Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1958-09-20 / 1. szám
fl r Világ proletárjai egyesüljetek I •• Q if\€/trioR£ A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA in Köszöntünk UeeLits alvasó Csaknem kétesztendős szünet után újból kezedbe rájuk, olvasó, lapunkat, a Jövő Mérnökét. Minden héten felkeresünk Téged ciikkeinkkel, riportjainkkal, tudósításainkkal, melyek közül egynek-egynek a megírására is talán éppen Téged kérünk meg. Felkeresünk, hogy ez a kis újság, mely egyetemeink életét, problémáit, az előttünk álló feladataikat tükrözni kívánja. Veled együtt harcoljon assért, amit címéül adtunk: a jövő mérnökéért, a jövő szocialista értelmiségének képzéséért, neveléséért. Kétesztendős szünet után— írtuk fentebb. Egyetemeinek közös történetében elenyésző időtartam két év. De ez a két esztendő nem akármilyen időket takar nagymúltú tanintézeteink történetében. Mélypont és felemelkedés. Korábban fel sem tételezett mélypontra zuhanás és vártnál talán még gyorsabb, még kiteljesedettebb, még igazibb felemelkedés. Mert szólni kell itt arról, hogy egyetemeink, melyek soha nem látott mértékben fejlődtek s talán az ország felsőoktatási intézményei közül a legtöbbet kaptak államunktól, szállásává tudtak lenni — ha rövid időre is — az ellenforradalom becstelen lélekmérgezőinek. Hogy itt vitéz Lányi Bélák, báróovadék Jankovich Istvánok, Marián Istvánok és Szerdahelyi Dénesek élhettek vissza a mi nevünkkel, hogy meg tudták zavarni hallgatóink egy részének fejét. Nem rajtuk múlt, hogy galád terveik nem sikerültek. S beszélnünk kell most, két év elteltével a felemelkedésről is. Arról az eleinte maroknyi csapatról, mely dolgozni kezdett, tudva: 13 esztendő nem múlt el nyomtalanul, a népi demokrácia egyeteme nem lehet másnak, csak a munkáshatalomnak támasza. Hogy hallgatóink, oktatóink többsége csak a népi demokrácia ügye mellé sorakozhat fel. S ez a maroknyi csapat ma már mintegy 400 párttagra, több mint 100 KISZ-tagra, a szimpatizáns, velünk együtt haladó becsületes emberek, diákok, oktatók, dolgozók több ezernyi tömegére nőtt. Óriási erő ez, a nagy, az elhatározó, a döntő többség Ha nem is szűnt meg teljesen, de tisztult az ideológia, zűrzavar, a párt szavának súlya, tekintélye van. Egyetemeink új állami vezetői az elmúlt tenévben bebizonyították, hogy a szocializmushoz hű, új típusú oktató nevelőmunka jó kezekben van náluk. Reálisan jellemezte a helyzetet a Műszaki Egyetem tanévnyitójának szónoka, mondván „ ... oktatóink, hallgatóink és dolgozóink nagy többsége — még azok jelentős része is, akik a két év előtti bonyolult helyzetben átmenetileg meginogtak — a szocializmus felépítésének híve, a tőkés restaurációs törekvések ellensége”. Segített ebben pártunk és kormányunk következetes, sziklaszilárd, igaz politikája, a gyors konszolidáció ezernyi, szemmel látható, kézzel tapintható eredménye. Segített ebben az egyetemeinken újból meginduló ideológiai oktatás, s segített ebben a tömegagitációnak több olyan élesre köszörült fegyvere, mint pl. a szinte felbecsülhetetlen hatású, sok fejben a felismerés világát gyújtó, Marosán elvtárs által tartott nagygyűlés. Vagy a Komócsin, Szamosi, Dezséri elvtársak által tartott, ugyancsak aktuális politikai kérdéseket felölelő konzultációk. Segített az a sokakban bontakozó felismerés: az ellenforradalmárok még a megtévesztett és az ő szolgálatukba állt munkás és parasztszármazású diákokat, oktatókat is kiebrudalták volna az egyetemről, ha sikerül az átkos emlékű úri Magyarország restaurálása... De tovább kell erősítenünk pártszervezeteink, KISZ-szervezeteink, szakszervezeti bizottságaink hadállásait, javítanunk munkájukat. Ezután is minden erőnkkel támogatnunk kell azt a tisztulási folyamatot, mely az ellenforradalom idején megtévedt, de a mákonyiól kijózanodó oktatóinkat, hallgatóinkat áthozza a mi oldalunkra, ez igazság, a társadalmi haladás oldaára. Baráti, szerető szóval kell segítenünk azoknak, akik már belátták korábbi tévedésüket, de még nem elég erősek, hogy gátlásaikat, szégyenkezésüket leküzdve, ezt nyíltan beismerjék és mellénk álljanak. A közös munka, a közös szórakozás nagy segítő erejét felhasználva kell emberközelségbe kerülnünk az ilyen oktatókhoz, hallgatókhoz. Türelmes szóval segíteni kell előbbutóbb, ha vívódások árán is, de bekövetkező eszmei, politikai kibontakozásukat. Vannak szép sikereink az egyetemünkön mételyező nacionalista, soviniszta, irredenta ideológia elleni harcban, de tennivalónk e téren még számos. Talajra talál még egyetemeinken, fertőzi meg ifjúságunkat a nyugatimádat, a kozmopolitizmus, s a cinikus „csak a mának élj!” jelszó is. A párt művelődésügyi határozatát és a Politikai Bizottságnak az egyetemi politikai és káderkérdésekkel kapcsolatos részletes állásfoglalását tekintjük munkánk vezérfonalának. Mindkét pártokmány félreérthetetlenül leszögezi: egyetemi munkánk alapjának a marxizmus—leniinizmus elveinek maradéktalan érvényesülését kell tekintenünk. S ennek megvalósítása az egyetemi párt- és tömegszervezetek jó politizálása mellett jelentős mértékben oktatóink mindennapi munkájától függ. Oktatóink mintegy 15%-a párttag — s a pártonkívüliek között is sokan részben, vagy teljes egészében magukévá tették a marxista—leninista világnézetet Elsősorban munkás- és parasztcsaládból, illetve ez értelmiség legprogreszszívebb rétegeiből származó oktatóink között találunk sok, hadd nevezzük így őket: pártonkívüli marxistát Tegyük hozzá: többek között, népi államunk általános osztályszempontjain túlmenően, ez is sürgetően kötelességünkké teszi a tényleg egyszerű, dolgozó szülők gyermekeként egyetemünkre került oktatóink fokozottabb támogatását. De mi legyen számos, nem marxista, de becsületes, szakmailag jól képzett, népi demokráciák iránt lojálisan viselkedő oktatónkkal? Az MSZMP művelődésügyi határozata világos választ ad az oly gyakorta felmerülő kérdésre: „Értelmiségi politikánk rendkívül fontos feladataként, külön is ki kell emelni a nem marxista értelmiség ideológiai átformálásának kérdését. Ezt a munkát az eddiginél magasabb színvonalon kell tovább folytatni, figyelembe véve az egyes értelmiségi rétegek sajátos helyzetét, fejlettségi fokát. Az eszmei meggyőzés eszközeinek alkalmazása mellett vonjuk be őket fokozottabban a szocialista építés gyakorlati feladatainak megoldásába, hogy a különböző szakmájú értelmiségiek munkájuk közben szerzett tapasztalataik alapján győződjenek meg a szocializmus igazságáról és felsőbbrendűségéről. Őszinte együttműködési készségünk a nem marxista értelmiséggel azonban nem zárja ki, hanem feltételezi a segítő szellemű bírálatot: a bírálat is egyik eszköze ideológiai átformálásuknak, de a téves nézetek elleni harc nem válhat személyi üldözéssé, a bírálat nem fajulhat megbélyegzéssé.” Nos, amit a párthatározat általában értelmiségünk nem marxista rétegeiről mond — azt valljuk mi a nem marxista műegyetemi oktatókról , kérjük őket: ideológiailag képezzék magukat, közeledjenek hozzánk, értsék meg s tegyék magukévá álláspontunkat: a proletárdiktatúra egyetemeinek szocialista, marxista gondolkodású értelmiséget kell nevelniük. Ezért nem lehet közömbös számunkra, hogy oktatóink a szakmai tárgyakat is milyen politikai nézőpontból, érzésekkel, meggyőződéssel tanítják. S itt nem fogadhatjuk el az úgynevezett „én szakmát oktatok, nem politizálok'' jelszót. Mondjuk meg őszintén: pont az ellenforradalom mutatta meg nekünk, hogy ez a visszahúzódó álláspont legtöbbször a negatív politizálás. S ha már felemlítettünk a szocialista mérnökképzés problémái közül néhányat, azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy oktatóink megengedhetetlenül nagy százalékban többet foglalkoznak tervezési és egyéb munkákkal, adminisztrálással, mint oktatással, neveléssel. Ezen változhatnunk kell, hisz az egyetemi tanszemélyzet feladata elsősorban az, hogy jó szakembereket és egyben becsületes, szocialista gondolkodású embereket neveljen — amint azt többségük vallja és tudja is. S csak ezután jöhet az egyébként ugyancsak nagyfontosságú ipari megbízások, tudományos-kutatási feladatok végzése. Őszinte örömmel üdvözöljük egyetemeink rektorainak és pártbizottságainak határozott álláspontját: ezentúl az előléptetéseknél, a jutalmazások és a korábbinál nagyobb számú külföldi tanulmányutak odaítélésénél még fokozottabban mércéül tekintik, hogy a szóbaf forgó oktató hogyan végzi nevelő munkáját, mennyire tekinti szívügyének azt, hogy milyen emberek kezébe adunk a tanulmányi idő elteltével diplomát..* Nagy utat tettünk meg a lapunk korábbi, utolsó számának megjelenése óta eltelt csaknem két esztendő alatt. Néhány szégyenletes hét után: nagy és szép utat. De nagyok az előttünk álló feladatok is, egész embert kívánnak. Most kezedben levő, újból megjelenő lapunk az egyetemeink előtt álló feladatok teljesítéséhez szerény eszközeivel ugyancsak segítséget kíván nyújtani — és ehhez kéri a Te támogatásodat is, kedves, újbóli találkozásunkkor szeretettel köszöntött olvasónk. 1989 V. évfolyam , 1. szám , 1958. szeptember 20. ALMA MATER Könny a szemekben — mosoly az arcokon. Talán az egyetem öreg épületében még soha nem gyűlt egybe ennyi aggódó szeretettel vegyes szülői büszkeség. Az Országos Nőtanács kezdeményezésére az Építőipari Egyetem vezetői és professzorai vendégül látják az új I. éves hallgatók szüleinek egy csoportját. A rektor megnyitója után Borsos József professzor, rektorhelyettes beszél az egyetemi életről — Régen az egyetemet Alma Maternek nevezték — ez azt jelenti: Édesanya. Szeretné az egyetem vezetősége ezt az érzést feleleveníteni új hallgatóiban. Ezért is fogadtuk örömmel a Nőtanácsnak ezt a kezdeményezését, amely megteremti a kapcsolatot a hallgatók szülei és az egyetem között. Mi, az egyetem oktatói elkövetünk mindent, hogy a fiatalok bizalommal fordulhassanak hozzánk.. Azután megindul a beszélgetés az asztaloknál. Mindenki mosolyog. Az egyik sarokban Zigány professzor magyarázza egy édesapának: fontos, hogy a gyerek mindig óráról órára készüljön. Sugár néni — a lánya I. éves építész — már mindent megnézett. Bent aludt a kollégiumban, körüljárta az egyetemet. Gizike komoly lány — mondja és a szeme szinte simogat. — A nyáron napköziben dolgozott és több mint 2000 forintot keresett. Mondták maradjon tanítónak, de ő építész akart lenni. Benczurfalváról ő az egyetlen, aki egyetemre jön. Bizony nem gondoltam én soha, hogy a nagylány tovább tanulhat. Nekünk nincs semmi földünk, apósoméknál dolgozunk, meg alkalmi munkát vállal az öregem, örültem nagyon a felvételnek, de azért sírtam, mikor múlt héten eljött a „kislány”, így mondja, kislány és néhány maradék könnycsepp gördül le az arcán. De azután letörli és bizakodón jegyzi meg: — De most már elmesélem otthon a nagymamának, hogy ne szomorkodjék, láttam, jó kezekben van Gizike. Könczöl néni jobb kedvű. Neki most jön a második fia az egyetemre. A nagyobbik fia kint várja az ajtóban, mert bizony ő eltéved egyedül, most van másodszor Pesten. Járt mindkét fiának szállásán, a Várban is, a Bercsényi utcában is. — Szépen laknak — mondja kendőjét igazítva —, csak a vári diákotthon magasan van, nehéz oda mindennap felmászni. Ortutay Zsuzsa, a Nőtanács elnöke emelkedik szólásra. Anyai gondokról beszél, a saját gyerekeiről. Ahogy a gyerek önállóbb lesz, amint iskolába, gimnáziumiba, egyetemre kerül, mindig többet kap belőle a társadalom. A szülőnek azonban mindig mellette kell állnia, nevelnie kell. Bármennyit tanul és tud a gyerek, a szülő mindig magasabbrendű nála, hisz ő dolgozik azért, hogy az tanulhasson, teszi lehetővé az egyetem fenntartását Ezután egy édesanya szól: — A férjem egyszerű fejőgulyás a termelőszövetkezetben. Nagyon boldog vagyok, hogy az egyetem ilyen szeretettel fogad bennünket és fiainkat. Csengnek a poharak, folyik, a vidám beszélgetés. Szívekhez fordult a Nőtanács, miikor kezdeményezte ezt a találkozást, szeretetet, hálát kap érte. Az egyetem vezetésének a következő években önállóan kell továbbhaladnia ezen az úton, mert az oktatók és szülők öszszefogása szebb diákéletet tud teremteni és jobb nevelési, tanulmányi eredményeket hoz. Tudósítás a műegyetemi KISZ-aktívaértekezletről Lázas zsibongással tölti meg a termet az a mintegy 200 KISZ-vezető, aki eljött, hogy meghallgassa Soós Pál elvtársnak, a Műegyetem KISZ-titkárának beszámolóját. Sok fiatalt látunk feszes mellel sétálni, a kabátlyukban szép jelvénnyel. Ők a hansági „harcosok“, a nyáron nehéz munkával és szép eredménynyel szereztek becsületet egyetemünknek! Többen most találkoznak itt először a nyári szünidő után, van tehát bőven kérdezni való. A díszterem egy-egy padsorában iskolás rendben szerényen meghúzódva ül több fiú, lány, ők az elsőévesek. A tanév megindulásának első napjától az egyetemi vezetők táborába tartoznak, nagy bizalom ez és majd eldől, hogy valóban jó vezetői lettek-e társaiknak? 3 óra után az elnökség elfoglalja helyét. A KISZ Központi Vezetőségétől Borbély elvtárs, Násdy és Berecz elvtársak jöttek el, Soós elvtárs beszámolójában elmondja, hogy az elmúlt félév jó eredménnyel zárult. A kiszisták tanulmányi átlaga az egyetemi átlag felett van ... Sikeresek voltak a KISZ rendezvényei. Beszél az előadó a diákkörök munkájáról, a KISZ kulturális eredményeiről. Ismertette azután, hogy mintegy 1100 hallgatóval beszélgettek a diákszálló felvételi bizottság tagjai. Ennek folytán sok eddig ismeretlen egyéni problémát sikerült feltárni és megoldani. Sok javaslatot kapott a bizottság, hogyan kell tovább dolgozni, hogy fokozatosan áttérhessünk a színvonalas, egészséges szellemű kollégiumi rendszerre. Kedvező eredmény, hogy a KISZ-bizottság 26 KISZ-tagot küldhetett ez év nyarán külföldre, jutalomüdülésre. Soós elvtárs kifejtette, hogy három területen vár igen komoly feladat a KISZ-re. Így a politikai-eszmei nevelőmunka megjavítása terén. Ennek érdekében KISZ-akadémiát kííván létrehozni, nevesebb politikusok és írók bevonásával, ahol előadások formájában az ifjúság feleletet kap problémáira. Feladatul áll a KISZ előtt a tanulmányi munka színvonalasabbá tétele. A tanulókörök a KISZ-csoportok vezetésével alakítsák ki a jobb tanulás feltételeit. A KISZ-bizottság tág lehetőséget akar nyújtani az ifjúság kulturális, szórakozási lehetőségeire. Szünet után hozzászólások következtek. A hozzászólók többsége a „mának élés” problémáival foglalkozott. A KISZ napjaink igen veszedelmes ifjúkori betegségét, az önzést, a cinizmust akarja megszüntetni, becsületes, áldozatos munkával, eszmei harccal és megmutatni, hogyan lehet együtt jobban tanulni, közösen értékesebben, kulturáltabban szórakozni. A hozzászólások és a válaszadás után az Internacionáléval véget ért az aktívaülés.