Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-02-14 / 7. szám
5° JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZAM tem jog- és államtudományi karához, természetszerűleg még egészen tájékozatlan; ekkor tehát csakugyan legalább is nem felesleges kijelölni némely tantárgyat, melyeket mint általános érdekűeket — akár a jogi — akár az államtudományi szakpályát válaszsza is később — s mint olyanokat, melyek hallgatása után öntudatosan lesz képes magát az egyik, vagy a másik szakpályára elhatározni, hallgatnia szükséges. Nem ringatjuk magunkat illuziókban arra nézve, hogy mennyire szétágazók lesznek a nézetek a tekintetben, hogy melyek legyenek ezen szükségeseknek kijelölendő tárgyak, nem riaszt azonban vissza e körülmény attól, hogy elmondjuk saját nézetünket. Mi úgy vélnők, hogy ily tárgyak gyanánt kijelölendők: 1-szer, a római jog (annak történelme és institutiói, kiválóan a pandektajog); tudjuk előre, hogy, kiindulási alapunk következtében, mely szerint a bifurcatiót tisztán és következetesen óhajtjuk keresztülvitetni, kifogásoltatni fog azon nézetünk, hogy a római jog mint oly tantárgy állíttassák oda a tanulmányi és vizsgálati rendben, melynek előzetes hallgatására az is köteleztessék, ki az államtudományi irányt óhajtja választani; de ily kifogás daczára fenntartjuk nézetünket, mert arról vagyunk meggyőződve, hogy a jog- és államtudományok szoros öszszefüggésénél fogva, ép úgy kell az államtudományi irányt követőnek jogtudományi alapismeretekkel bírni, amint a jogtudományi irányt választó nem nélkülözheti egészben és teljesen az államtudományi alapismereteket; mi pedig azon nézetben vagyunk, hogy épen a római jog azon tárgy, melynek tanulmányoása a jogászi felfogás fejlesztésére a leghathatóbb befolyással van; s ha megengedjük is, sőt szükségesnek ítéljük, hogy a jogtudományi irányt követő e tárgyban behatóbb tanulmányokat tegyen, nem véljük felmenthetőnek a tantárgy ismerete alól az államtudományi irányt követőt sem. 2-szor, a kánonjog, — a jelenlegi tanulmányi — és vizsgálati rend által, mondhatni, egészen háttérbe vllá szorítva, csaknem kivetkőztetve jelentőségéből, mi e tantárgyat befolyásánál fogva, melyet az a világi jog fejlődésére gyakorolt, nem tartjuk mellőzhetőnek, sőt annak szükségét látjuk, hogy azt mindkét irányt követők hallgassák. 3-szor, a magyar jogtörténet, miután a jelenlegi tanulmányi és vizsgálati rend az egyetemes európai jogtörténetet is kötelezőnek nyilvánítja ugyan, de már több oldalról, s magában az enquéte üléseiben is kimehetett, hogy ezen tantárgy a kötelezettek sorából kihagyandó, annyival is inkább osztozván e felfogásban, mert meggyőződésünk, hogy az egyetemes európai jogtörténet, mint egész, a tanfolyam ideje alatt fel sem ölelhető s így a a hallgató csak részletekkel ismerkedhetik meg, hiszszük, hogy sokkal előnyösebb lesz azon eljárás, ha a magyar jogtörténet az összehasonlító módszer alkalmazásával tárgyaltatik. 4-er, a nemzetgazdaságtan, mint az államtudományi szakképzettség alaptudománya. 5-ör, a bölcseleti jog, mint kiváló segédtudomány, úgy a jog- mint az államtudományok tekintélyes részének. Anélkül, hogy ezen tárgyak hallgatásának sorrendje tekintetében kényszer alkalmaztatnék, csak annyit óhajtunk meghatároztatni, hogy ezen tárgyak a négy évi tanfolyam első felében hallgatandók, minthogy csakis ezen tárgyaknak hallgatása után bocsáttatik a hallgató a negyedik félév végén, legkésőbb pedig az ötödik félév kezdetén a római jogból, a magyar jogtörténetből és a nemzetgazdaságtanból kötelezőleg teendő vizsgára, melynek sikeres kiállása nélkül a további félévei nem számíttatnak be a quadrienniumba. Ezen vizsgának jelentőségét egyedül abban látnók, hogy azon ifjú, ki négy féléven át, hetenkénti 20 óra alatt, a jog- és államtudományi karban, nemcsak a fenn kijelölt, hanem még más, szabadon választott tárgyakból is, kellő szorgalommal hallgatott előadásokat, s a most említett három tárgyból legalább behatóbb tanulmányt téve a vizsgát jó sikerrel állotta ki, arra megérettnek tekinthető, hogy további tanulmányainak irányát most már szabadon és öntudatosan választhassa s hajlamának megfelelőleg, a tanulmányi idejéből még hátralévő négy félévet vagy főképpen a jogtudományoknak, vagy kiválóan az államtudományoknak szentelje. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a tanulmányi idő második fele — itten már a furcatiónak teljes keresztülvitele mellett — kizárólag vagy legalább főkép az egyik irány mivelésére fordíttatik, a behatóbb s így alaposabb képzés válik lehetővé a választott irányban. Önként következik, hogy a bifurcatiónak ezen teljes keresztülvitele esetében a kötelezett tárgyak — a tanulmányi idő második felében — mások lesznek az egyik, s mások a másik irányra nézve. A jogi irányt választók részére kötelezők gyanánt volnának kijelölendők : a magyar közjog, — a magánjog (természetesen mindaddig, míg az egységes magyar magánjog codificatiója elkészül, úgy a magyar, mint az osztrák magánjog), — a váltó-és kereskedelmi jog, a büntetőjog és eljárás és a magyar polgári törvénykezési jog; — ellenben az államtudományi irányt választók köteleztetnének szintén a magyar közjog, és ezenkívül a politika, a pénzügytan, a magyar állam statistikája, a magyar közigazgatási és pénzügyi jog hallgatására; sőt ez utóbbi irány választók tekintetében igen kivánatos volna, ha a magán- és büntetőjognak csak főbb elveit felölelő előadások tartatnának, s ezeknek is hallgatása kötelezőnek nyilváníttatnék Ha a bifurcatio igy teljesen érvényre emeltetnék, s ennek consequentiája gyanánt a kötelezett tantárgyakból a jogtudományokat hallgató, csakis jogtudományi államvizsgálatra, az államtudományokat hallgató ellenben csakis államtudományi államvizsgálatra köteleztetnék, megvagyunk győződve hogy — mert az idő nagyobb része az önként választott irányban teendő behatóbb tanulmányokra volna fordítható — alaposan képzett ifjak lépnének ki az egyetemről az élet küzdterére, mindkét irányban. Nem szenvedvén azonban kétséget, hogy annak irányában, ki tudományos gradust, tudomi czímet akar elnyerni még behatóbb és alaposabb tanulmányok követelése, nemcsak jogos, hanem szükséges is, az ilyenekre nézve is a bifurcatio elvének teljes keresztülvitele mellett, elejtendőnek véljük ugyan a jelenlegi vizsgálati rendnek azon követelményét, mely szerint a jogtudományi szigorlatra bocsátandó előzetesen államtudományi államvizsgát, az államtudományi szigorlatra jelentkező pedig megelőzőleg jogtudományi államvizsgát tartozik tenni, mindazonáltal szükségesnek tartjuk feltételül kitűzni annyit, hogy jogtudományi szigorlatra csak az bocsátható, ki a jogi szakképzéshez megkívántató, fennebb részletezett, kötelezett tantárgyakon kívül a politikából és pénzügytanból is hallgatott előadásokat, s viszont államtudományi szigorlatokat csak az tehet, ki az államtudományi szakképzéshez szükséges kötelezett tantárgyakon kívül még az anyagi magán- és büntetőjogot is hallgatta. Nem oszthatjuk azonban azon felfogást, mely az enquéte február 1-én tartott ülésében egyik szónok által kifejtetett, s mely abban culminál, hogy «a tanítási és tanulási szabadság teljes kiterjedésében fenntartandó, de csakis azon egyénekre nézve, kik jogtudorságot akarnak elnyerni, ellenben azokra nézve, kik államvizsgák