Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-03-26 / 13. szám
Nyolczadik évfolyam. 13. Buda-Pest, 1873. márczius 25. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. —— — iv-s— —— . J Megjelenik minden kedden, s a „magy. jogászgyülés" tartama alatt naponként.. 1 tdó szetet. dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői Iroda: Üllői-ut 1-só szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. ~— ·«J(81 A kéziratok £ bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. tt^Q, Q~to— ív-3.f¡ MIJÍC^ MELLÉKLET: Curiai határozatok. TARTALOM: A házassági kötelék felbonthatóságának kérdése. Dr. Sághy Gyula, pesti egyetemi jogtanár úrtól. — A polgári és bünügy közti viszonyról. Dr. Ziskay Antal, győri kir. jogakad. tanár úrtól. — Válasz. — Lapszemle. — Különfélék. A házassági kötelék felbonthatóságának kérdése. (A kötelező polgári házasság iránt alkotandó törvényben megengedtessék-e a házastársak életében a házassági kötelék fölbontása és ha igen, minő okokból ?) A jogászgyűlés elé terjesztendő indítványok előkészítésül az állandó bizottság által kitüzetni szokott kérdések, s jelesül az ezekre adandó vélemények czélja felfogásom szerint, mint — ha nem tévedek — a jogászgyűlés alapszabályai szellemében is, nem annyira túl hosszadalmas értekezések nyerése, mint inkább az, hogy ezen kérdések, mint olyanok tekintetében, melyeknek a jogászgyűlés részéről mielőbb tárgyalását, s azok iránt jogi meggyőződésének határozott kinyilvánítását, jogi életünk legsajgóbb sebeinek már-már halaszthatlan orvoslása és zilált jogállapotunk elodázhatlan korszerű reformjának lehető gyorsítása érdekében sürgősnek és égetőnek ítéli, az elé ily tárgyalás és elvi kijelentés alapjául szolgálható indítványok kerüljenek. Ezen feladatnak pedig — szerény nézetem szerint — úgy vélek legczélszerűbben megfelelhetni: ha egyrészről minden czikornyás bevezetés elkerülésével közvetlenül s egyenesen a felvett kérdések elvi tisztázásába bocsátkozom ; s másrészről ennek kivitelénél mindent, mi azokkal csak távoli vonatkozásban áll és túlságosan apró részletek vagy az irodalmi idézetek avagy termékek bírálatának bonyodalmas tömkelegébe vinne, melyből a kivezető Ariadne fonál megtalálása az olvasótól sokszor nem kevesebb fáradságot igényelne, mint menynyit annak összeállítása, anélkül, hogy azért ennek tájékozását s annak elvi megoldását megkönnyíthetné, és igy legfelebb fejtegetéseimnek — tán épen az érthetőség és eligazolhatás rovásával — a tudományosság eme kalmaza által való csillogtatására szolgálhatna csak, szorgosan mellőzni, nézetemet és indítványomat azok sorrendjében és egyedül azokra vonatkozólag felállítani, s bár a tárgyhoz lehető rövidséggel, de azért eléggé kimerítőleg nyomós, valamint a jogi meggyőződésre is hatni alkalmas érvekkel támogatni iparkodtam. I. Ezek — átalános tájékozásként — előrebocsátása után in medias res a feltett két kérdés elseje tekintetében, hogy t. i. a kötelező polgári házasság iránt alkotandó törvényben megengedtessék-e a házastársak életében a házassági kötelék felbontása? véleményem oda terjed, miszerint a házassági kötelék felbontásának bizonyos alább kifejtendő feltételek mellett a házastársak életében is hely lenne engedendő. Igaz ugyan, s legkevésbbé sem vonható kétségbe, hogy a házasság, mint két különnemű személynek teljes és tökéletes életközösségre irányuló legbensőbb szövetsége úgy már az e szövetségre lépő felek czélzatánál, valamint az erkölcsi, sőt a jogrend magasabb követelményeinél fogva is evidentel életfogytig terjedő tartamra van számítva és hivatva. Mert ugyanis mindazon czélok összege, melyeknek megvalósítására a házasság irányul, t. i. a nemi szétválasztásban mutatkozó emberi tökéletlenségnek két különnemű személy tartós és maradandó egyesülése által való kiegészítésén, s ebből folyólag a nemi ösztönök kielégítésének nemesbítésén és gyermeknemzésen kívül, és ez utóbbiak nevelése, a házastársak erkölcsi tökélyesbülésének kölcsönös emelése, a család érdeke s ezzel a családtagok összetartozósága érzetének fejlesztése, melyek mindannyian az állam és társadalomra nézve is épen nem közönyös, sőt felette fontos tényezők, teljes mérvben és legsikeresebben csak ezen társas viszonynak életfogytig terjedő tartama mellett érhetők el. Kétségkívül ezen eszménynek átalános és feltétlen létesítése vezérlé a kath. egyházat is a házassági kötelék felbonthatatlansága tanának megállapításánál — és valóban, ha ezen eszménykép, t. i. a házas együttlét mindenkor holtig való tényleges fentartása a házasság felbonthatatlansága elvének érvényben tartása s illetőleg absolut érvényre emelése által — az emberi gyarló természet mellett — csakugyan egész átalánosan valósítható volna, akkor ezen elvnek a kötelező polgári házasság intézményébe is leendő felvétele ellen legkisebb nehézség és kifogás sem emeltethetnék. Azonban az épen nem így van, mert tagadhatatlan, hogy vannak viszonyok és helyzetek, már akár aztán a házas viszonyba lépők saját egyéni gyarlóságaikból s természetükből, akár egyéb tényleges körülményekből kifolyók, melyek mellett a házasság czéljainak elérése és betöltése vagy egyátalán, vagy legalább azon mérvben és módon lehetetlen, a mint azt ugy az erkölcsi, mint a jogrend megkívánná. Hogy pedig az ily ténykörülmények és helyzetek elhárítása vagy csak megváltoztatása a házassági kötelék felbonthatatlanságának proclamálása által épen nem eszközölhető, s igy azok között ennek tényleges fentartása és keresztülvitele gyakorlatilag vagy egyátalán nem lehetséges, vagy legalább akár annak a házasfelekre vagy azok egyikére nem csak időlegesen, hanem mindörökre elviselhetlen voltánál fogva, akár mert az egyik vagy másik házas-