Jövő, 1923. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1923-02-01 / 26. szám

Hazaárulók vagyunk az otthoni szabadalmazott haza­iak öblös száján, mi, száműzött emig­ránsok, mert amióta itt vagyunk és szóhoz jutottunk, folyton-folyvást azt hangoztattuk, hogy Magyarországot ki kell szabadítani abból a szerencsétlen külpolitikai elszigeteltség­­b­ő­l, amelybe jutott. Valahányszor azt hirdettük, hogy Magyarországnak sza­kítani kell azzal a reménységgel, hogy a fegyverek erejével javít­son a maga helyzetén, mindannyiszor vad üvöltözés volt reá a válasz a kur­zus „hazafias“ táborából. Valahányszor azt mondottuk, hogy Magyarország talpraállításának nincs más módja, mint olyan külső és belső politika folyta­tása, amely az utódálamokhoz való viszonyunkat barátságosabbá teszi, mindannyiszor ránksütötték a hazaáruló bélyegét. Valahányszor ki­mutattuk, hogy a kardcsörtetés és a fegyveres fenyegetődzés politikája szük­ségszerűen véres katasztrófába sodorja az országot, mert ellenünk ingerli ezerszeresen erősebb szomszédainkat, mindannyiszor a magyarság árulóinak, a magyar nemzet megkústelenítőjének hirdettek minket. Szavunk soha más visszhangra nem talált, csak arra, hogy az utódállamok zsoldjában állunk s ezért hirdetünk lemondást az erő­szakról és törekvést a békés megér­­tésre. És nemcsak a felelőt!«*! jelölnek, nemcsak a handabandázó ébredők, nem­csak a kis és nagy Héjjas Ivánok zúg­ták felénk ezeket a vádakat, hanem maga a hivatalos hatalom is. Hiszen csak néhány napja, hogy maga a mi­niszterelnök jelentette ki a nemzetgyű­lés színe előtt, hogy a szociálde­mokratákkal való „megértés“ már azért sem lehetséges, mert azok­­ az utód­államokkal szövetkezett e­m­i­g­r­á­c­i­ó hazatérését követelik ! És ime most mi, lehazaárulózott emig­ránsok csodálkozással olvasgathatjuk, hogy hazaáruló eszméinknek milyen sok gazdája akad egyszerre Magyarorszá­gon. Paupera Ferenc pártonkívü­li kép­viselő legutóbb már egyenesen a kifi vő hangján beszélt erről a kérdés­ről anélkül, hogy egyetlen egyszer le­­hazaárulózták volna. Nem szabad ,,k­a­­landos, fantazm­a­g­ó­r­i­á­k“ után szaladnunk, mondotta. Gúnyosan beszélt ama „kifogástalan hazafiak­ró­l“, akik inkább a „n­agyszerű halált“ óhajtják, semmint az ö­n­f­e­n­­­t­a­r­tás politikáját. Kijelentette, hogy józ­a­­n­ politika, most, ami­kor „a lét vagy nemlét problémájáról“ van szó, csak „a szomszédaink­hoz való közeledés“ lehet!­­­j. Paupera urat nem hazaárulózták le, sőt külön dicséretet kapott a magyar parlament legnagyobb külpolitikai tekin­télyétől, Apponyi Alberttel, aki kijelen­tette, hogy egyetért Pauperával. S hogy még teljesebb legyen az összhang, a kurzus egyik volt külügyminisztere is nyilatkozott s kijelentette, hogy olyan külpolitikára van szükség. ..amely k­e­­resi a közös érdekeket m­in­­den irányban és nem kiszélesíteni, de áthidalni törekszik a létező ellen­téteket.“ Csupa „kifogástalanul, otthon élő magyar hazafi mondja tehát itt egy­szerre ugyanazt, amit mi mondtunk mindig és amiért Bethlen úr szerint az utódállamok zsoldjában álló hazaárulók vagyunk. Ha valaha csak egy másod­percig is kitüntetésnél egyébnek vettük volna az ilyen lehazaárulóztatást, akkor ezt a mostani otthoni nyilatkozgatást elégtételnek érezhetnők, D­e mert erre semmi szükségünk, vállvonogatásnál Árváthnnk­ sincs a dolognak erre a ré­szére. Ami pedig a politikai jelentőségét illeti: sajnos, e tekintetben sem tudunk fontosságot tulajdonítani ezeknek a mi szájunkból kivett, értelmes be­szédeknek, mert, sajnos, kétség­telen, hogy értelmetlen cse­lekedetek fogják nyomon követni, hiszen ennek máris mutatkoznak a jelei. Benes csehszlovák külügyminisz­ter abban a tegnapi beszédében, amely­ben a Magyarországgal való „feszült helyzetről“ beszélt, rámutatott a magyar belpolitikai helyzet l­e­g­b­e­l­­sőbb lényegére, legjellem­zőbb vonására. Arra, hogy ez a kormány „nem rendelkezik kellő hata­lommal arra nézve, hogy a különböző nyilvános és titkos szervezetek akcióit megakadályozza“, amivel világosan jut­tatta kifejezésre azt a véleményét, hogy a békülékenység szellemében való kül­politika szerinte is olyan bel­politikát követel, amely nem áll ezeknek a „nyilvános és titkos“ szer­vezeteknek a diktandiája alatt­­,s erre Daruváry külügyminiszter úr nem azt mondotta, hogy a közeledés szellemének megfelelő belpolitikát fog a magyar kormány ezentúl követni — hiszen ezt valóban csak akkor mondhatta volna, ha a kurzus öngyilkosságát akarta volna bejelenteni! —, hanem egy kéz­legyintéssel intézte el a csehszlovák külügyminisztert, mondván, hogy mindaz, amit az Magyarországról mondott , téves. Vagyis: a belpolitika marad olyan, amilyen. Ami pedig azt jelenti: marad a külpolitiká­ba­n is minden a régiben.­­ (abc) ![ Eegyes szám ásra: Ausztriában .... 1100 osztr. K­g Csühszlovákiában. ...... I ch | Jugoszláviában .■.■■•■2 dinár | Romániában . .........3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien.V. ker. Rechte Wienzeile 79. szánt .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatak­arékosSnzt£risjc£mainSc: Ausztriá­ban 149.570, Csehszlovákiában 69.340, Jugoszláviában 40. 05. — Németországi polyá-srámlértk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőirode III. év Bécs, 1923 február 1, csütörtök 26.­­596.­ szám Stinnes is szabotálja a jóvátételt. Semmisnek tekinti a Lubersac-szerződést. — A reakció mozgolódik a Ruhrvidéken. Önálló Stahr­ tartomány, önálló Ruh­r-valuta. — A 18 v 6 munkatársától. — Beece, január 31. A francia kormány a félhivatalos Ha­vas-ügynökség útján bejelenti, hogy a Ruhrvidéken most már az erélyes rend­szabályoknak ú­j fázisa kezdődik majd. A jelentés szerint a francia­ ható­ságok a­ német tisztviselők passzív reszisz­­tenciájára és ellenállására való tekintettel elhatározták, hogy a megszállt területen valamennyi magasabb rangú tisztviselőt letartóztatnak és azonnal kiutasítanak. Ezeket a drákói rendszabályokat a meg­szálló hatóságok elsősorban a legmaga­sabb fizetésű tisztviselőkkel szemben fog­ják alkalmazni, mert ezek szerintük a német, propaganda állami ü­g­y n­­i­k­o­r. A többi tisztviselőre csak akkor alkalmazzák ezt a szigorúságot, ha ez elkerülhetetlenné válnék. Az Havas­­i Ügynökség tudósítója ennek a bejelentés­nek kapcsán hivatkozik arra, hogy a né­metek annak idején­­ az általuk megszállt területeken legföljebb huszonnégy óráig tűrték a passzív ellenállást és azontúl a leg­szigorúbb szankciókat alkalmazták. Ezzel a bejelentéssel szemben a német kormány arra hivatkozik, hogy ,­­most" n­i­n­c­s­e­n habot­t. De még h ha ezt figyelmen kí­vül is hagynák, akkor is tekintettel kel­lene lenni a Franciaország és Belgium által is aláírt hágai egyezményekre, ame­lyek szerint megszállott területen tilos a lakosságot arra kényszeríteni, hogy a sa­ját országa ellen vezetett háborús vállal­kozásokban részt vegyen. A meg­szálló seregekre ez a német ar­gue,­­náció, természetesen, aligha lesz ha­tással. Degoutte tábornok tegnap Düssel­dorfban a külföldi sajtó képviselőit fo­gadta és ott kijelentette, hogy a szövetsé­gesek Németországra rákényszerítik majd akaratukat és az ellenfél akaratát igenis megtörik majd. Egyébként —■ mondotta Degoutto tábornok — mi csak a nagyipar mágnásait akarjuk kényszeríteni, hogy az elpusztított területeinken okozott károkat tegyék jóvá. Ebben a törekvésünk­ben minden szükséges eszközt igénybe veszünk és, semmi­ nem tud bennünket feladatunk teljesítésénél megakadályozni. A német tisztviselők és munkások el­lenállása azonban e fenti kijelenté-­ sek ellenére is folyik tovább. Tegnap Burenbreitsteinben a vasutasok kezdték meg a­ sztrájkot. .Ennek következtében már­ az egész w­E9MSl8S4fHr. való vasutforgalomtól teljesen el van vágva. Délután 3 órakor a megszálló hatóság zár alá vette az esseni vasutigazgatóság épü­letét, az ott talált tisztviselőket pedig le­tartóztatta. Ugyancsak sztrájkba l­éptek tegnap délután a­ mainzi vasutasok is, mert a pályaudvart a francia katonaság szállta meg. Egyszer a megszálló sereg vissza is vonult a pályaudvarról, mint­hogy azonban szerdán délben a pályaud­vart a katonaság újból megszállta, a vas­utasok újból megtagadták a munkát, úgy hogy most a vasúti forgalom Mainzban is szünetel. A német passzív rezisztencia további fejlődéséről és élesedéséről­­tanúskodik az a jelentés is, amely szerint Stinnes a Lubersac francia szenátorral meg­kötött megállapodást most már sem­misnek tekinti. Stinnes kijelentette, hogy a Ruhrvidék megszállása következtében­ a francia újjá­építő vállalatoknak való mindennemű Szál­lítást b e s­z­ü n t e t­e­tt. A német ellenállásnak ilyen valóban imponáló megnyilvánulásai mellett csak kijózanító, sőt lesújtó hatású lehet, ha arról is tudomást kell vennünk, hogy Né­metországban a reakciós rétegek a biro­dalom katasztrófáját sötét terveik céljaira akarják kihasználni. A Hittier-féle bandák fészkelődéseiről szóló hírek arról tanús­kodnak, hogy a reakció az ő külön pecse­nyéjét akarja a német nép lelkesedésének tüzének megsütni.­Alighogy kissé enyhült Ba­jorországban a reakciósok részéről fölidé­zett feszültség, a „Vorwärts“ most azt kénytelen jelenteni, hogy a­­Ruhrvidéken a Hittler-féle mozgalom ügynökei to­boroznak „hadseregük” számára. A birodalmi gyűlés költségvetési bi­zottságában Müller szocialista képviselő kérdést is intézett a kormányhoz és a kormány kénytelen is volt beismerni, hogy a „Vorwärts“ értesülései megfelelnek a valóságnak. ,A kormány megígérte, hogy a Hittler-féle , ügynökök üzelmeit meg fogja akadályozni és szükség esetére a legnagyobb szigortól sem riad majd vissza. Végül még megemlítendő, hogy Havas párisi jelentése szerint a jóvá­­tételi bizottság megállapította, hogy február havában a német kormány 1.876.000 tonna szenet tartozik szállítani. Pillanatnyilag azonban, amint tudjuk, a helyzet az, hogy Németország nem haj­landó — de most nem is tudna­k egyet­len tonna szenet sem szállítani.. Elszakítják a Ruhrvidéket a birodalomtól. Paris, január 31. („V. Z.“) A „Petit Párisien“ részleteket köz­öl a megállapodásokról, amelyek arra irányulnak, hogy a Ruhr-terület közigaz­gatása és a bányák kiaknázása simán menjen. Mindazokat a szövetséges gazda­sági, pénzügyi és műszaki hatóságokat, amelyeket a megszállott területre kiren­deltek, Degoutte­­ tábornok közvetlen ha­táskörébe utalták, aki legfelsőbb fokon fog dönteni. Tervbe van véve, hogy mi­helyt az egységes igazgatás berendezkedik, külön francia és külön belga igazgatóságot létesítenek a Ruhr­­terü­leten, állandó jelleggel. A megalakí­tandó francia-belga igazgatóság egyen­rangú lesz a szövetségközi R­a­j­n­a-b­i­z­o­t­t­s­á­g­g­a­l. Ennek lesz a hivatása, hogy végre­hajtsa a legradikálisabb rendszabályokat, amilyen többek között a Ruhr-terület teljes különválasztása a német birodalomtól. Az „Echo de Paris“ tudni véli, hogy a m Volt .r meg­szállott terület számára behozandó a­­ pénznemről. Több megoldási mód merült föl, de nem döntötték el a kér­dést, hogy a megszálló hatóságok a hely­színen bocsássanak-e ki csak a Ruhr­ terü­­letén érvényes német papírpénzt, rajnai- és Ruhr-márkát, vagy Ruhr-tallért. A főszempont mindenesetre az lesz, hogy ez a g­apírpénzkibocsátás se köz­vetve, se közvetetlenü­l ne növelje a francia inflációt. Kedvezően haladnak a párisi tárgyalások• Paris, január 31. A garantáló hatalmak ellenőrző bizott­sága szerdán délelőtt tartott ülésén hozott határozatait rögtön továbbította a Népszö­vetség osztrák bizottságához. Az ellenőrző bizottság a relikvák kérdésében az osztrák szempontot tette magáévá. Szerda délben Millerand, a köztársaság elnöke ven­dégül látta Seipel kancellárt és Grünber­­ger külügyminisztert, délutánt az osztrák államférfiak a francia külügyminisztérium osztályfőnökével, P­e­r­e 11­­ -vel és a gazdasági osztály vezetőjével, S­ai­de­a­u­x -val folytattak tanácskozásokat. Az osztrák komitokén résztvevő államok szakelőadói a kereskedelempolitika tárgya­lások anyagát készítették elő. A népszö­vetségi tanács osztrák bizottságának leg­közelebbi ülése csütörtök délelőtt lesz. A londoni „The Europeen Commercial“ ki­küldött tudósítója a párisi ülések lefolyá­sáról igen kedvező jelentést ad. Hollandiá­nak és az északi államok részéről még függőben lévő 9%-os garanciáról folyó tár­gyalások is biztatóan haladnak. Zimmer­mann népszövetségi főmegbízott kijelen­tette, hogy optimizmusa mindenképen jo­gosult. A londoni pénzügyi körökből ér­kezett legutolsó jelentések­ is arról szá­molnak be, hogy az osztrák kölcsön folyó­sítása úgyszólván biztosra vehető. A Népszövetség hitel­tervezetet készíttet. Pak­s, január 31. (Havas.) A Népszövetség osztrák bi­zottsága mai ülésén elhatározta, hogy javaslatot dolgoztat ki egy rövid- és egy hosszúlejáratú kölcsönre vonatko­zóan. A javaslatot elkészülte után a Népszövetség tanácsa elé terjesztik el­fogadás végett.

Next