Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-08 / 7. szám

Megjelenik hetenkint hatszor. Elő­fizetési dij Budapesten december hó­ra, boriték nélkül h­ázhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frl 20 kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékkal 7 frl. — kevesebbszer 6 frl 30 kr. pp. December 8-kán. Itt az idő, hogy nyíltan szóljunk, s el­mondjuk tiszta meztelenségben , minő körül­mények közt látjuk hazánkat, s minő politikát tartunk egyedül üdvösnek jövendőnkre nézve. Tényekből okoskodunk, mert ezeket senki sem merészli megtámadni, és a tényekből vont következtetést erős valószínűség tartja öszve. A habsburglotzingi ház, mellyből 1526 óta királyaink származtak — a magyarnak halálos ellensége. — Alkotmányunk s az arra tett koronáztatási eskü ellenére országunkat hódított tartománynak tekinté. És­­ —se Leo­pold óta rendszeresen azon működik, hogy bármi eszközök által — de nemzetünkben min­den hatalom, jóllét, s nagyság csiráját elölve, hasonlóvá tegye örökös tartományaival. Ezek történeti tények,senki sem tagadhatja. A magyar nép tisztelte királyát, — mert erőszakos tudatlanságban tartatván az evvel bűnszövetségben élő főpapság, s főnemesség által, azt hitte, hogy nyomorának a kis nemes­ség oka, s javadalmait időszakokként a király­tul nyeri. Most a hályog lehullott a nép szeméről. Látja hogy minden nyomorának forrása — a királyi telhetetlenség. A nemesség által kiví­vott szabadság leggyilkosb ellensége — maga a király. S hogy boldog nem lehet, sőt élete vagyona s becsülete minden nap s vésznek , s zsákmányul tétetik ki a nyakunkra küldött császári zsarnok katonaság által. És mai nap a nép gyűlöli a királyt. Ez tény, mellyet az élet száz alakban igazol. Sőt a nép elhalt, s meg­utálta magát a királyságot is. Látja tavasz óta hogy az annyi millió adó­val tartott király nem csak nem tudja őt védeni az ellene igazságtalanul föllázzadt rácz vagy oláh ellen. De tudja — saját szemeivel látja, hogy a horvátot beütésre készteti országunk­ban, s német tábornokaival mintegy köt ostrom alá véteti a szegény országot. — És immár meggyőződik a nép , hogy olly kormányrendszer, mellyben egyetlen ember be­tegsége százezer ártatlanokra irtó háborút hoz üdvös nem lehet. A közigazgatás fejét olly ma­gasban tartja , hogy az igazságtalanul sarczolt polgároknak sem kérelme, sem siránkozása föl nem hat hozzája. S mellynek hasztalan fényűzé­sével, istentelen vesztegetéseivel a becsületes polgárok keresményét meglopja , s mindég a társaság leggazabb tagjaira tékozolja: — az illy kormányrendszer mondom rosz és gyalá­zatos ! Vagyis a nép gyűlöli a királyságot mint elvet, s mint kormányrendszert is. Gyűlöli a királyságot nem csak a volt V­ik Ferdinánd személyében, de bár ki legyen annak képvi­selője. — Ez tény mellyet az élet mindinkább igaz­olni fog. —­ S ezek az ország jelen arczának fövonásai, mellyek egyszersmind a követendő politikát kimutatják. Hogy a mai nap —mondjuk ki nyíltan — nagy erőfeszítéssel folytatott szabadsághábo­­runk kívánt czélt érjen — mindenek előtt a nép rokonszenvét kell számunkra biztosítani. Nélküle nem nyerhetünk, vele pedig le nem győzettetünk. Ezt sikeresben alig­ tehetjük, mint ha nyíl­tan kimondjuk, hogy nem csak a nemesi s papi előjogok, s szennyes javadalmak ideje le­járt. Hanem maga a királyi uraságnak ideje — melly mindég a népet kopasztotta, s bűnt­eré­h­es udvarának mulatságaira véres keresményét tékozlatta — szinte lejárt. És eljött az idő, mellyben a népnek ere­deti jogai visszaadatnak , életszükségei bizto­sillatnak, s szorgalmának keresményét többé el nem rabolta­tnak. Vagy is a nemzet úrrá tétetik saját or­szágában s a királyság kitiltatik e földről, mint ragályos nyavalya, melly századokon a nemzet legjobb fiainak soraiból szedte áldo­zatait. Ha ezt nem tesszük, s a nép csak me­­szünnen is sejteni fogja hogy elég erőnk nincs, sőt férfias határzatunk se minden erővel meg­kísérteni az ő kiszabadítását a királyság jár­mából — a nép elveszti rokonszenvét szabad­­ságharczunkhoz, s megveti az olly forra­dalmat melly czéltalanul izgatja őt áldoza­tokra , ha a sárkány nyitott torkából — a ki­rályságtól nem bírja, vagy nem akarja őt megmenteni. — Ma erősek vagyunk, s még erősebbek leszünk holnap, mert a nép kötelességének ismeri csatlakozni olly mozgalomhoz, melly öt szabadsága, s jólléte legvérengzőbb elle­nétől — a királyságtól — megmenti. Hanem ha ennyi bért, s épen ezt nem tudjuk neki megmutatni, — elhagy bennünket. S minket vésznek kitéve — önmagát hideg elszántsággal adja át a sorsnak. Ha tehát koczkáztatni nem akarják for­radalmunk becsületét, elérni általa czélunkat, magyarország megszabadítását Austria rabbi­lincseiből. Sőt ha életét fönn akarjuk tartani e nemzetnek — nincs többé visszalépés, ki kell mondani a köztársaságát. Soha isten szebb alkalommal nem láto­gató meg e nemzetet szabadságát, s szebb jövőjét megalapítni — mint most. Soha Eu­rópa viszonyai nem voltak kedvezőbbek Ma­gyarország függetlenségének elismerésére. És soha népünk annyira áthatva a királyság gyű­löletével — mint most. Azért hát semmi fellépés, semmi hatá­rozattlanság. Az idők viszontagságai előre késztetnek. Ha bátran lépünk — beérjük a pályatért. Ha félénken gyáván ingadozunk, el­sodortatunk, s a haza veszve van. Az országgyűlés nyilatkoztassa ki, hogy Magyarország elszakadt örökre a habsburg lothringi háztól, urává lön önmagának, s ezentúl nem királyi önkény , de a nép aka­rata fog uralkodni benne. Vagy­is magyar köztársaság neve alatt széket foglal az európai hatalmasságok között. Küldessenek követek minden nagy ha­talmassági udvarhoz. S különösen a fran­­czia és olasz nép hivassák föl szövetséges társul. Nyilatkoztassák ki a magyar földön s a hozzá kapcsolt részekben lakó külön népfa­jok vagy nemzetiségek egyenlősége minden jogban és teherben. Kossuth Lajos pedig neveztessék or­szág kormányzónak, ki ministeriumá­­val egyetemben intézkedjék a haza meg­mentéséről. Ha a haza mentve lesz, intézkedünk a köztársasági kormány rendezéséről is. Ö­ 7dik szám. Ezen politikai napi­lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentsen leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime­­ritőleg legyenek írva. PEST December hó 8. Péntek, 1848 év. E­s k­ü. Mi magyarok ugyanazon helyzetben va­gyunk mostanában , mint voltak a rómaiak ak­kor , midőn a kevély Tarquiniust kikergették, és esküvel fogadták , hogy királyság alatt élni többé nem fognak. Oka e halhatatlan hitű tettnek, Tarquinius király zsarnokságán kívül, egyik vérének — fiának — amaz ocsmánysága volt, miszerint Lu­cretia személyén a női szent méltóságot meg­­fertőztette. E királyság elleni esküben határozták a rómaiak : sőt hogy hazaáruló és halál fia minden polgár, ki a királyt visszakivánja, s annak visszajövetele fejében terveket kohol, vagy pártokat és fegyveres erőket hoz mozgásba.

Next