Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-07 / 6. szám

Pest, december 7-ben. A trón üres, V-dik Ferdinand megszö­kött székétől, mert erőtlenségében roskado­zott már különben is a korona alatt, s mint a mesés Midásnak , kezében istenostorrá vált a királyi palota. Boldogtalan császár !... Kígyókat karolt kebléhez szerelő népe helyett s azok mér­gezték meg szivét; — bűn , ármány, gyilok és vér vala trónjának támasza, — s ezek döntötték meg. Erényt, igazságot, szelídsé­get és szeretett száműzött udvarából, s ör­dögökkel szövetkezett saját népei ellen, hogy elfojtsa szerelmét bennük a szabadságnak, a jognak, és önállóságnak. És lm ezen Ferdinand, ki hosszas uralkodása alatt meg nem szűnt a fejdelmi mostohaság minden átkaival ostorozni népeit , m­a népei egyetemes megvetése között lelép, vagy le­­lépd­etik trónjáról, és helyébe egy ifjoncz áll föl, ki nemhogy 36 millió népnek boldog­ságot tudna adni, hisz ahhoz se esze, se tudománya, — de nem is akar adni, mert olly gonosz fajnak,mint a habsburgi ház, — olly ravasz kigyó anyának mint Zsófia, s olly szamáröszvérnek mint apja Ferencz Karol nem is lehet, hogy derék becsületes csemetéje legyen. — József Ferencz Kremzliben osztrák csá­szárrá kiáltatott, de kérdjük elismerhető e közjogi szempontból magyar fejdelemnek­­, ha­bár százszor koronázták volna is meg Ci­ miterben — olly eljárás mellett, mint őt a mi beegyezésünk, tudomásunk nélkül, s tör­vényeinkkel homlokegyenest, nyakunkra akar­jál tolni? Váljon kinyu­jthatja-e­sóvár kezeit valaki Magyarország után , mielőtt az élő fejdelem­ ünnepélyesen le nem köszön or­­szággyűlésileg, s a nemzet helbenhagyását nem bírja. Váljon egy királycsaládi éretlen kölyök, ki Magyarországban még képviselőnek sem választathatik meg : olly magasan áll-e egy szabad nemzet fölött, hogy a kormányzó, vagy gyámnok nélkül, mint volt Hunyadi és Szilágyi Mihál korában, a trónunkat meg­torlás nélkül bitorolhassa ? Ez mind ollyan kérdés, melly lehetsen, hogy föl ne támadjon e nemzet jogérzetében s mellyel , ha azon ifjú bitorlónak akár egyéniségét, akár családi viszonyait tekin­tetbe vesszük, lehetsen szem elöl eltévesz­tenünk. lm tekintsünk hátra ! Mutat-e föl ezen háznak múltja mást 300-dos népemésztő harcznál, mellyel a legaljasabb eszközök által támasztott ellenünk , csakhogy megtör­vén e nemzetet, szolgatáromba terelje, s megörökítse bitor hatalmát? Kedvezet-e va­laha , és valamiben a nép és emberiség jo­gainak, érdekeinek? Nem, valóban nem! Tudományt és művészetet száműzött bi­rodalmaiból, s a gondolatölő censura súlyá­val , elnyomott minden közszellemet. Mig azon népeket is, mellyek egykor alkotmá­nyos élettel birtak, megfosztá szabadságaik­tól , mint a cseheket é s polgári létüket véroldó fegyverekkel törölte ki a nemzetek térképéről, mint tűl a Kárpátokon. Csel, ármány s örgyilkolás volt a fegy­ver, mellyel trónusát biztositá nem pedig erény,é­s erőszak és arczátlan tolakodás külö­nösen Mgyarhonban, csakhogy utódai szá­mára megnyerhesse. Innét történt , hogy mióta hazánkon zsónokoskodik (1527—1740) valamennyi habsburgi csak létezett Vi­dik Károly, és I. Ferdinand mint első öröklőn kívül, mind még atyja életében koronáztatott meg, hogy trónján megmaradhasson, s mindannyi számtalan gonoszságokat, s jögtapadó zsarnok­ságokat követett el, mielőtt alkotmányunkra megeskü­dött volna. Így például Rudolf, ki idegen vérszopó olygarchákkal árasztá el hazánkat, s a nemzeti jószágokat eltékozolta. Leopold, a bécsi, neustadti s eperjes vérpadok hóhérfőnöke. — M. Terézia, ki elpuh­itotta nemességünket, s egymásután 15 évig nem tartott országgyűlést. Vi­dik Károly a státusadósságok szerzője , s II. József, ki nemzetiségünktől akart megfosztani. S váljon a pontusparti sirok hamvából, hol Rákóczi és Tököli csontaik nyugszanak szól-e e házra áldó szó, melly most, szinte a régi szá­zadok bűneit kezdi ismételni, s egy fiatal usurpatort akarván küldeni nyakunkra , ki mi­előtt alkotmányunkra megesküdött volna már is vaspálczával fenyeget? S most nézzünk előre ! Mi lenne e hon­ból , ha e romlott szívü gyerk­czök­ enged­nék országunkba jönni, a­ki ama becstelen, nagyravágyó asszony Zsófia herczegnének csak rabeszköze , s a vérrel szó kamarila ördögi munkáinak csak ernyőül szolgálna ? Mit várhatni ezen ifjú uralkodásától, ki mielőtt meg lenne koronázva, már­is dúlás­­sal, pusztítással fenyegeti a hont, s a har­­czok élén akar beköszöntni hozzánk? Ki Magyarország birodalmi egységét már megtá­madta , s Dalmáczia, és Fiume kormányzó­jává Jellachichot, a szerbek vajdájául pedig Suplikaczot nevezte ki? Törvényszerinti, s érvényes tett-e ez? Magyarország érdeke, s felelős kormányunk jogaival összefér-e mind­ez ? — E szempontból tekintve Ferencz József osztrák császárrá , s magyar királya történt kineveztetését, előre láthatjuk , hogy ez ifjú sa­jadék iránt, ki már életjövője első moz­zanatát is törvénytelenségek, s zsarnoki ke­gyellenségekkel nyitja meg, a jognak és igazságnak, a méltányosság, s kötelesség­nek, egy közös fejedelmet uraló más tar­tományokkal­ viszonyban , soha nem lehet re­ménye, jövője. Világosan láthatjuk, hogy azon dynastic, melly boa constrictor gyanánt nyomta eddig­ tengődő nemzettestünket, most ismét olly gyö­keret akar verni alkotmányos szabadságán, alapjába, hogy annak minden életnedvét el­szívja. Félre tehát a bitor hatalom ez éretleti eszközeivel, — félre mind azon mellék tekin­tet, — vagy körülményekkel, mellyeket hi­stóriai kapcsok, s emlékeknél fogva latba ve­tettek apáink. E­­ nemzet jelen mozgalmai képezzenek egy uj históriát, — a jövőnek históriáját, szá­munkra, s onnan mérjük az induló pontot, hol a haza sorsa fölméretik. E mozgalmak az em­beriség közérdekeinek családitásai; e moz­galmak medrét az emberiség egyetemes ter­mészete képezi; — partjait a szabadság, egyenlőség, és testvériség, melly azok özönét körülkarolja. A gátkő, melly az emberiség nagy óc­eánjától elzárta nemzetünk életének folyamát,T­im kimozdult helyéből. Használjuk tehát az alkalmat vissza­csatolni magunkat azon nagy világ családhoz, honnét a királysági kormány­zat elszakított bennünket. Most immár nem állunk zsarnok fejedelmek gyámsága alatt, hanem mint nagykorú nép, önállóságunk tel­jes jogérzetében léphetünk a jövendő felé. Kikaptuk örökségünket — az alkotmányt, és szabadságot, — most hát van mivel kezdeni. Király választással tehát hallgasson min­denki , ha újabb gyámság alá nem kivánand jutni. Kormányunk van, had­seregünk gyarap­szik, alkotmányos szabadságunkat gyakorol­juk, minek hát nekünk gyám? ... a mi status életünk háztartásában rend, s előmenetel min­denütt, — s békén kívül másra nincs szüksé­günk. Örvendjünk hogy megszabadultunk a nyűgtől, •— azon koronás szörnyetegtől, kiben az emberi természet meggyalázva volt, mint­hogy általa a királyság igazán képviselve valam 6dik szám. Megjelenik helenkint hatszor. Elő­fizetési díj Budapesten december Iná­ra, boríték nélkül s házhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor, 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frt 20 kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékkal 7 frt. — kevesebbszer 6 fr­t 30 kr. pp. PEST December hó 7. Csütörtök 1848 év. Ezen politikai napi­lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentien leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime­­rítőleg legyenek írva.

Next