Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Románia 1989 után fejlődése, az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviselik és garantáltak". Az alkotmány leszögezte, hogy „az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez". Az alaptörvény amellett, hogy a kormány vezetőjének a miniszterelnököt nevezte meg, jelentős jogosítványokat nyújtott az államfőnek is - ebből a későbbiekben számos probléma keletkezett. Mivel azonban ekkor még az elnök és a parlament mandátumának ideje megegyezett, és a választásokat is egyszerre tartották, a parlamenti többség és az elnök rendre ugyanabból a pártból vagy politikai családból származott, így az együttműködés gördülékenyebb volt. Ennek az időszaknak a magyar-román kétoldalú kapcsolatairól az Országgyűlés külügyi bizottságának 1990. december 17-i ülése tanúskodik: az ott elfogadott állásfoglalás szerint sajnálatosnak tartják, hogy „a magyar és román kormány képviselői között a múlt év végén született megállapodások a román kormányszervek elutasító magatartása miatt - nem teljesülhettek, sőt, Romániában felerősödtek a nacionalista hangok, ismételten előfordul a történelem meghamisítása, és aggasztó méretűvé vált a szélsőséges elemek uszítása a nemzeti kisebbségek ellen. Horn Gyula a külügyi bizottság nevében mélységes aggodalmát fejezte ki a Tőkés László és Sütő András ellen indított alaptalan támadások miatt. A bizottság a kapcsolatok rendezéséhez nélkülözhetetlennek tartja a romániai magyarság egyéni és kollektív jogai érvényesítésének intézményes biztosítását, ugyanígy a főkonzulátusok működésének lehetővé tételét, valamint a Romániából Magyarországra menekültek ügyének rendezését." Ehhez hasonló magyar vélemények többször is elhangzottak ebben az időszakban. Horn Gyula egy későbbi interjúban hangsúlyozta, hogy „a tárgyalások során a román partner azt akarta, hogy válasszuk el az itteni magyarsággal összefüggő kérdéseket a kapcsolatok egyéb területeitől. Mi ezzel nem tudtunk egyetérteni". Ugyanakkor pozitív fejlemények is történtek: 1991. január 30-án Budapesten aláírták a magyar-román oktatási és tudományos munkatervet, majd májusban Bukarestben Somogyi Ferenc magyar és Theodor Melescanu román külügyi államtitkár látta el kézjegyével a magyar-román nyitott égboltról szóló szerződést. 1991 októberében Antall József egy parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy a magyar kormány - a helsinki záróokmány szellemében - a magyar-román viszony javítására törekszik. Sajnálattal állapította meg, hogy a kapcsolatépítést szolgáló magyar kezdeményezésekre visszautasítás volt a válasz. Magyarország és az erdélyi magyar közösség első hivatalos kapcsolatfelvételére november 8-án került sor, amikor Antall József miniszterelnök fogadta az RMDSZ küldöttségét Budapesten. Az erdélyi magyarok egyetértettek Magyarország politikájával, miszerint nem törekszik Románia nemzetközi elszigetelésére. Nem sokkal később pedig, 1992 januárjában, Budapesten megkezdődött a magyar-román alapszerződés szövegezésével foglalkozó szakértői megbeszélés. 2012. tél