Jövő, 1922. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1922-06-23 / 145. szám
2 Isten áldását kérem működésükre és a tárgyalás rendjét megnyitódnak nyilvánítom. A megnyitás után Apponyi Albertről emlékezett meg Gaál Gaszton, amire az egész Ház fölállt és úgy ünnepelte Apponyit — külön esemény volt — mondotta— e nemzetgyűlés megnyitása alkalmával, hogy a korelnöki széket Apponyi Albert gróf, közéletünk vezető embere foglalta el. (Egy hang az ellenzéki oldalon: „Legnagyobb vezető emberünk!“) Apponyi fejbelin tással köszöni meg a Ház üdvözlését. A kormánypárti oldalon, mintegy adott jelre, a képviselők most fölállanak, úgy éljeneznek és tapsolnak. Az elnök ezután újra szólásra emelkedik, a képviselők újból fölállanak helyeiben és föláll a karzatok közönbe is. Most IV. Károlyt parentálta el az elnök. — Tisztelt Nemzetgyűlés! Amíg a törvényhozás szünetelt — mondotta —, megrázó gyászos esemény sújtotta nemzetünket. Fiatal korban, idegen földön ragadta el a halál az élők sorából Szent István koronájának egykori viselőjét, IV. Károly király őfelségét. Váratlan elmúlása az őszinte megilletődés és a mélységes gyász igaz érzését váltotta ki mindannyiunk szívéből. Amikor mint a miezt akaratának törvényesen megválasztott képviselői munkához látunk, hangot kell adnunk amaz érzéseknek, amelyeket IV. Károly király gyászos elhunyta az ősi intézményekhez ragaszkodó ország minden polgárának szívéből kiváltott. Kötelességünk ezt az alkalmat megragadnunk, hogy a gyászba borult család előtt kifejezést adjunk a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétének és tolmácsoljuk előtte a fájdalom és megilletődés amaz érzéseit, amelyek nemzetünk minden tagját áthatják. Javaslom, méltóztassék elhatározni, hogy a nemzetgyűlés Szent István koronája egykori viselőjének, IV. Károly király őfelségének elhunyta fölött érzett mély gyászának adjon kifejezést és bízza meg a nemzetgyűlés elnökét, hogy erről a gyászba borult családot a megfelelő módon értesíthesse. A nemzetgyűlés a javaslatot elfogadja. Ezután elparentálta az elnök az első nemzetgyűlés korelnökét, Bernáth Bélát, akinek emlékét az ülés jegyzőkönyvében megörökítik. Tíz perc szünet következett Szünet után az elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát, amelyben közli a kormányban bekövetkezett változásokat Végül a miniszterelnök javaslatára elhatározták, hogy a már megválasztott hat jegyzőn kívül még két jegyzőt válasszon a nemzetgyűlés. Az ülés háromnegyed kettőkor véget ért. Legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor. Néhai Ábrányi Kornél mutatott nekem egyszer egy érdekes régi fényképet. Apponyi Albertet ábrázolta Don Quijote jelmezében, ahogyan a hetvenes években egy jelmezbálon megjelent. Szimbolikus jelentőségű jelmez. Egész életében a bús spanyol lovag módszerével harcolt, még a szélmalom ellen is komolyan, még a vad bika ellen is lovagiasan. Most már korelnök, de Betsilenék és Gömbösek ellen még mindig ragaszkodik a lovagiasság szabályaihoz és a világért sem üt, amíg a torna hivatalosan meg nem nyílt. Őt persze ütik, mert akik vele szemben állanak, nem lovagiasak és nem bús spanyol bolondok ... *****.......................................................................................................................... Nyilvánosságra hozzák a jóvátételi aktákat? LOD LOD) június 22. Az angol alsóházban Chamberlain kijelentette, hogy a kormány foglalkozik a jóvátételre és a szankciókra vonatkozó okmányok nyilvánosságra hozatalának kérdésével. Sunyatsent elfogták. Peking, június 22. (Havas.) Dr. Sunyatsent, a volt köztársasági elnököt a kínai csapatok foglyul ejtették. .TOVO Péntek, 1322 juntus 23 Ai ellenzék három pontja. Egységesen lépett föl az ellenzék a pénzügyminiszter konferenciáján. — Addig nincs indemnitás, amíg követeléseiket nem teljesítik. — Bethlen vonakodik elfogadni az ellenzék föltételeit. A kormány tovább tárgyal az ellenzékkel. — A JSvS budapesti tudósítójától. Budapest, június 22. A szerda esti pénzügyi konferencia, amelyre az ellenzéki pártok vezéreit azért hívta össze a pénzügyminiszter, hogy az indemnitás akadálytalan megszavazásának feltételeit beszélje meg velük, mindenekelőtt azt a meglepetést hozta a kormány számára, hogy az értekezleten a nyolcvanfőlyi ellenzéket képviselő pártvezérek teljes egyetértésben léptek föl a kormánnyal szemben. A kormánynak tehát az egész ellenzék egyöntetű föllépésével kell számolnia már az indemnitási javaslat tárgyalásánál is. Ez az oka annak, hogy a kormány nem merte mereven visszautasítani az ellenzék bejelentett föltételeit. Kállay Tibor pénzügyminiszter a konferencia után úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék föltételeit meg fogja tárgyalni a kormánnyal s impressziói szerint a tárgyalások folytathatók lesznek. A konferencián elhangzott ellenzéki vélemények alapján az ellenzék egyöntetű követelését a következő három pontban foglalhatjuk össze: 1. Követelik az összes atrocitások sürgős és könyörtelen megtorlását. 2. Tegyen kötelező ígéretet a kormány, hogy az indemnitási javaslat, valamint a gazdasági és pénzügyi helyzet szanálásához szükséges javaslatok letárgyalása után nyomban beterjeszti a választójogi reformot. 3. A felsőház reformját célzó javaslatot semmi körülmények között sem tűzi ki előbb napirendre, mielőtt a választójogi reform törvényerőre nem emelkedett. E politikai követelések mellett az ellenzék gazdasági feltételeket is állított föl, sőt fölmerült külön az a követelés is, hogy rendezzék a kormányzó működésének időtartamát és a törvényhozótestülethez való viszonyát is. Az értekezletet Kállay Tibor pénzügyminiszter előadása vezette be, ismertette a pénzügyi helyzet megjavítását célzó javaslatait és kérte, hogy ezek érdekében ne élezzék ki a helyzetet és ne akadályozzák meg a hathónapi indemnitás megszavazását. A pénzügyminiszter fejtegetéseit beható eszmecsere követte. Fölszólaltak az öszszes meghívottak, Apponyi Albert, Ugrói Gábor, valamint Peyer Károly és Farkas István a szociáldemokrata parlamenti frakció tagjai, továbbá Rassay Károly, Vázsonyi Vilmos, Rakovszky István, Sándor Pál, Pallavicini György, Friedrich István és Valkó kereskedelmi miniszter. Peyer Károly és Farkas István fejtették ki a szociáldemokrata párt álláspontját. Kimutatták, hogy a kormány eddigi adópolitikája csak fokozta a drágaságot. Helytelenítették, hogy az adópolitika a fogyasztási adókon épül föl. A pénzügyipolitika csak úgy ér valamit, ha azt megfelelő gazdasági politikával támasztják alá. Nem indemnitás, hanem költségvetés kell. Nem hajlandók megszavazni olyan indemnitást, mint a legutóbbi volt, amelyben például karhatalmi kiadásokra több mint egymilliárdnyi tétel fordult elő. A kormány pénzügyi politikájában a drágaság leküzdése kell, hogy az első helyet elfoglalja. Enélkül az egész pénzügyi és gazdasági politika nem ér semmit. A kormány intézkedései, mint a cukoradó fölemelése, a kivitel engedélyezése, újabb drágasági hullámot idéznek elő. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója nem szavazhatja meg az indemnitást, ha a kormány a főrendiházi reform javaslatát a választójogi javaslat előtt akarja letárgyaltatok Kifejtették, hogy a külföldnek nem lehet bizalma az ország iránt, amikor odakint olyan hírek vannak elterjedve, hogy a kormány a most lefolyt választásokra közel kétmilliárdot költött el. Kifogásolták még a lakbér és boltbér emelését is, mint amely újabb drágaság előidézésére alkalmas, hiszen a kereskedők például a többletet a fogyasztóközönségre hárítják át. Vázsonyi Vilmos a belső jogrendet sürgette; amíg nincs jogrend, nem lehet gazdasági politikát csinálni. Ellenzi a főrendiház visszaállítását a választójog rendezése előtt. Rassay Károly kifejtette, hogy amit a pénzügyminiszter kíván, az lényegében nem más, mint a parlament legközelebbi munkarendjének megállapítása. Az ilyen megállapodás normális időkben a miniszterelnök dolga és nem választható el a napi politikától. A pénzügyi okokon kívül sokkal súlyosabb aggályai is vannak, amik amellett szólnak, hogy az indemnitást ne szavazza meg. Nem lehet a választójog kérdését állandóan függőben hagyni. Ha még bizalommal viseltetnék is a kormány iránt, még akkor is gondolkodóba esnék, mert lehetséges, hogy az ideiglenes államfő és a nemzetgyűlés között konfliktus támad, ami újabb választásokat provokálna és így nem tűrhető, hogy a választójog kérdése napról-napra szabályoztassék. De legkevésbé akkor, amikor olyan kormány áll az ország élén, amely a legutóbbi időkben is az atrocitások halmazát tűrte el. Azok a feltételek, amelyek mellett hajlandó volna az indemnitást tárgyalni, a következők: 1. A kormány garanciát ad a választójognak törvény útján való rendezésére. 2. A főrendiház reformját a kormány mellőzze. 3. Rendezzék a kormányzó működésének időtartamát és a törvényhozó testülethez való viszonyát. Az utolsó fölszólaló Apponyi Albert gróf volt. Apponyi összegezte az ellenzék követeléseit s a maga részéről is ismételte, hogy követelnie kell a választási erőszakosságok megtorlását, lehetetlennek tartja a főrendiház reformjának tárgyalását, mielőtt meg nem szűnnék az alkotmányjogi anarchia a választójog terén. Végül megállapította Apponyi, hogy a pénzügyminiszter megismerkedhetett az ellenzék álláspontjával és arról informálhatja a kormányt. Apponyi az értekezlet után a következő nyilatkozatot tette az újságírók előtt: — Ha a kormány megteremti a normális parlamenti élet feltételeit, akkor az ellenzék is a normális parlamenti eszközökkel fog küzdeni. Ennek az előfeltétele az, hogy a választási atrocitások legalább erkölcsileg megtoroltassanak. Nyilatkozott Kállay Tibor pénzügyminiszter is. Az értekezlet tárgyalásának meritumát illetően csak azt az egy nyilatkozatot tehetem — mondotta —, hogy a megbeszélés végén egyéni impresszióm alapján reményemet fejeztem ki arra nézve, hogy ezek a gazdasági és pénzügyi helyzetnek a megvitatására szolgáló megbeszélések folytathatók lesznek. A kormány és az ellenzék három pontja. Az értekezlet lefolyásáról Kállay és Valkó miniszterek, természetesen, már tegnap referáltak a miniszterelnöknek, de a tárgyalás egész anyagra csak ma került a miniszterelnök elé és így csak ma tud foglalkozni részletesen az ott elhangzott kívánságokkal. Az ő elhatározásától fog függni, hogy a pénzügyminiszter által remélt további tárgyalások lehetségesek lesznek-e. A kormányhoz közelálló helyről az ellenzék három pontjára vonatkozóan a következőket közük a „Magyar Hírlap “-pal: A választási atrocitások kérdésében a kormány véleménye szerint az ellenzék nyitott kapukat dönget, mert, „ha tényleg voltak atrocitások, azok ugyas vagy már megtoroltattak, vagy a jövőben meg lesznek torolva“. A második követelése az ellenzéknek az általános választójog sürgős törvénybe iktatása. Ez a kérdés — mondják a kormány részéről — olyan hatalmas komplexum, hogy annak megoldásával föltétlenül várni kell. A harmadik követelés a főrendiház reformjának őszig való elhalasztása. A kormány álláspontja szerint ezt a legrövidebb időn belül tető alá kell hozni, mert ősszel át akarnak térni a két kamarás rendszerre. A kormány kijelenti, hogy „mint eddig, ezután is konciliáns módon törekszik az ellenzékkel való megegyezésre. Konciliáns voltának eddig is több bizonyítékát adta és reméli, hogy az ellenzéken erőt vesz a jobb belátás és nem kényszeríti a kormányt arra, hogy a parlament rendjének biztosítása érdekében más úton keressen megoldást.* Ez nem egyéb, mint a legraerevebb elzárkózás az összes feltételekkel szemben és a „más út“ emlegetése nem egyéb, mint fenyegetőzés a szigorított házszabályokkal. Az ellenzék köréből úgy informálták a „Magyar Hírlap“-ot, hogy az ellenzék nem ijed meg a kormány fenyegetéseitől, hanem teljes egészében változatlanul fentartja fölállított követeléseit, amelyeknek teljesítése nélkül semmi remény sincs arra, hogy az indemnitás simán, zavartalanul és gyorsan biztosítható legyen. Az ellenzék tudja, hogy nem sok remény van a megegyezésre, de kész állani a harcot és a kormány által már most kilátásba helyezett szigorított házszabályok alkalmazása ellen a legkíméletlenebb harc fölvételét előre bejelenti. A minisztertanács határozata. Bethlen miniszterelnök ma, csütörtök déli tizenkét órára minisztertanácsra hívta össze a kormányt. A minisztertanácson Kállay referált az ellenzékkel folytatott tárgyalásokról. A minisztertanács arra a megállapodásra jutott, hogy nem járul hozzá az ellenzék két főköveteléséhez éspedig: a választójogi törvényjavaslat beterjesztése tárgyában a kormánynak az az álláspontja, hogy nem tesz ígéretet annak soron kívül való előterjesztésére, mert az ország mai helyzetében az indemnitást és az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzően kell letárgyalni. A választási atrocitások tekintetében ugyancsak arra az álláspontra helyezkedik a kormány, hogy azok sürgős tárgyalása neá országos érdeklés halasztást szenvedhet anélkül, hogy abból az ország érdekeire bárminőkár háramolnék. A közigazgatási reformot sem hajlandó a főrendiház reformja helyett a kormány nyomban napirendre tűzni, aminek oka az, hogy ez a javaslat még nincs készen. A kormány ez álláspontja ellenére is meghívta Kállayra Valkó minisztereket, hogy tovább folytassák a tárgyalásokat az ellenzékkel és mindenekelőtt közöljék az ellenzéki pártokkal a kormány fölfogását. Kállay Tibor pénzügyminiszter esetleg még a csütörtöki nap folyamán, vagy legkésőbb pénteken újból magához kéreti az ellenzéki pártok vezetőit, hogy verik indemnitás tető alá hozataláról tárgyaljon. A legközelebbi tárgyaláson — hír szerint — Kállay azzal is kísérletezni fog, hogy legalább négy hónapos felhatalmazást kapjon a kormány.