Kalotaszeg, 1997 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
A KŐ HASZNOSÍTÁSA MAGYARVISTÁN A kőbányászat és kőfaragás múltja és jelene (részlet Hála József KŐBÁNYÁSZAT ÉS KŐFARAGÁS A KALOTASZEGI MAGYARVISTÁN című írásából) Az először 1229- ben említett falu temploma a 13. század második felében épült, ebből az időből származnak a legrégebbi, a templom falába beépített kőfaragványok. Ugyanott a későbbi évszázadokban készített kőemlékek is fennmaradtak. 1977- 1978-ban a templomdomb keleti oldalát két erős kőfallal erősítették meg, amelyekbe régi (köztük 18. századi) sírköveket építettek be. Mindezen alkotások feltehetően idegen mesterek keze alól kerültek ki, mert a ma is élő magyarvistai kőipar csak a 19. század második felében alakult ki. Ezt megelőzően valószínűleg nem éltek kőfaragók a faluban. E feltételezést támasztja alá, hogy SZABÓ T. Attilának a 17 -19 századi kalotaszegi mester és foglalkozásnevekről szóló dolgozatában Magyarvistáról sem a kőbányász és kőfaragó mesterséget, sem azok képviselőit nem említette. Ugyancsak emellett szól, hogy bár a 20. századi bányahelyek némelyikének 18-19. századi említéseit is ismerjük, de egyik régi leírás sem utal arra, hogy ott bányászkodás folyt volna. A helyi hagyomány szerint a magyarvistaiak a kőbányászatot és a kőfaragást toronyoktól (olaszoktól) tanulták meg, valamikor a 19. században és a Köveshegyen akkor nyitották meg a falu első kőbányáját. Irodalmi adatok alapján a magyarvistai kőipar kialakulásának időpontja is megállapítható. A magyar keleti vasút Nagyvárad-Kolozsvár-i szakasz 1868 és 1870 között készült el. A vasútvonal mentén az építkezésekhez szükséges kő kitermeléséhez kőbányákat nyitottak ( 1870 táján ezért nyitották meg például az egeresi mészkőbányát is). A 19. századi erdélyi vasútépítéseknél külföldi, köztük olasz munkások ( kőbányászok, kőfaragók) is dolgoztak, így a fent említett vonalszakasz készítésénél is. A magyarvistaiak az e munkálatokban 1868-1870-ben részt vevő olaszoktól tanulták meg a mesterséget. A magyarvistai kőfaragók legfontosabb készítményei az elmúlt egy és negyedszáz év alatt az alábbiak voltak. Építkezésekhez használt faragványok: falkövek (cokiik, sprengolt kövek, lábazati kövek stb.), burkolatkövek, oszlopok, lépcsők, ablakkörözetek, ablakpárkányok (profilos, spiccelt, slagos stb.), valamint sírkövek, kerítés- és kapuoszlopok és kerítések. A 20. század első felében tevékenykedő jeles kőfaragók BARTA János Juliska ( ő volt a leghíresebb, műhelyében általában 10-12 ember dolgozott), id. SZALLÓS István Boka, SZALLÓS István Boka ( ő külföldön is járt, például Törökországban is tevékenykedett), KOVÁCS István Dombi és KOVÁCS János Dombi voltak ( az utóbbiaknak általában 3-5 helybeli alkalmazottjuk volt). Ma is több kiváló szakember dolgozik a faluban, például TÖRÖK István, KOCSIS István Molnár, ANDRÁS János Zsüke a fiával és annak társával stb. Jelenleg kb. százra tehető azoknak a magyarvistai férfiaknak a száma, akik valamilyen szinten értenek a kőfaragáshoz. Az utóbbi időszakban a helyi kollektív (termelőszövetkezet) műhelyében is folyt kőfaragás, volt, amikor az ötvenet is meghaladta az ott dolgozók száma. A magyarvistai kőfaragók többsége földnélküli, vagy kevés földdel rendelkező családokból került ki. Nem is nagyon törekedtek földszerzésre ( legfeljebb annyira, amelyen családjuk és állataik számára némi élelem megtermett), általában a mesterségükből éltek. Ipariskolát egyikük sem végzett ( csupán KOCSIS István Molnár végzett el Kolozsváron egy háromévesnépművészeti iskolát), szakmai ismereteiket gyermekkorukban helybeli mestereknél és azélet iskolájáéban szerezték meg. A magyarvistai kőipar fellendülését eredményezte Török István. Kalotaszegiek S--------------V "Kalotcuyef \_________/