Kalligram, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
5. Paul Ricoeur: A történelem és a fikció kereszteződése. In.: Uő.: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Osiris, Bp. 1999., 353-372, 361. 6. Ricoeur, 1999., 367. 7. Derrida hasonlót állít, mint Althusser Hegel történelem-fogalmáról, hogy ti. nem létezik egyedi történelem, csak különböző típusú történelmek vannak. 8. Derrida történelemkritikájához csatlakozva mondja Mark Currie: „a diskurzus színlelt linearitása a konkrét ideológiai irányultságot szolgálja.” (Elbeszélés, politika, történelem. In.: Narratívák 3. A kultúra narratívái (szerk.: Thomka Beáta). Kijárat Kiadó, Bp. 1999., 26.) Hasonlót állít Karl R. Popper: „(A történelmi tények) előre megállapított szempont szerint vannak összegyűjtve", válogatásukban a politikai hatalom érdeke tükröződik. (A történetírás és a történelem értelme. In.: Uő.: Megismerés, történelem, politika. AdvPrint Kiadó, Bp. 1997., 140. 9. Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Jószöveg tankönyvek. Jószöveg Műhely Kiadó 1997., 13-14. 10. Kérdés, más-e a helyzet, ha a múlt nem régmúlt, ha a beszélő az elmondottakat nem csupán források alapján ismeri, hanem átélte? E kérdésre a Dubaregény elemzésekor térek vissza. Il.Szirák Péter: Kanonizáltság és regionalitás (A Grendel-olvasás). In.: Uő.: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek magyar elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó, Debrecen 1998., 105-111., 105. 12. Tőzsér Árpád: „Ugrás a bizonytalanba". Irodalmi Szemle 1997/5., 57-60., 58. 13. Szirák, 1998. 109. 14. Grendel Lajos: Éleslövészet. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 1998. (A továbbiakban ebből a kiadásból idézek.) 15. Talamon Alfonz a Samuel Borkopf-ban hasonló eljárással él. Prónay báró magyar szabadcsapatainak és a magyar Vörös Hadsereg páncélvonatának látogatását ugyanaz az elbeszélői kommentár követi. (Talamon Alfonz: Sámuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából. Kalligram 1998., 31-32.) 16. Nietzsche nem tesz különbséget közelmúlt és távoli múlt között. A múlt minden pillanata egyforma távolságra esik a jelentől, éppen azért, mert a múlt a maga öröklétében nem szukcesszív, nem egymásra következések lánca. (Vö.: Friedrich Nietzsche: Dionüszosz és az örök visszatérés. In.: Uő.: Az értékek átértékelése. Hátrahagyott töredékekből. Holnap Kiadó 1998., 157-16., valamint Tatár György: Az öröklét gyűrűje. Nietzsche és az örök visszatérés gondolata. Osiris 2000.) Az Éleslövészetben: „...valójában nincsenek közeli meg távoli események, csupán múltbeli események vannak, s ezeknek mozaikkockáiból van összerakva ő, és minden pillanat újabb mozaikkockát rak a többi mellé, amitől az összkép más lesz, még hangsúlyosabban töredezett és befejezetlen." (92) 17. Vö.: Szirák Péter: Grendel Lajos. Kalligram 1995., 52. 18. Duba Gyula: Aszály. Madách 1989. 19. Duba Gyula: Szülőföld - bennünk és nélkülünk. In.: Uő.: Európai magány. Madách 1987, 23. 20. Duba Gyula: Irodalomtudat és történelem. In.: Duba, 1987., 56. 21. Paul Ricoeur: Emlékezet-felejtés-történelem. In.: Narratívák 3. A kultúra narratívái. 1999., 51-67., 54. 22. Szeberényi Zoltán: Duba Gyula szépirodalmi munkássága tükrében. NAP Kiadó, Dunaszerdahely 1997., 86-87. 23. Dusza István: Kifejezni a kort: Beszélgetés Duba Gyula érdemes művésszel. Új Szó, 1983. május 7., 6. Folytonosság és/vagy megszakítottság(?) 45