Jogtudományi Közlöny, 1920
1920-08-01 / 15. szám
Ötvenötödik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1920 augusztus 1. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség, I.,Bérc-utcai Kiadóhivatal, IV. Egyetem u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj a f. év julius—szeptemberi negyedére 30 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. TARTALOM. Dr. Almási Antal budapesti kir. ítélőtáblai bíró, egyetemi magántanár: Hosszú tartamú időszakos szolgáltatások. — Alföldy Ede, budapesti kir. táblai tanácselnök: A polgári perrendtartás egyszerűsítése. — Dr. Darvas János budapesti ügyvéd, m. kir. tart. százados hadbíró . Az igazságszolgáltatás bolseviki bűnperekben. — Szemle. Melléklet: Tartalommutató a Hiteljogi Döntvénytár XII. kötetéhez. Hosszú tartamú időszakos szolgáltatások. 1. Az 1920: VI. tc. annak a következményeit vonja le, hogy tulajdonképen csak most kerülnek majd tömegesen megoldásra azok a jogi kérdések, amelyeket a háború és a két forradalom felvetett. «A háború hatása a magánjogban című könyvemben kimutattam, hogy ez a kormányrendeleteknek a törvényekével egyenlő erejű, de amazokénál sokkal bővebben buzgó elhatalmasodásával jár. A háborús világ gazdasági és jogi jelenségeinek vizsgálata, amelyre most még inkább kell ügyet vetnünk, mint valaha, ezt a bőséget ugyan némileg indokolttá teszi, de bizonyos határok betartása elől — úgy tartom — most már meg sem zárkózhatik, és. Temperamentum és érzék dolga, hol kell e határokat megonnunk. A magyar magánjog alappillérjeit azonban a lehetőégig — úgy vélem — a rendeletek özönétől most már meg kell kímélni. Különösen pedig óvakodni a jövőben attól, hogy a contractus contradentibus legem ponit elvét a szerzett jogokat félretoló és a napi hangulatok szinte ellenállhatatlan nyomása alatt készült rendeletekkel sértsük. 2. Ez nem a háború előtt létesült szerződések változatlan fenntartását akarja hangoztatni. Hiszen mindannyiunknak a vérébe átment és szinte közhely már annak a tudata, hogy a szerződések és különösen a hosszú lejáratú időszakos szerződések, amelyeket e szempontból az alábbiakban kissé meg szeretnék világítani, abban a forgalmi feltevésben és annak hallgatólagos kikötése mellett létesülnek, hogy a gazdasági élet tömegjelenségei megkötésüktől teljesítésükig nagyjából azonosak maradnak, hogy a szerződések teljesítése még ugyanabban a gazdasági világban történik, mint azok megkötése, hogy azonos maradt a szerződés teljesítésének gazdasági jellege, hogy nemcsak a teljesítés színhelye a régi, hogy azt a szerződés kötése óta lefolyt ismételt gazdasági kataklismák nem változtatták át teljesen és merőben mássá. Annyira távol vagyok attól, hogy a kötelmek merev változhatatlanságát hirdessem, hogy szükségesnek látom hangoztatni, hogy a jelenlegihez hasonló gazdasági kataklisma nem csupán a jogi tények egy bizonyos fajtáját, hanem igenis forgalmi jogi tényen sarkalló hosszú lejáratú időszakos szolgáltatásokat eredeti jellegüktől foszthatja meg és vetheti alá lényeges változtatásoknak. Nem oszthatom eszerint a bírói gyakorlatban többszörösen kifejezésre jutott azt a felfogást (így M. Dt. XI. k. 254. old. 1917. III. 1062. sz. a. és ugyanott XII. k. 250. old. 1918. P. III. 234. sz. a.), amely a nőtartási perekben a tartás ítéleti és annak szerződési megállapítása között élesen különböztet és a szerződésidőtartást még napjainkban is, amidőn pedig kézzelfogható, hogy a szerződési megállapodás alapjául szolgált összes életviszonyok a lehető legnagyobb, sőt oly nagy tömegváltozást szenvedtek, amelyet néhány évvel ezelőtt egyikünk sem tudott volna még csak el se képzelni, mondom, amely gyakorlat elüti a tartása iránt szerződött nőt annak a lehetőségétől, hogy a rebus sic stantibus következményeit a maga javára is levonja és a tartásdíj felemelését kérje. 3. Nem oszthatjuk ezt a felfogást sem a gyakorlati élet követelményeinek, sem a jogi tények hierarchiájának elméleti szempontjából sem. Hogy ez utóbbin kezdjük, vájjon az ítéleti tartási kötelem gyengébb vagy erősebb alapon sarkal-e, mint a szerződési. Azt hiszem, nem kell sokat kardoskodnom amellett, hogy az ítélet, különösen a tartási összeget megszabó konstitutív ítélet az ügyleti alapnál úgy annak szilárdságára, mint parancsoló jellegére nézve is mérhetetlenül erősebb jogi tény. Eszerint a Pp. 413. §-ából a körülmények lényeges változása folytán a magam részéről nem azt következtetném, hogy az érdekeltek bármelyike csak arra az esetre indíthat keresetet a szolgáltatás mennyiségének és tartamának megváltoztatása iránt, ha ezt a jogerős ítélet állapította meg, hanem igenis azt, hogy ily kérelemnek még akkor is helye van, ha kötelezettség alapját ítélet szolgáltatta, hogy tehát még sokkal inkább van helye, ha az csupán a felek ügyleti tényein sarkal. Ami pedig a gyakorlati élet követelményeit illeti, várjon a házastársak közötti viszonyt a bíró ne vehesse tekintetbe, legalább is annyira, mint azt a köteléket, amely a haszonbérlőt, a lakásbérlőt, a fakitermelőt, a bányabérlőt, a villamos áram fogyasztóját a maga szerződési ellenfeléhez fűzi? Pedig mindezeknek háborús rendeletek (a 820 1920., 1381/1919., 3920/1920., 6895/1919. stb. MER.) a szerződési alap dacára is megadják a módot arra, hogy a reájuk nézve elviselhetetlenné vált felette csekély időszaki szolgáltatást hellyel-közzel pláne visszahatólag is felemeltessék. Épen csak a feleség legyen ettől elzárva? Ugyan miért? Tán csak nem azért mert a felsorolt szolgáltatások visszterhes szerződésen alapulnak a feleségnek járó tartási szerződés pedig ingyenes szolgáltatás jellegével bír? Ily felfogás a Kúriától bizonyára távol áll, hisz az nem felelne meg sem annak az etnikai értékelésnek, amely a házastársak egymásközti viszonyainak alapját kell, hogy képezze, sem pedig annak a régi magyar jogi gondolatnak, amely a nőnek összes házastársi jogait, különösen pedig a vagyoni vonatkozásunkat a házasfelek egymásközti viszonyában visszterhes juttatásoknak fogja fel. Igaz ugyan, hogy Werbőczy ekként csupán a hitbért helyezi az ajándékozással szemben (Trip. I. 93. c. princ. és 2. §.), azonban kétségtelennek tartom, hogy a nő házastársi jogainak visszterhessége ma már egy házastársi jog elbírálásánál sem hagyható figyelmen kívül. Az ingyenesség tehát korántsem szolgálhat annak alapjául, hogy a tartási szerződésnél kevésbé vonhassuk le a ((körülmények lényeges változásának)) gyakorlati következményeit, mint a bérleti, a haszonbérleti, a villamos áram szállítási, a bánya- és a fakitermelést biztosító szerződéseknél. 4. Csak az a kérdés, váljon ezeknél és a hozzájuk hasonló módon szabályozott vagy szabályozandó más példáknál nem találhatunk-e valamely közös vezérelvet, amely ily további külön rendeleteket feleslegessé tesz, továbbá, ha ez nem sikerül is, várjon a felsorolt rendeletekben foglalt szabályozást az alaki és anyagi jog alapelveivel megegyeztethetőnek tarthatjuk-e? Az utóbbi kérdésre, nézetem szerint, csakis nemmel vala