Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
Elősió. Am. tudományos akadémia belátván, hogy jól rendezett nyilvánkönyvek mily hathatós befolyással bírnak az ország birtokviszonyaira és közhitelére, és mily nehéz de szép feladata leend codificatiónknak, midőn hivatva leend a jelenlegi ideiglenesen elfogadott telekkönyvi rendszert a tudomány álláspontjából kiindulva korszerű és állandó szabályok által helyettesíteni, még 1866. év elején a néh. Sztrokay Antal akad. rendes tagnak nevét viselő alapítványból 100 aranyat tűzött ki következő jogi pályakérdés legjobb kifejtésére: ,,Kívántatik a jelzálog és telekkönyvi rendszer ismertetése, elméleti és gyakorlati szempontból, párhuzamba állítva a jog és közhitel azon elveit, amelyeken az európai nevezetesebb telekkönyvi rendszerek alapulnak ; továbbá indokolt kifejtése annak: mily rendszer lenne, a mellett hogy legegyszerűbb, a magyar jog- és birtokviszonyoknak s közgazdasági érdekeinknek leginkább megfelelő ?“ Alulírott, ki a magyarhoni telekkönyvvitel terén annak behozatala óta gyakorlatilag és három év óta a magyar kir. egyetemnél mint a telekkönyvi eljárás magántanára működött , tanulmányai és szerzett tapasztalásai által hivatottnak érzi magát ezen nagyjelentőségű kérdéshez hozzászólani, és a bemutatott jelen pályaműben a kitűzött kérdést elméleti és gyakorlati szempontból felfogva, a legnevezetesebb külföldi törvényhozások intézkedéseit a jelenleg nálunk divatozó ideiglenes szabályokkal párhuzamba állítani és ebből következtetést a hazánkra nézve legczélszerűbb rendszerre vonni iparkodott.1*