Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1859-03-26 / 13. szám
194 az udvart, és csak is a király kérelmére vállalt más hivatalt. Midőn új hivatalában Perusinában működött, egy nagybirtoku nemes lovag leányát jegyezte el magának; de mást határozott felőle az isteni gondviselés, mert midőn legközelebb vélte a boldogságot, akkor fogatott el lázadók által, és vettetett a bruszszai tömlöczbe, honnét sikerült ugyan szabadulása, de talán csak azért, hogy súlyosabb próbára tétessék. Ugyanis , midőn távol fogsága helyétől egy berekben, menekülését akadályozó rablánczokból akarta lábát kiszabadítani, egy földmíves által felfedeztetvén elfogatott, erősebb zár alá tétetett, és a könnyű lánczot harminc fontos nehézségűvel kellett felcserélnie. A rövid idő előtt oly hatalmas, oly boldog és annyira irigylett férfiú sötét börtön fenekén ült, elhagyatva mindenkitől, csak egyetlen reményétől nem, hogy királya, ki őt annyira szerette, megemlékezvén több évi hű szolgálatáról, kiszabadítandja őt sanyarú fogságából. Napok, hetek múltak, s velük tűnni kezdett a szabadulási remény is. A fogoly gondolkozni kezdett, és minél tovább gondolkozott, annál inkább átlátta, hogy hiúságok hiúsága minden a nap alatt, és elhatározó Istennek szentelni további életét, lemondva a nagyok ingatag kegyéről, mely egy perczben felemel, másikban elfeled, vagy földre sújt és összetipor. Néhány nap múlva papot kívánt, és kijelentette, hogy szerzetessé akar lenni. Senki sem adott hitelt szavainak , mert ki sem hitte, hogy oly magasállásu férfiú, oly könnyen és hirtelen lemondjon a világról és annak gyönyöreiről; de miután szándéka valóságáról meggyőződtek, szabadon bocsáttatott. Szabadságát visszanyerve, első teendője volt, vagyonát a szegények közt elosztani, és búcsút venni arájától. Ezt végezve a bergamoi sz. Ferencz rendiekhez járult felvételért esdve. Márk a szerzet főnöke kétkedett, és hogy szándéka valóságáról meggyőződjék, azt parancsolta neki, hogy papirosból készítsen föveget, arra vörös tintával írja fel minden bűneit, és azzal fején, rongyos ruhába öltözve, szamárháton járja össze fényes nappal a várost. Ő engedelymeskedett. Képzelhetni a gúnyt és gyalázatot, melyet tűrnie kellett! azt hitték megörült, mindenki vele volt elfoglalva, vele, ki senkivel sem törődve járta össze az utczákat, mit bevégezve felvétetett a szerzetbe 1414-ben 30 éves korában, és a szerzetnek kitűnő jeles tagja lett. Ha dicső tetteit, vagy csak azok főbbjeit akarnám is leírni, íveket kellene betöltenem ; ezt tehát mellőzve, röviden csak azt jegyzem fel, hogy mint szerzetes 40 évet töltött fáradlatlan munkásságban, és művei 45 kötetet meghaladnak. Mint hitszónok összejárta Németországot, Ausztriát, Cseh-, Lengyel-és Magyarországot, jeles szónoklatával, mint kétélű pallossal irtva a hitetlenséget, sújtva az erkölcstelenséget, számosakat térített meg*) Négy pápa t. i. V. Márton, IV. Eugen, V.Miklós és HI. Delixtus alatt a szokásos embertelenségtől eltérve, lehető szelíden működött. 1455-ben jött Magyarországba, hogy itt mit tett, előadom már előbbi czikkemben, itt tehát csak a belgrádi győzelem utáni eseményeket jegyzem fel röviden. A belgrádi győzelem után 20 napra,2) mások szerint September 10-én’) Hunyady a hon atyja, a kereszténység védbástyája, a nagy hadvezér és hazafi, miután gyermekeit és barátait egyetértésre intette, és az Istenanyu templomában, hová magát viteté az utolsó szentségekben részesült, az egész ország*, sőt külföld legnagyobb bánatáral) jobblétre szenderült Zemlénben. Teste kivonata szerint Károly-Fehérvárott temettetett el. Kapisztrán bárha maga is szenvedett, barátja és bajtársa ágyát még sem hagyta el egy perezre sem, és csak annak halála után költözött Salánkeményre és onnét János bibornokkal Újlakra, hol egészsége na ') Hogy többet ne említsek, miután az 1455. tartott győri országgyűlést elhagyta, Moldva és Oláhországba ment, hol 3 hónap alatt 11,000 embert térített meg Capha János Vladikával egyetemben. Capiet, trium. 1) Horváth Mih. magy. tört. 182. lap. 3).Samuel Timon Synopsis P. II. pag. 87. 4) Ugyanott Hl. Calistus pápa áldozatot mutatott bi Hunyadyért.