Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)

1921-08-02 / 136. szám

2 I$fi­gatin­a!cj#ssr®~**s2ég. *fyn0«t»B8lyam,S5égért Savanyát? Bécs, augusztus 1. Az „S Uhr Blatt“ jelenti: Az an­­t.'mt nyugatmagyarországi főbizottsága szombaton tartja első ülését s ezzel kezdetét veszi Nyugatmagyar­­ország formális átadása A döntő ülés, amelyen az átadás és az átvétel meg fog történni, augusztus 10-én lesz. Augusztus 10-től 27-ig vi­­dékenként fokozatosan bekebelezik az átadásra szánt országrészt Ausztriába. 59.dapest, augusztus 1. A „Nemzeti Újság ” azt írja, hogy Ny­ugatm­­agyarország kiürítéséről szó sem lehet addig, amíg Baranyát Ma­gyarországnak át nem adták. Sigray a lapokban úgy nyilatkozik, hogy az osztrák-magyar tárgyalások még egyre tartanak. Take Jonescu a magyar' hadi* kárpótlásról — A JSvff bukaresti tudósítójától. — Bukarest, augusztus 1. Take Jonescu külügyminiszter a magyar hadikárpótlásról és ezzel kap­csolatban a román hadsereg zsákmá­nyának beszámításáról a következőket mondotta: — Tény az, hogy a román csapa­tok Magyarországon rekviráltak. A magyarok emiatt panasszal fordultak a szövetségesekhez és 54, majd He­gedűs pénzügyminiszter útján 102 milliárd magyar koronában állapítot­ták meg a kárt. A román kormány ezeket az adatokat fantaszti­­kus oknak tartja s ezenfelü­l nem adja föl eredeti álláspontját sem, amely szerint a román hadse­reg rekvirálásai a hadi­­jog a­lapján történtek. A trianoni békeszerződés 181. pontja kimondja, hogy az 1918 november 3-ika után történt katonai hadműve­letek ügyében a jóvátételi bizottság dönt. A kérdés el­döntése tehát a jóvátételi bizottság hatáskörébe tartozik és ott Románia meg fogja védeni a maga érdekeit. Az utódállamokra eső hadikárpótlás nagyságáról Take Ionescu a követke­zőket mondta: —* A volt monarchia államai által fizetendő hadikárpótlás szétosztásáról TflRCfi. A Maxi meg a Sándor. írta Hatvany Lajos. „Fahr’ mer ein nach Grosswardein“, cserebogár, sárga cserebogár, dal az ifjúságból, dal a gyerekségből, dal a vidámságból, dal a szép magyar életből. Mert szép magyar élet volt, amikor Pestről oda lehetett utazni, ahova a nóta szól, nach Gross­­wartlein. Zónán oda, zónán vissza, de szép volt az, amikor zónázni lehetett és nó­tázni lehetett német nótákat és a magyar ember megértette és a német ember megértette és hogy is mondjam, no ? ... a zsargon ember is megértette. Szép idő volt, jó idő volt, régi idő volt, elmúlt. Alig emlékezem rá, ki is emlékszik rá? Talán el is felejtettem volna,hogy ilyen idők voltak, ha kezembe nem akad a múlt havi színházi lap és a színházi lapban Rott Maxi arcképe, isten áldja meg a kis csúf, . . . hogy is mondjam no? Isten adta zsargon­ját, aki Galíciából jött, abból a Gali­leából, amelynek határait le akarják zárni Magyarország felől, hogy az ilyen, hogy is mondjam, no?.... kedves, kis istenadta zsargonja, mint ez a Rott Maxi, de ne tévedhessen többé közénk és bele ne dalolhassa magát többé, soha, de soha többé német nótákkal, hogy is mondjam, no?..... nem is igen né­met nótákkal, de magyar szivekbe, de német szivekbe, hogyis mondjam, no? — magyarul dobogó zsargonszivekbe. Jó magyar élet volt, szép magyar élet volt, amikor huszonhét év előtt. Rott Miksa „kreálta“ a Grosswardeint s amikor együtt nevettek magyarok, né­metek és zsargonok, a bolondság meg a szeszély házában, mert azt hiszem, így kell lefordítani nevét és ciraét annal­ az opera mögötti háznak, amelynek azért van francia neve, mert magyar neve nincsen, német néve nem lehet és zsargon nevet mégsem akartak neki adni. Így lett Folies Caprice a francia neve s ha az én bujdosó emlékezetem nem csal, mint a trágár múzsák palotája, az Erdélyi Porozó mellett emelkedik, illetve amögött húzó­dik meg és a............................. de nem tudom befejezni a mondatot, mert házakra emlékszem, libacombokra emlékszem, pincárlányokra emlékszem, rücskösképű­ kövér vendéglősre emlék­szem, nagy aranygyűrű van kövér ujján, fekete ruhásak a pincérlányok, fekete ruhásak, fehér kötény­esek, nem... nem . .. nem én . .. nem tudom befejezni a mondatot, mert emlékszem rájuk és nagyon meg vagyok hatva. Az is a szívembe nyilallik, hogy azt a borozót erdélyinek hívták. Fáj ez a cím; vala­hogy úgy van, hogy nagyon fáj ez a bujdosó magyarnak és talán nemcsak a bujdosónak fáj, mert ahogy szép időben, jó időben, a limit időben együtt nevettünk, együtt mulattunk, ma már csak egynémely fájdalmunkban vagyunk egyek mi magyarok, németek, zsargonok, otthon maradtak­ és kiván­doroltak, de az örömeinkben nagyon összekülömböztünk. Hol is hagytuk el, kedves gépiró kisasszony ? Sebaj, akárhol hagytak el, tegyünk úgy, mintha el se hagytuk volna, ami talán minket hagyott el, a­mi minden elhagyott: haza, ifjúság, szerelem, szeszély, bolondság és az ő szabadalmazott palotájuk az opera mö­gött és a borozó mellett. ... No de legfőbb ideje, hogy arról beszéljek, ami mondani­valóm van, mert sok mondani­valóm van. Ugyanis a Rott Miksáról Rott Sándor jut eszembe, aki a magyar beszélő színművészet legnagyobb meg­szólaltatói közé emelkedett fúl, abban a német és magyar, abban a, hogy is mondjam, no ? ... se nem német, se nem magyar, dohányfüstös, áporodott szagú bolondság és szeszély házában. Nem Moliéret játszók ott, hanem Taussigot. Ez a Taussig pedig nem jellem-vigjátékiró, sőt mi több, sőt ellenkezőleg, igen jellem­telen vigjáték­­iró, helyzet-vigjátékirónak mondanám, hogyha helyzetek volnának azok, amiket kitalál, de nem helyzetek azok, hanem elhelyezetlenségek, lehetetlenségek, er­kölcstelenségek, ... mert­ Budapest tud­valévően olyan konstruktív erkölcsös város, hogy ott az erkölcstelenség, le­hetetlenség s ha mégis megtörténik az ilyen, hát az csak a destruktív szín­padon történik meg, a bolondság és szeszély destruktív színpadán. Itt játszott Rótt, ezekben a darabokban, olyan történelmi helyzetvígjátékot, amelynek Klabrias-partie volt el nem feledett neve. Úgy játszott, hogy beszél­nie sem kellett. Ha belejtett, ha betag­­lejtett, egyet-egyetlenegyet tagfejtett csupán és ahogy a lába állt, kicsit befelé, a válla kicsit fölfelé, a keze kicsit kifelé, az orra nagyon lefelé, hát ez a legt ................. azt akartam mondani, hogy a legtökéle­tesebb humor volt, pedig nem az volt, mert ez a legtökéletl­enebb ember mivoltunknak legmegrázóbb tragédiája volt. Összesűrített komikus tragikuma egy emberfajtának, nem tudom én mi­csoda fajtának, egy zsargon fajtának. A fajta gyávaságát játszotta, de ugy, ahogy ez a fajta gyáva, mert folyton megfélemlített s ezért folyton ellenálló és résen ál­ló. Nagy bátorság kell ehhez a gyávasághoz. A fajta szemtelenségét játszotta, ahogy ez a fajta szemtelen,mert megalázott, s ahogy ezért a megalázott­­j­­ágért, mint akit letipornak és fejbe-­­ kólintanak, de aki nem akar a sárba tiporva maradni, ha lacskosan is, ha szennyesen is, ha sápadtan is, de fogát összeszorítva fölszegi még egyszer fe­nyegető fejét. A fajta számítását ját­szotta, sok gonoszságát, mert otthon­talan a fajta más fajták között, akik otthonosak és szintén számítók és szin­tén gonoszak, — minden fajta olyan nagyon élni akar és olyan na­gyon kíméletlen, hogy ha az ember nem olyan fajta, mint a többi fajta és mégis úgy akar élni, mint a többi fajta, jogot akar levegőre, vízre, tűzre, hát fel kell fegy­verkezni, ahogy lehet úgy, számításban, kíméletlenség­ben, gonoszságban, így élni nem öröm, persze, hogy nem öröm, babánat így élni és ez a búbánat volt Rott Sándor szörnyű torz arcában. Micsoda sunyiság, micsoda szerény meglapulás és tolakodó követelődzés­, micsoda halk gyűlölet az idegennel szemben és micsoda bi­zalmatlanság és micsoda megrázó gyön­gédség és mértéktelen bizalom apával, anyával, feleséggel, gyerekkel szemben. Tiszteld hitvesedet és ember­fölöttien szeresd gyermekedet, hogy so­kat számolj ezen a földön : egy, kettő, három, három meg három az tíz, nagy jóság kell ehhez a számoláshoz, ehhez a gonoszsághoz. Rott a fajta fizikai gyöngeségét játszotta. Ha uniformist öltött föl, akkor a szerencsés fajtákon fessen feszülő huszáregyenruha rögtön kimutatta igazi értelmét. Átváltozott fogvacogtató halálzubbonya. Rott, a huszár, az erőszakos elmúlás iszo­nyát jelentette. Vékony combján a sárga zsinóros piros nadrággal, fején az orrába nyomott és csapmnóra csapott huszársipkában. Ez a figura a testi fájdalom ellen való ragaszkodás volt és a testi jólét, a kényesem, vagy ahogy Rotték mondják, a komorság kétes megkívánása volt. Rott a fajtának csorgónyáló érzékiségét, remegő vágya- JÖvő Kend, 1921 augusztus 2 végleges döntés még nem történt, mert még nem állapították meg a szétosztás alapjául szolgáló kulcsot és a fizetés módozatait. Háromféle módozatot tár­gyalnak. Az első, hogy ama terü­let nagysága alapján történik a fölosztás, amely a fölszabadított népek országainak tulajdonába ment át. A második a csatolt területeken élő népesség számaránya alapján, harmadik a csatolt te­rületek adó­jövedelmének arányában. A szétosztást minden való­színűség szerint az utóbbi alapon fogják megállapítani, bár ez a ro­mán érdekeknek nem felel meg, mert a magyar uralom ideje alatt ezek a területek túlságosan nagy adóter­heket viseltek. Az ügy Párisban még egyszer tárgyalás alá kerül s a ro­mán kormány ekkor ki fogja fejteni erre vonatkozó álláspontját. ft^tewsslsy hmM fémad. § ^ äszro marad az elnökválasztás. — Andrássyék a kormány ellen. — Újabb nevetséges „bizonyíték”. Horthy vádé Beniczky üldözőit« — A Jövő budapesti munkatársától.­­ Budapest, augusztus 1. A magyar politikában a legújabban teremtett helyzet látszólag elintézetle­nül áll : a lemondott házelnök utódját még nem sikerült megtalálni és arról beszélnek, hogy az elnökválasztást való­színűen őszre hagyják. Nem mintha addig alkalmas személy nevel­kednék, hanem, mert mint minden kényes kérdést, ezt is az idő pu­hító hatására bízza a kormány. Jelölt van bőven, sőt naponként szaporodik a jelöltek száma; a kormány a maga részéről legszívesebben Bottlik József alelnököt látná az elnöki székben. Túl a személyeken pártok harca jelentke­zik az elnöki tisztség betöltésének kér­désében; a kisgazdapárt és a keresztény­nemzeti párt külön-külön hangoztatják, hogy soraikból kell kikerülnie az új elnöknek. A kormány a kisgazdapárt mellett van , illetve a kisgazdapárt van a kormány mellett. Ez az átalaku­lás, a front ez átcsoporto­sulása kétségtelenül meg is történt már, vagyis, ha lát­szólag az elnöki szék betöl­tetlenségé­vel az új helyzet még megoldatlan, a való­ságban az új helyzet már kialakult: a kormányt tulajdonképen az eddig állandóan elégedetlenkedő kisgazdapárt támogatja, míg az eddig egységesen a kormány mögött álló keresztény nem­zeti párt bizalma többé nem a kor­mányé. Andrássy Gyula gróf környeze­téből eredő hírek szerint a kormány örökre eltemetett ideának kell, hogy tekintse az egységes párt gondolatát, mert a kereszténypárt ebben nem fog résztvenni. Eddig a kisgazdapárt soraiból hang­zottak el az ellenzéki beszédek, most a kereszténypárt soraiból fognak kikerülni a kormányt támadó fölszólalók. Hirlett, hogy Rakovszky István kilép a keresz­ténypártból és az ellenzékhez csatlako­zik, sőt élére áll az ellenzéknek, de ezt a hírt megcáfolták, úgy látszik, nincs szükség rá,­­ mint ahogy Be­­niczky még kilépett, amikor támadni kezdte a kormányt ,hogy Rakovszky a párton kívülről intézze támadásait a kormány ellen. A pártnak tagja lenni és a kormányt támadni, e kettő nem zárja ki egymást. Pedig előrelát­ható, hogy Rakovszky igen éles harcot kezd a kor­mány ellen. Eddig, mint elnök, nem nyilváníthatta véleményét, holott, az újságírók előtt tett nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a kormánnyal szemben igen sok lényeges kérdésben ellentétes véleményen van. Rakovszky már készül is első föl­­szólalására, amely valószínűen a leg­közelebbi, tehát már a keddi ülésen meg fog történni. Kedden már látni fogja a kormány, hogy milyen rossz taktikai lépés volt Rakovszky kieme­lése az elnöki székből. Holnapi beszédé­ben ki fogja fejteni ama magatartásá­nak okait, amelyek a nemzetgyűlés el­nöki tisztségéről való lemondásra ve­zették. Éles leleplezésekben lesz tehát része a kormánynak. Beniczky üldözői titokzatos védelem alatt A három katonatiszt, akik..fegyve­resen jelentek meg Beniczky Ödön la­kásán, ennek idején — mint ismeretes — , fenyegető hangú levelet hagytak Be­niczky inasánál. A h­árom tiszt és a levél ügye még elintézetlen. Azzal a hírrel szemben, hogy a levelet a nem­zetgyűlésben fogja fölolvasni Beniczky, a következő rejtélyes nyilatkozatot tette Beniczky ..Az Újság" munkatársa előtt: ■— A levelet nem fogom föl­olvasni a nemzetgyűlésen. Eszembe sem volt, hogy ezt a lépést megtegyem. Más utat választottam az ügy elintézésére. Erre nézve már tegnap este megtettem a kezdeményező lépéseket. Időközben azonban olyan akadály merült föl, hogy ma nem juthattunk előbbre. Holnap azonban elindul a dolog a maga útján. Valószínű, hogy Beniczky követelte a katonai hatóságnál a három tiszt le­tartóztatását életveszélyes fenyegetés miatt. A letartóztatásnak azonban vá­ratlan akadálya támadt, — illetve nem is váratlan —, ugyanis Horthy nem engedte meg, hogy a tiszteknek baja támadjon. Az ügy csak a maga útján indulhat el, vagyis Beniczky megteszi a följelentést és a tisztek — majd iga­zoló jelentést írnak, amelyben a „haza­áruló“ fölötti hazafiai elkeseredésükkel indokolják tettüket. Itt említjük még meg, hogy végre a főkapitány tegnap elrendelte, hogy a házak falain levő Hazaárulók című­ plakátot kobozzák el. A rendel­kezést az illetékes rendőri osztályok foganatosították. A plakátot a főváros egész területén részben lemosták, rész­ben leragasztották. Van már bizonyíték Rejőd ellen! A letartóztatásba helyezett Persian Ádám és dr. Rejőd Alpár ügyében, mint tudvalevő, eddig még semmi bizony­it­kot nem­ produkál­tak, ami megokolttá tenné a letartóztatásba helyezést. Persián ellen már fölmutattak egy levelet, amelyről kiderült, hogy egy tehetség­telen azsani provokátor ügyetlen hamisítása és most Rojed ellen próbálnak utólag terhelő adatokat fölfedezni. A ,,Nemzeti Új­ság“ nem is titkolja ezt az utólagos ered­ményt. Megállapítja, hogy a lapok eddig semmitmondó tudósításokban számoltak be erről a messze szétágazó nagyarányú aknamunkáról, Persián és Rojőd „bűnös manipulációiról.“ A bűnügyi hatóságok — írja ez a lap — a t­­ó­t­a nagyszabású vizsgálatot folytattak le ebben a messze szétágazó bűnügyben, ame­lyet a mai napon rendkívüli esemény vitt közelebb a megoldáshoz. (Tehát azóta hiába

Next