Jóbarát, 1971 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-25 / 47. szám

Mt­­V- vk-V/. Minden olvasónk írhat újságot! — ezzel a címmel adtuk közre 41-es lapszámunkban felhívásunkat, hogy vegyetek részt ti is lapunk szerkesztésében, megírásában. Azóta sűrűn érkeznek a borítékok. Igen érdekes beszámolókat, rajzo­kat, tudósításokat kaptunk, me­lyekből ez a lapszámunk összeállt. Mindenki írhat újságot? Igen. Aki ügyes, jószemű, gondolkozó gyer­mek, mindig írhat olyant, ami nem­csak őt, de társait, más városban élő pajtásait is érdekelheti, szóval: közérdekű mondanivalójú levelet, tudósítást küldhet szerkesztősé­günknek. Haszonnal olvashatja ezt a lap­számunkat minden levelezőnk, hiszen megtanulhatja belőle, milyen a jó tudósítás, hogyan kell megírni az iskolai élet, a pionírtevékenység különböző eseményeit Bevalljuk, mi is tanultunk a beérkezett írások­ból, az itt megjelentekből, s azokból, amelyek hely hiányában kimarad­tak — megtanultuk egy kicsit a pionírkorúak szemével nézni az is­kolai/ a szervezeti élet dolgait. A közélet demokratizmusának el­mélyítéséről bizonyára sokat hal­lottatok az utóbbi időben — a szo­cializmus megújító szelleme nem­csak a felnőtt közösségekben mun­kál, de a gyermekközösségekben is mind jobban érvényesül; legszebb példája ennek küldötteinek részvé­tele a közelmúltban lezajlott városi, megyei pionírkonferenciákon és a pionírmozgalom legmagasabb fó­rumán, az Országos Konferencián. Olyan lesz szervezetetek, amilyen­né gondolataitokkal, munkátokkal teszitek. Ez a gondolat sugallta szerkesztőségünknek is az ötletet, hogy veletek írasson meg egy lap­számot. Hasonló lapszámok meg­jelentetésére bizonyára sor ke­rül majd a jövőben is, de addig is arra kérünk benneteket, írjatok rendszeresen szerkesztő­ségünknek életetekről, munkátok­ról. Lapszámunkba csak kis töredé­ke fért a beérkezett írásoknak, ne gondolja tehát senki, hogy nem volt jó, amit írt. Köszönjük minden levelezőnknek, hogy részt vett eb­ben a közös vállalkozásban, külön megdicsérjük a kolozsvári 5-ös szá­mú Általános Iskola VIII. D. osz­tályos tanulóit, akik együtt szerkesz­tették, írták beszámolóikat, rajzai­kat, fényképeiket A közös munka sikerének szép példáját szolgál­tatták, akárcsak a gyímesfelsőloki rajzosok. Mindenki írhat újságot! De nem­csak a Jóbarát hasábjain. Reméljük, hogy most szerzett tapasztalatai­tokat nagyszerű iskolai faliújságok, iskolai újságok szerkesztésére is felhasználjátok. Sok sikert j­ obbanul A fedőlapon Bombonica Dra­­gomir, ill.osztályos rajza, Vultu­reşti község, Argeş megye Mi is ot­ voltunk­ Mi, a csikrákosi 3-as számú iskola V.—VIII. osztályos ta­nulói, szívvel, lélekkel igye­keztünk segíteni a helyi ter­melőszövetkezetnek a beta­karítási munkálatok elvégzé­sében. Közel 3 hétig szedtük a burgonyát. Mi is ott voltunk, ahol a legszükségesebb volt a szorgos kéz. Tanítóink és tanáraink meg voltak elégedve munkánkkal. A mi osztályunkból a leg­jobb munkások: Miklós Ildikó, Biró Klára, Csáki Gizella, Antal József, Both Gyárfás és mások. A mezei munka után hozzá láttunk komolyan a tanuláshoz, hogy megtart­suk az eddigi színvonalat. Bíró M. Anna, a csikrákosi 3-as számú Általános Iskola VI. osztályos pionírja már történelmi műemlék a ház. Szemben vele, a patakon túl magas épület áll: az orvosi rendelő. Szocialista rend­szerünk vívmánya. A haladó múlt és a jelen nyújt test­vérkezet a csobogó patak fölött. Múlt és jelen találkozik minden pillanatban. Régi épületek kapnak új fedelet, bújnak új ruhába, s népies hímzésű székely varrottas párnák és térítők díszítik a modern bútorokat. Faragó Erzsébet, Eszternek Pora Ludmilla VII. osztályos rajza, Tatrosforrás •••••••••••••••••••••••a* Az én falum Szülőföldem a Kárpátok lábánál terül el. Felső része messze felnyúlik a két hegy közötti völgybe. Tavasszal és nyáron a zöldellő fákkal borított hegyek képeznek festői hátteret, ősszel a sok színben pompázó falevelek, télen a havas bércek emelik a táj szépségét. A falu között kis patak csörgedez. Az út mellett ta­karos kis házak... legtöbb­jük piros tetővel tűnik elő a házakat környező gyümölcs­fák zöld lombsátorából. A falu végén egy zsupfedeles ház. Az alsó részen tágas ud­varban régi udvarház. Gábor Áron, a székely ezermester és szabadságharcos hűsé­ges barátja, Szacsvai János élt itt több mint 120 évvel ezelőtt. Az ő pincéjében gyártottál­ a puskaport Gábor Áron ágyúihoz. Ma Kolozsvár Irénatalabb iskolája A Györgyfalvi-negyedben a 16-os számú Általános Iskola ebben a tanévben nyílt meg. Eszünkbe jut, amit Bajor An­dor író írt egykori iskolájá­ról: «...az iskolám teteje szina­­ranyból volt, ma is látom a csillogását sok-sok év mesz­­szeségéből. Egyébként szina­­ranyból és gyémántból van a ti iskolátok is. Ezt azonban csak húsz-harminc év múlva fogjátok észrevenni.» Mit írnak a legújabb kolozs­vári iskola pionírjai? — Első nap a szinarany iskolában — kezdi Pány Judit IV. osztályos tanuló — sok nagyszerű dol­got tanulunk, ezért van szina­­ranyból... Muzsi Attila, u­­gyancsak negyedikes, így ír: Ha szereted az iskoládat, ak­kor a te iskoládnak is arany falai lesznek és arany fedele... Én nagyon szeretek iskolába járni. Milyen jó, hogy ilyen csillogónak, ilyen ragyogónak látják a tanulók ezt a valóban pompás 24 tantermes iskolát? Lejegyezte: Salamon Károly VIII.D, 5-ös számú Általános Iskola, Kolozsvár­ ­ A téglásúti 5-ös számú Általános Iskola. Mi újság a téglásut! iskolába ! Az iskola a második otthonunk. Ebben a tanévben, talán éppen a bucureşti-i 56-os számú iskola pionírjainak ösztönzésére, min­den osztály sokat munkálkodott tantermének széppé és barátságossá tételéért. Megszépült az iskolánk. Az osztályok versenyeznek egy­mással. Melyik a legszebb, legizlésesebb tanterem. Az a hír járt, hogy a VI.B-ben valami rendkívüli látható az egyik sarokban. Ezért hát szombat délután benyitottam a VI. B. osztályba. Sok szépet és jót hallottam eddig a hatodikosokról, és most meggyőződtem róla, hogy nem alaptalanul. Ragyogó tisztaság és rend fogadott. A padokon kék padterítők feszülnek, amelyek otthonossá teszik a tan­termet, egyben védik a tanulók egyenruháját. A falon s az asztalon sok virág, s egyik sarok­ban ott az élősarok is, teljes őszi pompájában. Az osztály ebben az évben növénytant tanul és a tantárgy gyakorlati részét az élősarokban sajátítják el. Az élősarokban különféle növé­nyek különböző fejlődési szakaszban láthatók. Zágoni Sz. Julika éppen megfigyelési füzet­tel a kezében jegyzi észrevételeit: az elvetett magnak mikor repedt meg a maghéja, mikor bújt ki a gyököcskéje s naponta hány millimé­tert nő. Megfigyelte, hogy a kis növényke éjszaka nő többet. Bányai Annuska és sokan mások az osz­tályból a növény zöld festékanyagát, a kloro­­filt kivonatolták. Ambrus Judith az élősarok egyik lelkes gondozója. Őszi pompában állította ki a külön­böző növények termését, így tükrözve az őszi betakarítás hangulatát. Az egyik összejövetelen arra is sor került, hogy ezeket a finom őszi gyümölcsöket meg­ízleljék. Szép őszi gyümölcstálat állítottak össze, mindenkinek jutott bőven alma, szőlő. Nagy Imre egy kosár szőlőt hozott az osztag­nak, de mások is hozzájárultak a szüreti lakomához. Megkérdeztem, kire a legbüszkébbek osz­tagukból? Nagyon sok nevet említettek meg. De mégis úgy gondolom, hogy Gáspár Enikő, Almássy Emese, Farkas Hajnal és Imre Emília nevét kell megemlítenem. Ők azok, akik a pionírosztagban a pionírmunkát szervezik, irányítják. Ők a mozgatói minden tevékeny­ségnek. Emília az énekeket kedveli. Már nagyon sok éneket megtanított társainak. Hajnal a táncot, Emese a verseket kedveli. Enikő az osztagparancsnok. Szép műsort állítottak ösz­­sze. De nemcsak az iskolán kívüli munkában, hanem a tanulásban is élenjárnak. A naplóban kevés kilences, sok tízes van a nevük után írva. Gáspár Enikő és Almássy Emese az utolsó évharmadban tiszta tízes tanuló volt. Nagyon nagy odaadással se­gítik gyengébben tanuló osztálytársaikat, en­nek eredménye is van. Sulyka Júlia I., 5-ös számú Általános Iskola, Kolozsvár A hatodikosok osztagának kiváló pionír­jai: Gáspár Enikő, Almássy Emese, Farkas Hajnal és Imre Emília

Next