Jogtudományi Közlöny, 1884

1884-10-10 / 41. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 50 SZ. Budapest, 1884. deczember 12. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA, Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: félévre 6 irt negyedévre .. 3 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL A betudásról. — Figyelemmel a magyar átalános törvénykönyv tervezetére. — A betudás (collatio) jogintézménye, tudvalevőleg, a római jogban fejlett ki. Keletkezési oka a statusban, vagyis azon sajátos jogviszonyban rejlett, mely a regi jus civile szerint a szülök és gyermekeik között fenforgott. Míg ugyanis a patria potestas alatt álló gyermekek (sui) saját maguknak nem szerezhettek, hanem minden keresményük atyjukat illette, viszonzásul azonban csak ők örökölték vagyonát, addig az emancipált gyermekek maguknak szereztek ugyan, de nem örököltek semmit a felettük hatalmat nem gyakorló atyától. Idővel, praetori edictum folytán, az emancipáltak époly törvényes és szükségöröklési jogot nyertek, mint a minővel az atyai hatalom alatt álló gyermekek birtak. A bölcs praetor figyelmét azonban nem kerülte ki, hogy a mondott nyitás a változatlan családi jog mellett, nagy egyenlőtlenséget vonna maga után az örökhagyóval szemben különböző jogállású s ebből kifolyólag különböző vagyonjogi viszonyban álló és mégis egyenlően öröklő örökösök között. Az emancipált gyermek ugyanis nemcsak az örökhagyó apa vagyonának, hanem az atyai hatalom alatt álló örököstársainak az apa hagyatékába elegyedett keresménye egy részét is örökölte volna örökségi jutalékában.** Ezen igazságtalanságot megszüntetendő, elrendelte a méltányos praetor,*** hogy ha az emancipált tettleg örökölni akar, úgy annyiban, amennyiben örököstársainak hátrányt (incommodum) okoz— et confertur, cui aufertur — köteles mindabban, amit emancipálása óta szerzett, az atyai hatalom alatt állott örököstársakat részeltetni (conferre). A saját szerzeményének conferálása által tehát az emancipált mintegy megváltotta a praetor által neki engedett öröklési jogot. «Hic titulus manifestam habet sequitatem. Cum enim praetor ad bonorum possessionem contra tabulas emancipatos admittat participesque faciat cum his, qui sunt in potestate paternorum bonorum, consequens esse credit, ut sua quoque bona in medium conferant, qui appetant paterna.» Ezen collatiónak csak törvényi és szükségöröklés esetében volt helye, ellenben ki volt zárva, ha az emancipált végrendeleti örökös volt. Ez a collatio legrégibb alakja, az u. n. collatio emancipati vagy collatio bonorum. * Dr. J. BÁRON Pandekten. Leipzig, T872 58. 1. ** L. Exphcation élémentaire du code civil mise en rapport avec la doctrine et la jurisprudence, por J J. Delsol. Troisiéme édition revue, corrigée et augmentée avec la collaboration de Ch. Lescoeur. Paris,' 1878., II. köt. 136. 1. cz. m. *** L. BOZÓKY ALAJOS. Institutiók. Budapest, 1881. cz. m. 438. 1. f L. Dr. HOFFMANN PÁL Institutiók. Budapest, 1880. cz. m. 719. 1. Ugyancsak a méltányos kiegyenlités elvén sarkalt az u. n. collatio dotis.* Midőn a római császárság alatt a családi jogviszony megváltozott és az atyai hatalom alatt álló gyermek is saját számára szerzésképessé lett, önként elesett, hogy együttes öröklés esetén az emancipált saját szerzeményét conferálja, miután saját szerzeményre most már a sui is tehettek szert. A collatio eszméje azonban nem tűnt el a római jogból, hanem Leo és főleg Justinian rendelkezése folytán megmaradt az oly alakban, a minőben azt ma is a legtöbb európai törvénykönyv ismeri, t. i. a leszármazók collatiója képében. Ezen collatio alapeszméjéül azon vélelem szolgál, hogy az örökhagyó leszármazóit egyenlően szerette, mely egyenlő szeretetről, külön akaratnyilvánítás hiányában nem lehet feltételezni, hogy az örökhagyó egyik vagy másik örökösét, élők közötti adományozások által előnyben akarta volna részesíteni többi örökösei felett. A collatio czélja tehát helyrehozni azon egyenlőtlenséget - aequalitas inter liberas servanda —, mely a leszármazó örökösök között előállhatna akkor, ha örökségükbe az örökhagyótól, már ennek életében kapott bizonyos adományok be nem számíttatnának.** Az aequalitas inter liberos servanda elve Justinian törvényében oly módon czéloztatott elévetni, hogy meghatározott, bizonyos adományok tekintetében felállíttatott azon praesumtio, miszerint azon bizonyos adományok által örökhagyó nem akarhatta egyik vagy másik örökösét a többi felett előnyben részesíteni, s ennélfogva azok örökségi jutalékába mindig beszámíttatni rendeltettek, hacsak örökhagyó az ellenkezőt világosan ki nem jelentette, vagyis a betudást kifejezetten el nem engedte.*** Azon élők közötti adományok, amelyek mindig, tehát nemcsak törvényi, de végrendeleti és öröklés esetén is betudandók voltak, a következők: dos, donatio propter nuptias, üzletre adott érték és bizonyos esetekben az egyszerű ajándék. A Justiniani jog azon álláspontját, mely szerint taxative soroltattak fel azon adományok, melyek a törvény alapján betudandók, elfogadta a legtöbb modern codex, minők : a porosz Landrecht, az ausztriai, zürichi és szász polgári törvénykönyvek. Ellenben eltér a római jogtól a franczia polgári törvénykönyv, melynek 843. §-a átalános szabály alakjában rendeli Tout héritier, même bénéficiaire, venant à une succession, doit rapporter a ses cohéritiers tout ce qu'il a recu du défant, par donation entre vifs, directement ou indirectement, il ne peut retenir les dons ni réclamer les legs à lui faits par le defunt, à moins que les dons et les legs ne lui aient été faits expressément par préciput et hors part, ou avec dispense du rapport. * L. Dr. VÉCSEY TAMÁS Római családjog. Budapest, 1875. cz. m. 291. 1. ** L. Dr. VÉCSEY TAMÁS Római jogtan. Pest, 1867. cz. m. 271. 1. Továbbá Dr. WEINMANN FÜLÖP Észrevételek az átalános magántörvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó részére cz. értek, a Jogtudományi Közlöny 1882. évi 40. sz. BÁRON id. m. 868., WINDSCHEID id. m. 229. 1. *** L. DESSOL F.T LESCOEUR id. m. 136. 1. F L. Dr. HOFFMANN PÁL A római magánjog rendszere mai érvényében. Budapest, 1868. cz. m. 411. 1., BÁRON id. m. 868., WINDSCHEID id. m. 234—235. 1. ff L. Dr. VECSEY TAMÁS id. m. 270. 1., Dr. UNGER JÓZSEF Das österreichische Erbrecht. Leipzig, 1864. cz. m. 202. 1. 3. jegyzet. Tartalom: A betudásról. Dr. JANCSÓ GYÖRGY kir. táblai fogalmazótól — Többes szavazat. Sgr.-től. —• Jogirodalom : A végrehajtási törvény magyarázata. Irta Dr. IMLING KONRÁD. TÓTH GÁSPÁR selmeczi ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle : Csődügyekben van-e szükség csődválasztmányra ? CSORBA KÁROLY kecskeméti kir. törvényszéki birótól. — Eset a végrehajtási eljárásból. Dr. DÉRER JÓZSEF malaczkai ügyvédtől. — A fegyelmi bíráskodás köréből. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — A kir. tábla elvi jelentőségű határozatai. — A magyar kir. pénzügyi közigazgatási biróság határozatai.