Kalotaszeg, 1997 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
A lap kiadását Csöregi Endre és fiai támogatják — - -----------*■*'--------------- --- — ■ - - - OSI M IV O L T IT N K Csoóri Sándor BARBÁR IMÁDSÁG Most újév táján jól jönne újra egy ENKI, mint hajdanában a suméroknál, ahol a fentnevezett istenség képes volt mintaszerűen és igazságosan megszervezni a Földet, a rajta levő életet és meghozni azokat a törvényeket, amelyek alapján a népek egymáshoz, szomszédaikhoz és az idegenekhez viszonyulnak. A sumér istenség avatásának a napján hajdanában az emberek tiszta fehérbe öltöztek és úgy léptek istenük elé, ahol a felfokozott izgalom a különleges fényhatások súlya alatt estek révületbe, extatikus állapotba. Nem azonos-e a megtévesztésig ez az állapot a mai magyarlónai-kalotaszegi ünnepséggel, amikor a régi újév kezdetekor a tavaszi napforduló idején ugyanúgy öltöznek és megrendezik a felmérési ünnepséget. A szürkületi szórt fény jelenti számukra az alkalmas körülményt a játékban kicsúcsosodó ünnepségre. Távoli ősök hasonló koreográfiája ez az évkezdés, amely keretet nyújt a mai emberek életfákkal ékesített diadalához, mert az élet fája akkor is ugyanezt jelképezte mint ma. Az élet folyton megújuló fája a zöldelő fa az asszony, a termékenység örök szimbóluma és kétoldalt a szellemiség két arca,a gonosz szellemet jelképező kígyó és ennek ellentéteként a miden igazgató igazságos isten, ENKI. Meri-e ma valaki azt állítani, mint hajdanában, hogy az 1100 éve itt élő magyar csak szolgának való, múlt nélküli nép, hogy csak arra jó, hogy a Habsburgokat szolgálja. De Hunfalvi /Hunzdorfer/ elmélete porrá lett mihelyt Bobula Ida kimutatta, hogy a sumér és a magyar nyelvben 2500 olyan szó van, amely formailag és értelmezésében is megegyezik. Ha arra gondolunk, hogy egyre több tudós eszmél rá a magyargyerőmonostori újévi köszöntő jövőnket illető igazságára, csak akkor érezzük át valójában: "Új esztendő, új az idő, most kezd uyalni a köszöntő sor reményteljes voltát. VASAS SAMU ssimíthatatlan ráncú kő, tanyavilágosságit szikla fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem, én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltjai lettem felhőbevesző ember, egyetlen út királya, hamu-csillagú férfi s amit magamban egyesítek rögtön megoszt, mert múlandó s csak sóvárgásomat csigázza... Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, méhed küszöbe előtt állok. 1997 január Bánffyhunyad Új sorozat, VIII. évfolyam, 1. szám