Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gosztonyi Péter: A Szovjetunió és a kölcsönbérleti szállítások
A Szovjetunió és a kölcsönbérleti szállítások Ez óriási perspektívákat nyitott meg a szovjetek számára. Hiszen a német-szovjet háború első 40 napja után - erről meggyőződhettem moszkvai levéltári kutatásaim során - a Vörös Hadsereg a nyugati fronton 11 000 páncélost, 8600 repülőgépet, 100 000 tehergépkocsit, 14 000 tábori ágyút, 13 000 aknavetőt, 2000 légvédelmi löveget és több mint egy millió puskát hagyott hátra épen vagy kiégve az elhagyott csatatereken. Odessza, Nyikolajev, Kijev a németek kezére került. Hitler katonái Leningrád előtt álltak. A szovjet vezérkar teljes káoszba süllyedt, erre a helyzetre nem volt soha felkészítve és felkészülve. Sztálin volt az, aki - pár napos lelki válság után - ismét kezébe vette az állam- és hadügyek vezetését. Energikusan és keményen. Megszületett a „Nagy Honvédő Háború" elnevezés, ezt propagálták a rádiók, a röplapok és erre mozgósították a szovjet társadalom minden rétegét. Megindult a Szovjetunió keleti területein lévő gyárak evakuálása az Urálon túlra, úgy, ahogy a szovjet kormány, illetve a Honvédelmi Bizottmány ezt még 1941. június végén elrendelte, de mindez igen lassú tempóban folyt. Amíg a hadiüzemek és gépek az Urálon túl ismét termelni tudtak, 10-15 hónap is eltelt, pedig a frontnak azonnal kellett az új hadfelszerelés és hadianyag. Roosevelt elnök személyes megbízottja, Harry Hopkins már 1941. július 28-án megérkezett Moszkvába a szovjet kormány meghívására. A Kremlben Sztálinnal is tanácskozott. A diktátort optimista hangulatban találta - amire pedig semmi alapja nem volt. Eddig csak rossz hírek érkeztek a nyugati arcvonalról. Ezzel szemben Sztálin magabiztosan kijelentette, hogy a Vörös Hadsereg Leningrádot és Moszkvát minden körülmények között tartani fogja. A németek nem is érhetnek el olyan messzire, hiszen előrenyomulásuk során hadtápvonaluk állandóan hosszabbodik, és a Szovjetunióban magában a szükséges nyersanyagokat és gyárakat nem találják meg. Ezeket az oroszok vagy leszerelik addigra, vagy, ha erre nincs már mód, felrobbantják. „A kiégett föld taktikáját" hirdette meg Sztálin. Mindent el kell pusztítani az ellenség elől, a polgári lakosság szükségletei most másodlagosak. Nemsokára beköszönt a nagy őszi esőzés. Ez az utakat járhatatlanná teszi és megnehezíti a német motorizált csapatok előretörését. És jön a tél: a hideg orosz tél, amire a németek nincsenek felkészülve. A felszerelésük sem megfelelő, és nem számolnak a tél keménységével. Meglehet, hogy a Vörös Hadsereg előtt még áll néhány nehéz hónap, de ha megindul az Urálon túli hadianyaggyártás és friss csapatok érkeznek a Szovjetunió belső területéről, a Wehrmacht vereséget fog szenvedni. Hopkins szorgalmasan jegyezte, hogy Sztálinnak milyen hadianyag-szállítmányokra van szüksége, amit a Lend-and-Lease program keretében az Egyesült Államok a rendelkezésére bocsáthat. „Adjanak alumíniumot. És akkor akár három évig is kitartunk!" - ez volt Sztálin első kívánsága. Hopkins ezt is feljegyezte. Szeptember 29-én egy brit szakértői csoport repült Moszkvába. Megbeszélték a szovjet hadianyag-igényeket. Kijev ekkor már német kézben volt. Leningrád kapuinál ott állt a Wehrmacht. Sztálin most kevesebb optimizmust mutatott, mint a nyáron. 1996. tavasz