ honra nézve szinte használatlan hagyni nem szabad. "S most Isten áldja Önt! És ha elég szerencsés valók , politikai nézetimet Ön által bánni kicsiben is méltányoltatni, és ha Ön nem idegen azon eszmétől, mihez képest olly független testület mint a’mily- Igennek alakulását én óhajtanám, kimondhatlan jót árasztana honunkra, és akkor legyen vezetőnk, és én tüstént Öné vagyok, és Ön legőszintébb, legernyedetlenebb segítségemre számolhat! Lesznek ugyan, nem kétlem,hatalmasb védőji,nagyobb tehetségű elősegítéji,mint én vagyok, hanem hogy hűbb és elszántabb apródja lehessen, mint én lennék, ha illy mind felülrül mind alulról független pártnak állna éllére, azt bajosan hiszem. Részletekbe és politikai nézeteim szoros és speciális alkalmazásába akármikor ereszkedem, midőn Ön tisztelt Barátom ezt kívánni fogja. Addig is, mint ha magyar, nyújtom baráti jobbomat Önnek, mint hű magyarnak. Tiszta szándék tiszta lélek, Akár siker akár nem! Gr. Széchenyi István: Takarék pénztári szemle. De van még más indok is, melly ezt kívánja. Az értelmezőnek eddigi előadásiból kitűnik,hogy nem a’ nyerekedő részvényes hanem philanthropiai társulatoktól várhatni legjótékonyabb takaréktárakat, ugy de nem fogunk hazánkban mindenütt,hol takaréktárak szükségesek, annyi nagy lelkű áldozatot találni mint Pesten;’s igy az előleg szükséges tőke, melly nélkül takarék pénztár nem alakulhat, csak nyereményes részvényesek által lenne felállítható, melly mint több helyen mondva jön, az Intézet tartataléktökéjét fölemésztvén, a’ szegény takarékosnak tulajdon fillérje, a’törvényes kamatnál jóval kevesebb hasznot gyümölcsözend, e’ miatt talán bizodalmát vesztve az intézethez, abba betenni nem mindenik lesz hajlandó; kivált ki ahoz talán egy pár 100 ftal is járulhatna, mint egy bizonyos kocsis múlt napokban, kinek 40 pfja lévén heverőben jevaslá értekező,tenné azt a’ komáromi takarékpénztárba — oh nem uram! mert ott csak 4% kamatot fizetnek; Nótárius uram pedig azt ígérte, hogy ő 6etre ki fogja adni. — Jól van édes fiam csak add oda, mondám; de azután ne panaszkodjál, ha tőkéd is odavész.— Íme nyereményes részvények utján a’ nép bizalmát megnyerni nehéz. Mit tegyünk tehát, ha elegendő nagylelkűen áldozó philanthrop részvényesek nem találkoznak ? talán az üdvös intézetet ad graecas calendas hagyjuk? Oh nem — kössük össze a’ takarékpénztárt életbiztosító intézettel, hirdettessük ki a’ czélzott kerületben ennek jótékony szabályit; kevés idő alatt olly tőke folyand be, melly a’ nyereményes részvénytársulatok tőkéjét szükségtelenné teszi. Ha pedig nem folyna be, még is lesz elegendő pénz: a’ jólelkű philanthrop részvényesek törvényes kamat mellett előlegezzenek anynyit időrül időre, mennyi a’ takaréktárakból! kivételeket fedezi: az életbiztosító betételekből, mellyek , 20 —30 —vagy 40 év múlva lesznek fizetendők, az előlegezés kamatostul lévén kifizetendő; például ma született unokámnak 400 ft évi jövedelmet akarok biztosítani 50 éves korától kezdve halála napjáig: be kell születésekor tennem 981«Gjp.X4,392 fr. 26? !»• azaz ha 50 évet fog élni a’gyermek, a’ most itt 3921.26? pénz után, mit a’ bécsi életbiztosító intézetbe beteszek, fog évenkint halála órájáig 400 ftot kapni. Íme itt a’ pénzt mai napon tettem le, de 50 év múlva fognak fizetni, addig a’ pénzfizetésekért ki sem fogja zaklatni; ’s igy ha a’takarékpénztárba ilyen, vagy ehez hasonló életbiztosítási tőkék folynak be, látni való,hogy pénz leend a’ pénztárban, és a’ nyerészkedő részvény-tőkék szükségtelenek. Ha példát neki látnánk arra, hogy a’ takaréktárak — a’ szegénység nagy hasznára köttetnek össze életbiztosító intézetekkel; mi gyenge számvetők talán félhetnénk is megkísérteni ezen munkamódot, de látjuk azt a’bécsi első takarékpénztárban bizony nagyszerűleg létesülni, ha tehát már mások az utat előttünk megtörték ’s nem kielégítő, de meglepő sikert mutatnak: bizony kár lenne talán némelly franczia theoriákért, e’ biztos utat mellőznünk a’ nép boldogitására. Igaz hogy ezzel a’ takarékpénztárak kezelőjének fáradsága szaporodik, különösen a' felügyelők minden idejét igénybe veszik , de nincsen lényegiben az illy egyesületnek, hogy tisztviselőji ’s felügyelőji mindig ingyen szolgáljanak, legyen fizetésük becsületes, ’s még ekkor sem fog a’ kezelési költség annyiba kerülni,mintha külön takarékpénztárak és külön életbiztosító intézetek alakulnak és kezeltetnek. Azon nézet, hogy nagy takaréktőkét a’ takaréktár be ne vegyen, hanem a’ kinek bizonyos menynyiséget haladó heverő pénze van, kezelje maga, adja ki kedve szerint bárkinek kamatra; ott üdvös lehet, hol hitel,letéti,giro, kereskedelmi, jegy-, vagy életbiztositóbankok léteznek, mert akármi öszvegnek mindenki biztos helyet találhat, de hazánkban, hol vagy kevés, vegy nagy földtereken épen semmi ilylyes sincs; a’tőkék pedig már annyiszor semmivé lettek, hogy az hasznos lehessen, szabad legyen a’ felöl kétkedni. Értekező inkább azt véli, hogy minden pénzbirtokost, a’ ki kívánja az illy félig meddig mégis üzérkedő műtéteitől felkelene szabadítani. Mert a' pénzbirtokos pénze kikölcsönzésében azon óvásokat ’s tökéletes biztosítási kellékkel a’ pénzt,annyira nem használhatja, mint egy testület, mellynek a’ hatóságok is kezére járnak, sem használni sokszor nagy megbántás nélkül nem is tudja, sem azon ismeretséggel nem bir, mellyet a’ pénzek hasznos kiadhatása igényel.E’ miatt hányszor nem jó kivált nagyobb városokban kisértetbe, hogy az uzsoráskodást megpróbálja, mit sohasem teendett, ha a’ takarékpénztárak vagy tökebiztositási intézetek tőle illő kamatra pénzt elfogadnak. Ne felejtsük még azt is el, hogy nagy öszvegek hevernek ez okból a’ ládák fenekén ’s igy teljesen munkálat- ’s használatlanul; mert falun lakók közül,kinek legyen pénze, még nem is gyaníthatni : sokan ezt hiresztelni sem szeretik ’s mivel pénzeiket igen könnyen nem adhatják ki, azokat hevertetik, részint könnyebben ’s talán nélkülözhető czikkekért elköltik; kisebb nagyobb tőkéknek kamatozó helyre könnyű és biztos betétele ’s azoknak minden órán könnyű ’s bizonyos kivehetése fűz csak szárnyakat, a’ különben lomha pénznek. Pedig tudja mindenki, hogy a’ pénzforgás sebessége pótolja annak hiányát. Példáúl ha több takaréktár állittatik a’ hazában, hol kisebb nagyobb tőkék, bármi rövid időre beadva kamatoznak, és onnan minden pillanatba kivehetők is, akkor senki magánál heverő pénzt csak egy nap sem tartana,hanem tüstint takarékpénztárba teszi, ’s ha szüksége leend, onnan ismét kiveszi; mindegyik munkálat olly csendben történvén meg,mit a’pénzkezelőkön kívül ki sem tud.Ezzel hihetőleg a’pénzforgás sebessége kétszereztetik,melly annyi hatást fog tenni mintha a’ forgópénz menynyisége két annyi volna. Ha hát jelenleg lomha pénzforgással 100 millió forog,működik, munkát, iparművet, földtermést ’s kereskedési hasznokat teremt, a’ könnyű betétes és könnyű kivétel feltétele alatt a’ pénz teremtőleg 200 millióra szaporodik; pénz szűkében olly annyira szenvedő árva hazánknak kárvolna talán franczia rendszer kedvéért ezen roppant hasznokat sárba dobni. 3.) Hátra van még azon ellenvetésre felelni, mintha értekező a’ szegény takarékosakat csökkentett kamatokkal károsítani kívánná, ’s ezzel a’ nép bizodalmát elvesztve, a’ takaréktár üdvös hatását csökkentené. Igaz hogy hirtelen felfogás után 395