A Jövő Mérnöke, 2004 (51. évfolyam, 1. szám)
2004-03-20 / 1. szám
D etrekői Ákos rektor megbízatása július végén lejár, az egyetem vezetőjének teendői viszont soha nem látott mértékben megszaporodnak: addigra valóság lesz az EU-tagság, meg kell találnunk helyünket az európai felsőoktatási térségben, eleget kell tennünk az ezzel járó ezernyi feladatnak. „Nyakunkon“ a képzés szerkezeti és intézményvezetési átalakítása. Még mindig sok a nyitott kérdés a kétciklusú képzésről. Mindeközben a magyar felsőoktatási intézmények és az Oktatási Minisztérium közötti pengeváltások korát éljük... Sok eldöntendő és kiharcolandó dolog vár tehát a BME új vezetőjére. Az átmeneti állapot, kiváltképpen a „vezetői fejvesztés“ nagyon hátrányosan érintheti egyetemünk érdekérvényesítő pozícióját, mindemellett tekintélyünknek sem kedvez. Nem véletlen, hogy a sikertelen rektorválasztás felborzolta a kedélyeket a Műegyetemen. A folyosói beszélgetések ma másról sem szólnak. Az okokat sokféleképpen értelmezik, mert abban mindenki egyetért, hogy Pap László professzor tekintélye mind tudósként, szakemberként, mind egyetemi felső vezetőként töretlen, alkalmassága a rektori tisztségre megkérdőjelezhetetlen. Ám egy demokratikus intézményben az egyedüli jelölteknek mindig nehezebb a dolguk - vélik sokan. A jól előkészített, széles körben publikált program és a jelööltek versengése mindenesetre éppúgy hozzátartozik az egyetem hagyományaihoz, mint a „marsallbot“, a rektori jogar. Anélkül, hogy a történteken és a tanulságokon merengenénk, megkérdeztük jelenlegi rektorunkat, Detrekői Ákos akadémikust, szerinte időben lebonyolítható-e az új rektor beiktatása, s hogy az ő megbízása lejártáig tartó időszakban mik a legfontosabb teendői az egyetem élén. - Az egyetemi tanácsbeli szavazás csak egy mozzanata egy többlépcsős, hosszadalmas folyamatnak, mire a kiválasztott megkapja kinevezését a köztársaság elnökétől. Rektor Úr, Ön szerint elég időnk marad erre augusztusig? - Bízom benne, hogy igen, szerintem aggodalomra semmi ok. Én meg vagyok róla győződve, hogy a következő forduló eredményes lesz. Az ÉT-ülés után - még azon a héten - személyesen megkértem a miniszter urat, írjon ki azonnal új pályázatot, és segítsen, hogy az minél hamarabb megjelenhessen a Közlönyben; ez utóbbira Mang Béla államtitkár úrtól határozott ígéretet kaptam. Az én megbízatásom július 31-én jár le, addig minden szükséges előfeltételnek eleget lehet tenni. Nem fenyeget az a veszély, hogy kívülről jött rektorunk lesz, netán egy „ejtőernyőst“ kapunk valahonnan felülről? Hiszen itteni jelöltek nem tülekedtek éppenséggel a posztért... - A felsőoktatási törvény értelmében csak az intézményünkben dolgozó egyetemi tanárok versenghetnek a rektori tisztségért. Hogy ne fordulhasson elő újabb eredménytelen pályázat, én magam küldök el minden 65 év alatti műegyetemi professzornak egy levelet, amelyben felhívom figyelmüket a megjelenő pályázatra. - Mi a további menetrend a rektorválasztáskor? - A közlönybeli megjelenést követően egy hónapon belül beérkezhetnek a pályázatok. A minisztérium egyébként hivatalosan értesít arról, hogy kik adták be a pályázatot, melyik nem felelt meg esetleg formailag. Ha több jelölt van, akkor pályázatukat nyilvánosan közzé kell tenni (lehetőleg minél több fórumon), hogy mindenki megismerkedhessen programjukkal. Ezt követően lehet összehívni az újabb egyetemi tanácsülést, hogy titkos szavazással válasszon a jelöltek közül. A választás eredményét haladéktalanul közöljük a minisztériummal, ahonnan a jelölt nevét a köztársasági elnök úrhoz továbbítják; a folyamat végén, az Országgyűlés jóváhagyó döntése után ő nevezi ki az új rektort. Egészen más vizekre evezve: hangos a közélet az egyetemek strukturális átalakításának, a képzés tartalmi és formai változásainak kérdéseitől. A viták széles nyilvánosság előtt folynak, mégsem lehet tisztán látni, milyen horderejű intézményi változások előtt állunk. Három fő kérdéskört kell itt kiemelnem, összhangban a nemrég megjelent Magyar Universitas Program sarkalatos pontjaival. Elsőként a Bologna-folyamat, s az ebből adódó feladatok, leginkább a kétciklusú képzés bevezetése és annak hatásai foglalkoztatnak bennünket. A felsőoktatási intézmények az elviekben egyetértenek, szükségesnek tartják a képzés megújítását. A kétlépcsős képzés bevezetésekor, a BSc és MSc szintek tartalmának megállapításakor a szakmai sajátosságokat is figyelembe kell venni - ma már csak ez a vita tárgya. Véleményünk szerint úgy kell alakítani a képzés idejét és szakmai tartalmát, hogy a végzettek (már a BSc szint elérésével) képesek legyenek elhelyezkedni, önálló szakmai munkát végezni, és képesek legyenek később továbbtanulni is erről az alapról. Meg kell hagyni a döntést a fiataloknak, hogy tudásuk és egyéni ambícióik birtokában saját maguk alakítsák sorsukat, pályaképüket, választhassanak a nekik kínált lehetőségek közül. Az áttérés természetesen teremthet versenyhelyzetet az egyes felsőoktatási intézmények között. A Műegyetemnek az a legfontosabb feladata, hogy a kimagasló színvonalú MSc-és PhD- képzést tekintse főcsapásnak, vagyis megmaradjon elitegyetemnek az európai versenyben is. Ehhez minden lehetőség adott nálunk. A második - kevésbé kikristályosodott változás az egyetemirányítási modell radikális átalakítása. Ennek részletei még nem dőltek el, de a mostani minisztériumi elképzelések szerint 5-7 vezető pénzügyi, gazdasági szakemberből álló, úgynevezett irányító testületek döntenek majd a felsőoktatási intézmények alapvető stratégiai és pénzügyi kérdéseiben. (A kht.-vé alakítás korábbi gondolatát a minisztérium visszavonta.) E tanácsok elsősorban az egyetem gazdálkodását lesznek hivatottak racionálisabbá tenni. A legtöbb aggodalom éppen ebből adódik. Sokan az egyetemi autonómiába való durva beavatkozásként értékelik a minisztérium által felállítandó irányító testületek létrehozását, és a politikai befolyásolás lehetőségétől is félnek... - Az egyetemek garanciát kaptak arra, hogy védettek lesznek a politikai hatások ellen. Ilyen például az, hogy az irányító testületek minisztérium által jelölt tagjait az ET-k 2/3-os arányban megvétózhatják. A mostani tervek egyébként az Ausztriában működő rendszert vették alapul a modell megalkotásakor. Ott egy - nálunk lényegesen nem nagyobb - egyetem gazdasági irányítását öttagú testület végzi. Mindenkinek azt tanácsolom, érdeklődjön bécsi műegyetemi kollégáinál, mennyire hatékony az a modell. De ha Európában körülnézünk, láthatjuk: néhol sokkal szigorúbb, radikálisabb megoldások, sőt, törvények vonatkoznak (például Dániában) az egyetemek irányítására. A szakma, az oktatás, a tudományos kutatás tartalmi kérdéseibe a testületek nem szólhatnak bele, e döntések legfőbb fórumai továbbra is az egyetemi tanácsok lesznek. Az egyetemi autonómiát ez a tervezet olyan értelemben módosítja, hogy kimondja: a tulajdonosi jogköröket (az állam képviselőjeként) az irányító testület fogja gyakorolni. Döntési jogköre lesz például az intézmény költségvetése, a felvehető hallgatói létszám megállapítása terén (ez utóbbit eddig is a misztérium döntötte el). A harmadik fontos téma a finanszírozás. A program ebben újat nyújt: az első olyan hivatalos anyag, amely felismeri és kimondja, hogy a felsőoktatás pénzügyi konszolidációja nem várathat tovább magára - s ehhez számokat is rendel. Összefoglalva azt kell mondanom: nagy változásokra kell felkészülnünk, melynek részletei még nem teljesen tisztázottak. Nálunk talán azért nem lesz nagyon sokkoló az átmenet, mert a Műegyetem nem egy tanszékének működésében már ma is vannak a vállalatok irányításához hasonló elemek, például a felhasználói kapcsolatok szervezésében, a közös pályázatok lebonyolításában, a korábban KK-munkáknak nevezett ipari megbízások teljesítésében. Az intézményvezetés szervezeti átalakításának 2005. január elsejéig kell megtörténnie. A rektorok felelőssége jóval nagyobb lesz e változások levezénylésekor, s a későbbiek során is sok munka hárul rájuk. Attól viszont nem kell félni, hogy - akár rövid időre is - rektor nélkül maradna a Műegyetem! EREDMENYTELEN REKTORVÁLASZTÁS Detrekői Ákos bízik: augusztusra lesz Kellemetlen meglepetéssel zárult az a BT-ülés, ahol új rektort utód kellett volna választaniuk a tanács tagjainak. Az egyetlen jelöltként induló Pap László professzor, stratégiai rektorhelyettes a titkos szavazáson nem kapta meg a kellő támogatást.