Jogtudományi Közlöny, 1913
1913-11-28 / 48. szám
430 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 44. SZÁM: nem hagynak bizonytalanságban a személynek azon erkölcsi javai iránt, amelyeket a törvény védelmébe vesz. Ezekből a szerkesztési példákból kétségtelen, hogy egy minden állampolgárra kötelező törvénykönyvnek legalább is meg kell közelítenie a német polgári törvénykönyv részletezését. Különösen oly jogviszonyok szabályozásánál, amelyekre eddigelé törvényes intézkedések hiányzottak. A közzétett két szöveg a magyar polgári törvénykönyv tervezetében egymástól eltér szerkezeti szempontból. Amennyiben az első szövegben részletesebb megoldást talált az immateriális érdek védelme. Az első szöveg 87—93. §-ai megfelelő hivatkozással a károkozó cselekményekre, felsorolják a személynek a jog által védett elemeit. A második szöveg a felsorolást mellőzi és elégnek tartja a jogvédte érdek fogalmát. Ez azonban szerintem éppen azért, mert új jogviszonyok szabályozásáról van szó, elégtelen. A második szöveg szerkezeti szempontból tökéletesebb, mert általánosabb. Ez helyén van akkor, amikor a részletes felsorolásról, mint a jelen esetben is, előre le kell mondanunk. De kifogásolható a megérthetőség szempontjából. A személyiség védelmére, ha elegendő is a második szöveg 21. és 22. §-ai, ezek csak a tizenötödik címben foglaltakkal nyújthatnak teljes védelmet. Az összefüggést feltüntető hivatkozás tehát nem mellőzhető. Az első szöveg 87. §-ában említett cébecsületi szó kihagyását is hibának tartom. Bár kifejezetten ezt a német polgári törvénykönyv sem említi. Úgyszintén felemlítendőnek találom a személy hitelét és kártérítésre kötelezhetőnek azt is, aki másnak hitelképtelenségéről, vagy személyi megbízhatatlanságáról valótlant híresztel. Igaz, hogy ezek világosan vagy burkoltan benne vannak a jogvédte érvek fogalmában. A becsületet pl. a büntetőtörvénykönyv eddig is védte, a büntetőperrendtartás pedig a sértettnek a büntető ítéletben foglalt megállapításon túlmenő vagy elutasított magánjogi igényét a polgári bírósághoz utasítja, azért ilyen igények a legritkább esetben fordultak meg a polgári bíróság előtt. De a büntetőtörvénykönyv pl. nem bünteti azt, aki másnak hitelképtelenségéről állít valótlanságot. Ezen a kívánalmon nem változtat a német polgári törvénykönyv 824. §-ának megfelelően szövegezett 1479. §. második bekezdése sem, mert a német polg. törvénykönyv 824. §-a oly praemisiákat tartalmaz, amelyek a tervezet második szövegének említett 1479. §-ából hiányzanak és amelyek nélkül a tervezet szövegezése hiányos. E szövegezés mellett is megtalálhatja a bíró a kártérítési okot, de nincs kizárva az sem, hogy a tizenötödik czím második fejezetében a felsorolásokat taxatívnak tekinti és akkor a fel nem sorolt, de tényleg károkozó cselekményekért kártérítést nem ítél meg. Ami pedig az egész jogintézmény kétségtelenül nagyjelentőségű nevelő hatását tenné kockára . Dr. Kovács László: Jogi különösségek. Hitelezők becsapásának új típusa. Van Budapesten egy (X. szanatórium)) czégű részvénytársaság. Ez a vállalatot bérbeadja és kiköti, hogy a bérlő ügyleteiben a saját nevét nem, hanem csak a vállalat czímét használhatja. Így is történik ez, amikor a bérlő vagy alkalmazottjai a vállalat részére árukat rendelnek. Talán megtörténik az is, hogy megemlítik a bérlő orvos nevét, ami azonban nem fontos az eladó előtt, aki az árut a vállalat czégét viselő helyiségbe szállíttatja. Amidőn aztán fizetésre kerülne a sor, ezt senki sem akarja vállalni s a hitelező kénytelen perelni. A czégjegyzékből megszerzi az adatokat és a kereseten a részvénytársaság pontos adatait megjelölve, érdeklődéssel várja a védekezést, mert tudja, hogy szerződésszerű árut szállított és megfelelő árakat számított, az áruk átadását pedig a vállalat czímére czímezett és egy alkalmazott aláírásával ellátott átvételi elismervényekkel bizonyítja. A perben tényleg sem az átvétel, sem az áru minősége és ára ellen kifogás nem merül fel, hanem egyszerűen előállnak a bérleti szerződéssel és az árut átvevő alkalmazott, beismerve az elismervények aláírását, kijelenti, hogy az árut nem a vállalat, hanem a bérlő részére rendelte és vette át s a csupán XX. szanatóriumi czimű jelzéssel ellátott elismervényeket nem is irta volna alá, ha azokon a cérészvény társaság® is ki lett volna tüntetve. Ezek alapján a biróság a keresetet elutasítja s mondják, hogy számos hasonló per ugyanily sorsban részesült. Kérdés már most, ki az, aki a gyanútlan hitelezők tömegét ily módon becsapja? A részvénytársaság vállalat-e, vagy a bérlő, vagy az alkalmazott? Ezt fejtsék meg a büntetőjogászok, az azonban bizonyos, hogy ily, nyilvánvalóan a hitelezők kijátszására irányuló furfangot nem lenne szabad bírói ítélettel szankczionálni, még akkor sem, ha az ítélet indokolását contra legem kellene is az anyagi igazság érdekében konstruálni. Végrehajtási ügy kálváriája. Egy 200 koronás ügyben oly időben jutottam felülfoglaláshoz, amidőn az ügyfelemet egy hónappal megelőző alapfoglaltató javára tudtomon kivül az árverés már ki volt tűzve. Igy tehát árverési hirdetményt nem kaptam és csak utólag értesültem a budapesti V. ker. kir. járásbíróság 1913. V. XXV. 405/5. számú végzéséből, hogy az árverést megtartották s a kiküldött, miután elsőbbséget nem jelentettek be és előző foglaltató nem volt, az árvereltetőnek megengedte, hogy követelése fejében vásárolhasson, illetve neki a befolyt vételárat azonnal kiadta. Az árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint a végrehajtató 2000 K és járulékaiból álló követelésére az árverésen 1567 K 50 f. folyt be, ezt résztörlesztésül kapta ; mégis ugyanakkor a javára lefoglalt és ügyfelem javára felülfoglalt ingókból öt tételnek, amelyek becsértéke 484 K, elárverezését nem kívánta és azok vele szemben a zár alól feloldottak. Így tehát ezek az ingók ügyfelem követelésének fedezetéül zár alatt maradtak. Költségkímélés czéljából felem érdekében hivatalbóli eljárást kértem. Ennek daczára a kiküldött az eljárást nem folytatta, hanem az iratokat azzal a téves jelentéssel mutatta vissza, hogy az ingók már elárvereztettek. A tévedést a bíróság sem vette észre, hanem előterjesztésre volt szükség, hogy az eljárás folytatását kieszközöljem. Ez azonban már írott malaszt maradt, mert az 1912. Fh. 916/10. számú végzés szerint a végrehajtást szenvedő időközben Budára költözött. Következett az adós lakásának kipuhatolása és az iratok áttételének kérelmezése. Az erre vonatkozó kérvény beadásától közbenső sürgető kérvények utján mintegy három hónap alatt sikerült a megfelelő összes iratokat az I—III. ker. járásbírósághoz áttétetni. Itt végre 1913. V. 4870. sz. a. 1913 október 23-ra kitűzték az árverést. Október 21-én óvatosságból felhívtam a budai kiküldött figyelmét arra, hogy 23-án az árverést hivatalból kell foganatosítania. Ekkor értesültem arról, hogy bár a kézbesítések rendben vannak és a hirdetmény jogerősnek mondatott ki, a bíróság épp aznap az eljárást «igény miatt® felfüggesztette. Ennek folytán a jegyzői irodában a következő tényállást állapítottam meg. Az adós ellen Budán is foganatosítottak 1913 májusban történt odaköltözködése után végrehajtást. A pesti végrehajtató és egyszemélyben árverési vevő a budai végrehajtató ellen igénykeresetet indított azon az alapon, hogy az ingók árverési vétel czímén az ő tulajdonai s ő azokat az adósnak használatra engedte át. Természetes, hogy ez az igény csak azokra az ingókra terjed ki, amelyeket az igénylő az árverésen tényleg megvett, nem pedig azokra is, amelyek el nem árvereztettek és ügyfelem javára zár alatt maradtak. Már most az igénylő 1913 októberben a felem javára kibocsátott hirdetmény folytán kérvényt ad be, amelyben a folyamatban lévő igénypert ügyfelemre kiterjesztetni kéri. S erre a bíróság az eljárást rövid úton, a kiküldöttnek adott utasítással, felfüggeszti. Pedig nyilvánvaló, hogy a pesti bíróság által foganatosított végrehajtással szemben nem lehet a budai bíróság előtt igényt érvényesíteni. Kétségtelen, hogy a februárban foganatosított végrehajtásra nem lehet a májusban indított igénykeresetet kiterjeszteni. Végül bizonyos, hogy a februári foglalás ellen októberben érvényesített igény nem lehet halasztókatályu. Három ok is forgott tehát fenn, hogy az eljárásnak szabad folyás engedtessék s a biróság mégis hatalmi szóval, törvényes indokolás nélkül rendelkezik. Mindezt a kiküldöttnek levélben megírtam és fegyelmi felelősségére való utalással felkértem, hogy az árverést tartsa meg.