Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-02-05 / 10. szám
PEST, csütörtök februárban Megjelenik emeletében 'nik ,V Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő é s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sy .i,en cevebült pedig minden királyi posta-hivatalnál. A ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok ínyit csupán a becsi és megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan es talányosan közettetik. 16dik szrtm kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner Károlyi ház első cs. főpostahivatal utján történhetik a’ Jgf.jc*Teljes számi példányokkal meg szolgálhat a’ szerkesztőség. FŐOLALA I. Magyar- és Sentélyország. (Kinevezések: Kisfaludy-társaság közgyűlési hajdanas,a halálozéss; magyar- horvát ügyek I. Birtokczimi; szóbeli perben adott levéi parancs megvitatva; nyilatkozat a' tata-gesztei uradalombul és Ilevesbül; Pestmegye rendkivüli és Turóczmegye többrendü közgyűlései; a’ magyar nemzetiség és kisdedovó - intézet ügye Szarvasiul, postarablás; budapesti napló.) Spanyolország. ((V' képviselők ülésében föltett különféle kérdésekre adott külügyminiszteri válasz; lázongási kisebét éjszaki (Jutaloméban ) Angja. (Russell lord által a’ glasgowi városháznál mondott beszéd nevezetesb pontjai ‘s gabnatörvények fölötti nézki; a" beálló parliament felöli hírek; vagyontalanok harcza Mamiban a‘ vagyonosak ellen.) Francziaország. (Thiers beszéljének'föpontjai a' válaszfeli ati vitat skor; Izabella királynő állitólagos jegyesei.) Portugália. (A pakkamra elnöke elhagyá rögtön a- gyűlést; szezödés az unió-bankkal.) Érte aite ón Ersélyurazág. Ó cs.’s ap kir.Fölsége gróf Nádasdy Leopold főispánt továbbra is Komárormegye kormányzójául meghagyni ’s ennek következtében őt a hétszemélyes táblánál eddig viselt bírói hivatalától fölmenteni; Jablonczai Eleket alsófehérmegye volt főjegyzőjét Erdélyországban számfeletti kerületi tartomány biztossá kinevezni; végre a’ kassai székes káptalanban megürült tiszteletbeli kanonokságokra Jelinek Antal szinnai,és Szkaíczky Mihály szentmihályi plébánosokat méltóztatott legkegy. érdemesíteni. F. év január 30 án hunyt el bizáki Puky Márton, több megye táblabirája, kávai jószágán, életének 73 ik évében. Viszonyai minden kötelességeinek hű teljesítése mellett, mint forró emberbarát mindenektől szerettetett; mint ollybogó hazafi pedig, ki neveltetési korának előítéletei főbbe emelkedve, elég erős lélekkel bírt, aggkorára is folyvást haladhatni a’ század haladásaival, minden jelestől, kik őt ismerők, őszintén tiszteltetett. Béke hamvaira. Paschwanszky Péter, zimonyi fő- és harminczadhivatali ellenőr meghatározott. A’ KISFALUDY-TÁRSASÁG vagyis Magyar szépirodalmi intézet f. é. febr. 8. délelőtti 10 és fél órakor tartja és Pestmegye nagyobb teremében kilenczedik közül évsét, mellyre az irodalom minden barátai szívesen hivatalosak. Stagyar-horvát ügyek I. B i r t o k c z í m. A’horvátországi legújabb események nagy fontossága teljes joggal legnagyobb figyelmünket igényelvén jónak láttam az e kérdésre vonatkozó adatokat leginkább azon okból előadni, hogy a tárgynak több oldalróli megvitatása által az kellőleg meghányatván, minden gondolkodó, de leginkább befolyást gyakorló egyed önmagának tiszta fogalmat szerezhessen arra,mi igaz és törvényest annál nagyobb biztossággal tájékozhassa és határozhassa el magát. Ezen czélra, mi csekély történeti és jogi tudományomtól kitelik, minden harag,gyűlölség vagy részrehajlás nélkül előadandóm, véleményt nyilványítni alig fogok,eszközöljék ezt azon történeti és jogi adatok, mellyeket elősorolandok; ha pedig értekezésem szellemét valaki gáncsolná,forduljon adatim ellen, mutassa meg azok igaztalanságát, é s ha ezt teheti, leverve leszek, de csupán ellenkező vélemény adatok ellen megdöntő erővel józan közönség előtt nem bizond. Mindenek előtt szükségesnek látom ellenünk magyarok ellen után útfélen felhozott azon szemrehányás ellen felszólalni, melly szerint mi Ázsia sivatagaiból bevándorlott jövevények lévén, az itt volt ősi lakosok országait csak bitoroljuk’s igy mindenkinek mintegy teljes joga van bennünket háborgatni, vagy épen mint bitorló zsarnokokat ismét kiutasítni. Ezen szemrehányást leginkább a’ szláv hősök Kollár és Schaffariktól kell hallanunk, kik előzésből nem átallották a’ történeteket is elferdíteni. Újabb időkben némellyek, leginkább pedig a’ panszlávok azon tant állították fel, hogy addig Európa nemzetei közt a’ béke és csend nem honosulhat meg, míg minden nemzet azon földet politikai önállással nem kirondja, mellynek ősi lakosa — autochton, aborigines—volt; de ezen jó urak a’ történeteket csak azon időn kezdik, mellyről tanúsíthatni, hogy ott szlávok laktak;de bezzeg feledik,hogy igy egy részről igen veszedelmest követelnek, más részről pedig a’ magasb történeti tudományokban teljes járatlanságukat és tudatlanságukat árulják el, mert a’ történetírók közt általányosan elfogadott tény az már, hogy Európa tartományaira nézve az ősi lakosokat kinyomozni teljes lehetlenség ’s legföljebb azt határozhatni meg, mellyik nemzet az,mellynek régibb lakóiról már nincs sem történeti bizonyítvány,sem népmonda, így az Aebtesto und alte Zeit tudós írója ezt mondja: „a’ föld első lakosainak eredete örökké homályban maradand, az öszszeforrás ’s vegyülések csak okoskodás után fognak meghatároztathatni, ezek Európára nézve másban alig találandnak gyámpontot, mint a’mylkos által fentartott keletről nyugotra való költözésben és a’nyelvek öszszehasonlitásában,mi természetesen azt igazolja, hogy az Ibert, Keltát, Germánt ’s másokat nem máskép, mint az ősi lakók ’s keletről bevándorlottakból kevert nemzetségekül tekinthetni a ’sal. ’S valóban ha bibliánk fonalán megyünk, nem tudom, mellyik nemzet lenne képes felmutatni, hogy a’ bábeli nyelvzavar után ő jött volna Európa valamelly tartományába; veszedelmes lenne illyes ősiségi tan annyiban, hogy Európa bármelly országáról lehetne bebizonyítni, miszerint abban ezek előtt a’mostaniaktól különböző nemzetségek laktak,csak Angliát hozom fel például,— ha Izlandból átköltözött gaeleket veszszük is legrégibb nemzetének, bizonyosan tudjuk, hogy költöztek oda rómaiak, szászok, dánok, legutóljára pedig normannok’s ha most az ősiség elvét Angliára kívánnék alkalmazni, akkor a’ normann, dán, szász és római maradékokat mind ki kellene onnan küszöbölni’s az eredeti lakókat viszszaállítani, de ezek feltalálhatók sem lennének, mert angol krónikák szerint a’ gallok szinte találtak már itt embereket, — ezeknek tehát kik maradékaik? — igy állíthatni ezt majd minden tartományról. Mennyi zavart okozna illyentén repositio in integrum a’ népek ’s nemzetek közt? elgondolni is lehetetlen, exequens bíróra akadni pedig még nehezebb feladat lenne. Ez általánosság után térjünk a’ köztünk és szlávok közti viszonyokra. Schaffarik a’ szláv régiségekről irt munkájában azt állítja ugyan, hogy Nestor orosz író szerint Pannónia, leginkább pedig a’ mostani horvát részek voltak a’ szlávok ős helyei. Azonban Schaffarik ez alkalommal vagy tudatlanságot árul el, vagy a’ tudott történeti adatokat, mint kedvencz állításaira nézve lerombolókat elhallgatta; már pedig ezen vádak közül bármellyik sújtsa őt, tekintélyét minden esetre igen csökkenti. —A’ horvátországi mostani szlávok azon tartományoknak nem ősi lakosai, mert igaz ugyan, hogy legrégibb időkben is laktak ott szlávok, de azok szinte csak beköltözöttek voltak,mit könnyű bebizonyítania mit, mennyire journalistika útján lehet, kimutatandók.— Jornandes szerint a’szláv nevezet csak Krisztus születése után az ötödik században fordul elő ’s azon nemzet Sclavi,Antes és Veneti,Ileneti név alatt ismeretes,,—Sclavi quorum fortissimi Antes et Veneti“ — hogy Henetek, Vénetek Horvátországban és környékén egy ideig laktak, bizonyos, de Scbaf Tarik jónak látta az oda költözéseket bölcsen elhallgatni; már pedig ez többé nem kétség, mert Kénetekről a’ legrégibb írók emlékeznek,igy Homeros Ilias II. v. 851 őket rész, Ilerodót daczos szájúaknak nevezi, Strabo pedig 12, és Livius isők. azt mondják, hogy a’ venetek Kappadóczia,máskép Leuco-Syriából Pylaemenes vezérlete alatt trójai Priamos segítségére menvén, miután Trója bevétetett,Pylaemenes pedig megöletett,Antenor és fiai vezérlete alatt Thrácziába,onnét pedig az Adriai tengerig mentek ’s annak egyik csúcsán megtelepültek! igy tehát ők is bevándorlók voltak !! itten több századig laktak, azonban Trogus Pompeius, Justinus 24. k. 4. fejezete szerint azon gallo-kelták része, melly Brennus vezérlete alatt Taumát feldúlta, Pannónia nagy részét, leginkább pedig Pannónia Saviát elfoglalván annak lakóji nagy részét megölte vagy eladta. Nestor orosz iró szerint pedig a’ megmenekedhetők kárpátontúli testvéreikhez költöztek. Ez volt az első beköltözött szlávok birodalmának siralmas és szerencsétlen vége! Kicsodák tehát a’ mai szláv-horvátok? honnan’s mikor jöttek? ezt Tamás spalatói főesperes (Thomas archidiaconus spalatensis) História Salernitanában világosan megmondja: „a’hetedik század felé Lengyelországból Toula vezérlete alatt jött hét vagy nyolez nemzetség, mellyek látván, hogy azon tartomány népessége csekély, azt elfoglalták ’s a’ megmaradottakat sokfélekép sanyargatták; ezen birodalmakat részint függetlenségben, részint a’ frankoktól függésben megtartották magyarokkali érintkezésükig;“ az itt azonban különösen megjegyzendő, hogy a’ szlávok nem ősi lakosok ’s ezen elv felállíttatása esetében sem bírnának a’magyarok előtt előjoggal, mert nem az előbbi birtok,hanem ősiség határozhatna erről, mint az adományi jószágokban, így tehát ha valami különös eset által az ősiség mégis birtokczlmül használtathatnék,akkor nemcsak mi magyarok mennénk Ázsiába viszsza, hanem a’ szláv bősek fajtátokat szinte akár egyenesen, akár Thráczián által Kappadócziába lennének viszszavezetni kénytelenek. Igaz, hogy hazánkat csak őseink kardja után bírjuk,de igy van ez Európa többi tartományaival is. A’ meddig tehát ezen jogczím másoknál helyesnek tartatik ’s ismertetik, addig az ősiséget, mint bírhatási gátot ellenünk méltányossággal nem hánytorgathatni. Miután nagyérdemű és tudománya Horvát István úr egyik félőmunkájában czáfolhatatlanul megmutatá azon módot, mellyel hazánk Slavonia, Horvát- és Dalmátország birtokába jutott, fölöslegesnek látszik arról másnak értekezni, minthogy újat úgysem lenne képes előadni; mivel azonban fájdalmunkra a’ történetolvasás a’mai kizárólag politizáló, vasúti és répaczukor-gyártó időkben nagyon elhanyagoltatik, jónak láttuk a’tisztelt szerző úr munkáját használva, e’ kérdést is felfogni ’s mennyire hirlapkörhez tartozik, vázlatképen tárgyalni. Az a’kérdés diplomatikai helyzetén mit sem változtat: vájjon Árpád apánk jeles bajnok vezérei foglalták el a’kérdéses három tartományt, vagy későbbi királyaink? azonban bármit mondjanak némelly külföldi irók Anonymusunk hitelessége ellen, annyi bizonyos, hogy Imre herczeg dux Sclavoniaenak czímeztetett, később első András Sclavoniát ismét elfoglalta, mert Radó nádor egy oklevelében 1057b. azt mondja:„quod mullis bellicis laboribus cum tota provincia illa sanctae coronae rectificavi, et iterum acquisivi,mind a’ három tartományt azonban csak Kálmán király hódította meg 1102 évben, mert spalatói Tamás szerint obtinuit caeteram partem Sclavoniae, quae a Ladislao merat praetermissa, it acpie ad mare usque perveniti et civitates maritimas occuparel, a’ meghódítást pedig 1105 ben végezte tökéletesen, miről a’hidrában felállított még ma is látható diadalkapu ’s felírása mindenkit meggyőzhet: Anno. incarn. Dni. Nic. Ihsu. XPI. Mil. CV. post. victoriam. et pacis. praemia.Iaderae. Introitus, areo Concessa proprio, sumtu.bate, turrim. Serae. Mariae. Ungariae. Dalmatiae.Croatiae.Constitus. et. erigi. iussit. rex Colomannus. Többször iparkodtak ugyan ezen tartományok lakosi tőlünk mások csábításai után elpártolni, de a történetekből bizonyos, hogy mindig kevés idő után ismét meghódítottak. Ezek olly csalhatlan történeti adatokon épülnek, hogy azok megczáfolásába józan eszű ember nem is mer bocsátkozni, ’s ki hinné? mégis találkoztak, kik állítani nem átallották, hogy azon három tartomány 1102 évben Kálmánnal kötött egyezkedési szerződéssel jutott a’ magyar korona birtokába s ezen koholvány egész helytelenségét szinte Horvát Istvánul’ bőven megmutatta, legmeggyőzőbb ok pedig, hogy spalatói Tamás a’ történet leírásában Kálmán királyunk 1102. évben volt táborozását leírván ezen szerződést nemcsak nem említi, sőt egyenes győzelemről tudósít, minél fogva ha ő később valamelly munkában egyezkedési szerződést említene, minden hitelességét elvesztené ’s igy sem egyik sem másik állítása hitelt nem érdemelne, holott a’ győzelem sok más iró által is kétségen túl emeltetik. Ezekből világos, hogy Magyarország a’ kérdéses három tartományt mint győztes fél bírja. Nem volt szándékom ezen előadással a’jeles horvát nemzetet sérteni,mert a’fegyver bal szerencséje magában véve kisebbségére egy nemzetnek sem válik, hanem őket meggyőzni, hogy annyira hiresztelt pacta conventáik nem egyéb könnyen megczáfolható koholványnál bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy ezen tartományok a’ 17dik század elejéig mindenkor partes subiectae czímmel említtetnek, ’s törvénykönyvünkben csak 1600. évben létesített bécsi békekötés 9. éssödik pontjában fordul elő ezen szópar tes adnexae, sőt hogy világos legyen: mi értetik alattok, még a’ subiectae nevezet is oda tétetik: — per Ungaros nativos, et nationes et subiectas et adnexas possidebit.--------Ezen időtől fogva hol egyik, hol másik czím használtatott 1655 évig, mellyről maiglan kizárólag partes adnexae néven neveztetnek. Mikép használták őseink hadi szerencséjüket? Nemcsak régi, de újabb kori győztesek is kevés kímélettel voltak legyőzötteik iránt, de ha őseink é’ tárgybeli eljárásaikat tekintjük, nagylelkűségben minden más hódítót felülmúltak, mert ők a’legyőzteket adóval’s más terhekkel nemcsak nem sanyargatták, hanem az 1472:12d.törvényczikk világosan azt állítja, hogy régi szokásnál fogva Sclavonia az adó minden fajaiban csak felét fizesse annak, mit fizetne Magyarország! Illy kegyes törvénnyel valóban semmi nemzet nem dicserhetik! Alkotványi jogok tekintetében pedig azon tartományok nagyai és alsóbb rendű nemesei mind azon jogokban részesíttettek, mellyekkel az anyaország hasonfelekezetű fiai bírtak, mert fő és legfőbb hivatalokra emeltettek, ezek fölött pedig az országgyűléseken mind nemeseik, mind pedig városaik megjelentek’s tanácsaikkal az ország törvényhozásába befolytak, igy a’ sok közül az 1463. évi törvénykönyv bevezetésében olvasható: cum fidelibus