A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1975-01-18 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1975. JANUÁR 18. Vezetőségválasztó taggyűlés a közlekedésmérnöki karon Lezajlottak az Irányelveket tárgyaló, s a vezetőségválasztásokat lebonyolító párttaggyűlések, előtte az ugyanilyen tárgyú pártcsoport-értekezletek az egyetemen. Igen nagy munkát végeztek el a választási jelölő bizottságok, pártvezetőségek — ezekben a hetekben minden egyes párttaggal személyesen beszéltek, nemcsak az új vezetőségekbe javasolt munkatársakról, az országos politikai kérdésekről, de korábban az előző időszak egyetemi politikai munkájának értékeléséről is. A pártértekezlet előkészítésének utolsó „forró napjai” telnek, az alapos, lelkiismeretes, igazán széles körű felmérés, vizsgálódás, összegezés utolsó szakasza A tevékeny politizálásnak ebben a dinamikus szakaszában az információk nagyerejű oda- és visszaáramlásán kívül a vitakészség jellemző. S az „aktív véleménycsere a párttagok és pártonkívüliek közt”. Ma igazán nem lehet azt mondani, hogy téves nézetekkel, visszás véleményekkel nincs aki vitázzon. Vitatkoznak a beszámolók, vitatkoznak az emberek. És jó érveik vannak.★ Az alábbiakban valami keveset megpróbálunk viszszaadni ezekből az eseményekből. Egy taggyűlést választottunk ki helyszíni tudósítás céljára , s többnek a tapasztalataiból születtek a lap „Köz és a művelődés”, és a „Mindenki anyagias?” című írásai. Az új esztendő második munkanapján tartotta vezetőségválasztó taggyűlését a közlekedésmérnöki kar pártalapszervezete. A taggyűlés első napirendi pontja a kongreszszusi irányelvek megvitatása volt, s vezetőségválasztásra a taggyűlés második felében került sor. Vitaindítójában dr. Pristyák András az irányelvek számunkra leglényegesebb mondandóit emelte ki. Így említést tett energiaprogramunk módosításáról, a tömegközlekedés — szállítás — úthálózat fejlesztéséről, az építőipar tevékenységi ütemének fokozásáról. A mezőgazdaságban a jövőben arra kell törekedni, hogy cukortermelésünk a hazai szükségleteket elégítse ki, s ne szoruljunk az emelkedő árak mellett cukorbehozatalra. A gazdasági célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a jövőben idővel, energiával, anyaggal egyaránt takarékoskodjunk. Az üzemekben csökkenteni kell az állásidőt és a műszakszámot. Ugyanakkor a termelt áruk minőségének megjavítására kell törekedni. Mindezzel mi is hatékonyan közreműködünk a KGST komplex programjának megvalósításában. A következő években életszínvonalunk tovább fog növekedni, az ötödik 5 éves terv során az egész országban általánossá válik az ötnaposmunkahét. Bérpolitikánk legfontosabb célkitűzése, hogy a munka szerinti elosztás elve jobban érvényesüljön a gyakorlatban. Ideológiailag a tömegek szocialista szemléletmódját kell erősítenünk, éreztetni a szocilista társadalom fölényét a kapitalizmussal szemben, példát mutatni a cselekvő szocialista hazafiságra. Ezért nagyon lényeges, hogy a párttagok ideológiailag és pedagógiailag továbbképezzék magukat , s a pártmunka részévé tegyük a közművelődési tevékenységet is. Az egyik legfontosabb politikai feladat az üzemi demokrácia fejlesztése, a munkásosztály vezető szerepének fokozottabb érvényre juttatása. A következőkben Pristyák elvtárs az MSZMP Szervezeti Szabályzatában tervezett módosításokat ismertette. A módosításra javasolt leglényegesebb momentumok: A párttag tanúsítson forradalmi éberséget minden szocializmusellenes jelenséggel szemben. Következetesen szolgálja a szocializmus ügyét, és minden körülmények között álljon ki a szocialista társadalom érdekeinek védelméért. Úgy tervezi az EB, hogy ezután négy év helyett ötévenként tartanak a pártban vezetőségválasztást, és a pártkongresszust is ötévenként hívják össze. A módosítási tervezet szerint a KISZ-szervezetek ezután a pártszervezetek közvetlen irányításával végzik munkájukat, ez a pártra fokozott felelősséget ró — mondott a beszámolója befejező részében Pristyák elvtárs. Ezután átnyújtották a könyvjutalmakat Pataki József, Romét Tibor, Lastofka Péter, Karsai Attila hallgatóknak az elmúlt időszakban végzett kiemelkedő pártmunkájukért. Ugyancsak könyvjutalomban részesültek dr. Fekete József, dr. Szeben Éva, és dr Matejka Márciusné elvtársak, az általuk készített szociológiai felmérésért. (ők hárman már más alapszervezethez tartoznak). A beszámolót követő vitában többen állást foglaltak amellett, hogy elejét kell venni a munka nélküli jövedelemszerzésnek (borravaló, korrupció stb.) A mechanikai tanszék pártcsoportja helyeselte a gyártmányszerkezetek szűkítését az iparban. Hangsúlyozták azt is, hogy KK-munkát mindenki csak ésszerű mennyiségben vállaljon. Helyesnek tartanák, ha a párttagok munkáját is évente értékelnék. Az építő és anyagmozgató tanszék pártcsoportja az irányelvekkel kapcsolatban elmondotta, hogy véleményük szerint az abban foglaltakat a magyar nép végre tudja hajtani. Viszont úgy érzik, egyes pontokat jobban ki kellett volna emelni, pl. a belső tartalékok kiaknázását. A kongresszusi irányelvekkel kapcsolatban a taggyűlés állásfoglalása a következő: Az alapszervezet egyetért a kongresszusi irányelvekkel és kész az abban lefektetett javaslatok végrehajtására. Az alapszervezet támogatja a Szervezeti Szabályzat módosításának tervezetét. A taggyűlésen felvetett egyéb javaslatokat továbbították a pártvezetőségnek. A taggyűlés második részében a párttitkár, a nyolctagú pártvezetőség és az egyetemi pártaktívára delegált tizenhárom küldött megválasztására került sor. A jelölés alkalmával a párttagság (különösen a hallgatók) igen aktív volt. A taggyűlésről egyébként a nyolcvannyolc tagú alapszervezetből mindössze ketten hiányoztak (betegség miatt). A taggyűlés után az alapszervezet újonnan választott vezetősége megtartotta alakuló ülését. . T A FÖLDMÉRŐK JUTALMA A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület december 11-én választmányi ülést tartott a Technika Házában. Itt került sor — a geodétákat képző intézményeik és az egyesület közti jó kapcsolat ékes bizonyítékául — az idei diplomaterv-pályázat eredményhirdetésére. A GKE pályázatán egyébként bárki részt vehet, akki hazai egyetemen vagy főiskolán geodéziai tárgyú diplomamunkát készít. Az idén kiadott 12 díj közül hatot egyetemünk volt hallgatóinak ítélt oda a bíráló bizottság. Január 11-én a Kertészeti Egyetem dísztermében tartotta ünnepélyes egységgyűlését a XI. kerületi Szanyi Nagy István munkásőrzászlóalj. Dr. Bozsó László, a kerületi pártbizottság első titkára nyújtotta át a szocialista versenyben első helyezést elért szakasz parancsnokának a vándorzászlót. (Riportunk a 2. oldalon.) Fotó: Vahl Ottó ik A köz és a művelődés A példa kiragadott, de egyáltalán nem egyedülálló: egy üzembe került fiatal mérnök néhány hónap múlva találkozik volt évfolyamtársaival. Miután villámgyorsan megegyeznek a magyar ipar elmaradottságában és közösen szidják azt a főnököt, aki nem rájuk bízta az új gyárrészleg telepítési terveinek elkészítését, a kultúrára terelődik a szó. Itt is bámulatos gyorsasággal alakul ki a közös vélemény: az üzemekben nincs művelődés. A részletezés közepette meghökkenten hallgatják az egyszerű „strébert”, aki tagja a TIT-nek és a szerény honorárium ellenére sok előadást tart. Naponta beszélünk mindarról az előnyről, amit az egyetem nyújt, amiben magasabbrendű a legtöbb képzési formánál. A műszaki főiskolák megalapítása óta egyre biztosabb, hogy az egyetem vezetőket, kutatókat képez. Ezzel szemben a másik oldal: szomorú, de igaz vicc, a Thomas Mann nevét a nagy tudósok között kereső hallgatóról. Sokszor a gyár, a kutatóintézet helyzetének, terveinek megértéséhez van szükség a társadalomtudományi ismeretekre, a politikai élet igaz és őszinte értékeléséhez valami soha komolyan nem vett KISZ-előadásra. Harmincadik éve folyik az átalakulás, lassan a negyedik évtizedébe lép a formálódás. Az új életforma egyáltalán nem általános. Sőt, mintha egyeseknél éppen valami egészen más, eszmeileg-politikailag idegen világkép lenne a sokkal divatosabb. Ki szólhat bele a vezetésbe? Ki támogathatja a legjobban a minél több ember véleményét ismerő és értékelő munkát? Talán az, akinek az elvont illúziói két-három lépésre lebegnek a talajtól, a valóságtól? Vagy inkább a közéletet a szocialista demokráciát ismerő és tisztelő emberé az igazság. Igen, övé. Közművelődés az egyetemen — nem ellentmondás, nem újabb teher, nem plusz kampányfeladat. Más-más módon érinti mind a tizenkétezer hallgatót, oktatót, dolgozót. A módszerek és a formák külön(Folytatás a 4. oldalon.) A tiszta szituáció ami az életben is a legritkább A műszaki egyetemre olyan emberek kérik a felvételüket, akik műszaki pályán akarnak továbbtanulni. Tehát nem általában akarnak-e egy diplomát, hanem némi tehetséget éreznek magukban a mérnöki munkára. Ezért az öt év tanulmányi idő alatt feltehetően a maximumot próbálják a szakmából elsajátítani. Az egyetemi oktatók pedig szakmai tudásuk legjavát adják, mindig szem előtt tarva az oktatási célok mellett, a nevelés fontosságát, az ideológiai következetességet és a személyes példamutatást. A mindennapos gyakorlat, amivel találkozunk idején a hallgató ilyen vagy olyan meggondolásokból és igyekszik megszerezni a diplomát. Az oktatók hagyományos módszerekkel megpróbálnak egy bizonyos imeretanyagot átadni, és a hallgatók ezeket előadásokon és gyakorlatokon igyekeznek befogadni. Mivel nem csupa elhivatott emberekből áll a mintegy nyolcezer fős diákság, így bizonyos időközökben meg kell győződni arról, hogy mit tudnak. A féléves szorgalmi időszak után, jön a számonkérés, a vizsgaidőszak. A Budapesti Műszaki Egyetemen a számonkérés rendszere és módszere az évek folyamán nem változott sokat. Hagyományos : évközi nagyzárthelyik, mérések, gyakorlati jegyek, a vizsgára bocsáthatóság minimumai, és a szóbeli kollokviumok vagy szigorlatok. Azaz: félév közben nem nagyon muszáj tanulni, de zárthelyik előtt éjjel-nappal kell. A gyakorlati jegyek javítására is van alkalom a vizsgaidőszakban. Általában az utolsó percekben mindent lehet pótolni: aláírást, mérést, jegyzőkönyvet, jegyzetet (ahol be kell mutatni). Sőt. Még a nyelvi tárgyakból kapott elégtelen javítására is van lehetőség. Mindez mit eredményez? Azt, hogy: nem folyamatos tanulással alakul ki a jártasság, szerződik meg a készség, a bevésés, a begyakorlás, az önálló munkára nevelés, hanem úgynevezett vizsgajegyharc-központúság alakul ki. Kampány. Hajrá a zárthelyi sikeres megírásáért, hajrá az első, második, ötödik vizsga letételéért. Hajrá az átlagokért, vagy az átcsúszásokért. A vizsgáztatás hagyományos. Szóbeli, vagy írásbeli, szóbeli kombinációja. Természetesen az évközi zárthelyik nem számítanak be a jegybe, csak biztosítják azt, hogy a hallgató vizsgázhat. Vizsgázhat, amikor már túl van egy olyan féléven, amikor állandó késésben van, a zárthelyik miatt lemaradt az anyaggal, jegyzete hiányos, jegyzőkönyvét másolta, rajzait kihúzatta mással ... Általános? Eléggé megszokott dolog. Nos, akkor hol van az évközi folyamatos tanulás, a rendszeres ismétlés, az ismeretek szintetizálása, a nagy összefüggések megértése? Arról nem is beszélve, hogy mi mindenről kellene az oktató előtt számot adni a vizsga keretében: a dialektikus gondolkodásról, a természettudományos megalapozottságról, a szakterületre vonatkozó törvények ismeretéről, azok alkalmazni tudásáról, a szakterület elméleti, gyakorlati összefüggéseinek meglátásáról... szakmai szemlélet kialakításáról ..., az ismeretek önálló alkalmazásának készségéről... Nem érdemes tovább sorolni. A vizsgaharc, minden héten eggyel több és több jegyért az indexbe. Aztán, amikor az illető többé-kevésbé eleget tett minden (folytatás a 3. oldalon) A cél: levizsgázni?! Ez a folyosó hűvös, azaz hűvös folyosó lenne, ha nem hevítené annak az izgalomnak a melege amit úgy hívnak, hogy vizsgaláz. (Gyógyítható)